Jn 19,17 és Zsolt 118,11-13 (Jézus vállára veszi a keresztet)
Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére,
amelyet héberül Golgotának hívnak.
Minden oldalról szorongattak, de az Úr nevében eltiportam őket. Úgy
rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az
Úr nevében eltiportam őket. Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr
segített.
A kereszthordozás az élethez tartozik. Minden ember életútján
előbb-utóbb felmerülnek keresztek. Nem kerülhetjük el őket. A döntő kérdés az,
hogyan állok velük szemben, elnyomnak engem vagy érlelődök általuk? Az életet
csak akkor nyerjük meg, amikor elfogadjuk a kereszteket. Aki felveszi
keresztjét mindennap, megmenti életét (vö. Lk 9,23-24). Jézus a saját emberi
testében megtapasztalta, mit jelent a keresztet hordozni. Nem mondta el csupán
a hogyant, ő maga lett a kereszthordozás mintaképe. Így lehet a keresztút
számunkra a remény útja: „ Az embernek Isten szemében oly nagy értéke van,
hogy ő maga emberré lett, hogy együtt szenvedhessen az emberrel, nagyon
valóságos módon, testben és vérben, ahogy ezt Jézus szenvedéstörténete mutatja.
Azóta minden emberi szenvedésben jelen van Valaki, aki együtt szenved, együtt
viseli a szenvedést a szenvedő emberrel; ...s ezáltal fölkelt a remény
csillaga. (Spe salvi 38).
Jézus szabadon vállalta a keresztet, szeretetből. Tudatában volt annak,
hogy a szeretet maga után vonzza a szenvedést: „A szeretetre mondott igen is
szenvedés forrása lesz, hiszen a szeretet mindig lemondásokat követel,
amennyiben hagyom, hogy korlátozzanak és megsebezzenek, a szeretet nem marad
meg önmagam föladása nélkül, bármilyen fájdalmas is; különben tiszta önzéssé
válik, s többé már nem lehet szó szeretetről.” (Spe salvi 38) Látjuk,
hogyan hordozza Jézus a keresztet, nem mint egy hős, mint ha ez lenne a világ
legkönnyebb dolga. Ő is elesik a kereszt súlya alatt, nem egyszer, hanem
háromszor, azaz sokszor. Hányszor nem érezzük mi is a mindennapi keresztünk,
egy nehéz szituáció teherét? Mi segíthet abban, hogy újra felálljunk és ne
adjunk fel? Ha van bennünk remény és valaki, aki megmutatja az utat: ne
add fel, új erőt adok neked! Hadd vigyük együtt!
4. Stáció: Jézus vállára veszi a keresztet, és az esések ellenére is
továbbviszi
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által
megváltottad a világot. – „Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az
Úr segített” „Jézus maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett
Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.” – (most saját
szavainkkal megfogalmazhatjuk Jézus előtt gondolatainkat: mit jelent számunkra
a mindennapi életben hordozni a keresztet, és megtapasztalni saját
gyöngeségünket, elesésünket. Kérjük Jézus segítségét.)
Miatyánk,... Üdvözlégy Mária,... Dicsőség... . Könyörülj rajtam, Uram,
könyörülj rajtam.
Feladat a mai napra: Melyik keresztet
szeretném ma tudatosan felvenni?