XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 25., szerda

Március 25.



Jn 19,17 és Zsolt 118,11-13    (Jézus vállára veszi a keresztet)

Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.
Minden oldalról szorongattak, de az Úr nevében eltiportam őket. Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket. Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített.

A kereszthordozás az élethez tartozik. Minden ember életútján előbb-utóbb felmerülnek keresztek. Nem kerülhetjük el őket. A döntő kérdés az, hogyan állok velük szemben, elnyomnak engem vagy érlelődök általuk? Az életet csak akkor nyerjük meg, amikor elfogadjuk a kereszteket. Aki felveszi keresztjét mindennap, megmenti életét (vö. Lk 9,23-24). Jézus a saját emberi testében megtapasztalta, mit jelent a keresztet hordozni. Nem mondta el csupán a hogyant, ő maga lett a kereszthordozás mintaképe. Így lehet a keresztút számunkra a remény útja: „ Az embernek Isten szemében oly nagy értéke van, hogy ő maga emberré lett, hogy együtt szenvedhessen az emberrel, nagyon valóságos módon, testben és vérben, ahogy ezt Jézus szenvedéstörténete mutatja. Azóta minden emberi szenvedésben jelen van Valaki, aki együtt szenved, együtt viseli a szenvedést a szenvedő emberrel; ...s ezáltal fölkelt a remény csillaga. (Spe salvi 38).
Jézus szabadon vállalta a keresztet, szeretetből. Tudatában volt annak, hogy a szeretet maga után vonzza a szenvedést: „A szeretetre mondott igen is szenvedés forrása lesz, hiszen a szeretet mindig lemondásokat követel, amennyiben hagyom, hogy korlátozzanak és megsebezzenek, a szeretet nem marad meg önmagam föladása nélkül, bármilyen fájdalmas is; különben tiszta önzéssé válik, s többé már nem lehet szó szeretetről.” (Spe salvi 38) Látjuk, hogyan hordozza Jézus a keresztet, nem mint egy hős, mint ha ez lenne a világ legkönnyebb dolga. Ő is elesik a kereszt súlya alatt, nem egyszer, hanem háromszor, azaz sokszor. Hányszor nem érezzük mi is a mindennapi keresztünk, egy nehéz szituáció teherét? Mi segíthet abban, hogy újra felálljunk és ne adjunk fel? Ha van bennünk  remény és valaki, aki megmutatja az utat: ne add fel, új erőt adok neked! Hadd vigyük együtt!

4. Stáció: Jézus vállára veszi a keresztet, és az esések ellenére is továbbviszi
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. – „Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített” „Jézus maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.”  – (most saját szavainkkal megfogalmazhatjuk Jézus előtt gondolatainkat: mit jelent számunkra a mindennapi életben hordozni a keresztet, és megtapasztalni saját gyöngeségünket, elesésünket. Kérjük Jézus segítségét.)
Miatyánk,... Üdvözlégy Mária,... Dicsőség... . Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj rajtam.

Feladat a mai napra: Melyik keresztet szeretném ma tudatosan felvenni?