XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 26., csütörtök

Március 26.



Mk 15,21-22                 (Jézus találkozik Cirenei Simonnal)

Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszeríttették, hogy vigye a keresztjét. Elvitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy „Koponyahely”.

Jézus a keresztúton sok emberrel találkozik. Az egyik közülük Cirenei Simon. Úgy tűnt, hogy Simon véletlenül került bele a történésbe. Éppen arra járt és rá tették Jézus nehéz keresztjét. Hogyan élte meg Simon ezt a kényszerítést? Vajon gondolta-e: „Mi dolgom vele?” „Szemtelen, hogy pont nekem kell segítenem!” Saját érzéseinkkel beleképzelhetjük magunkat abba a szituációba. Biztos, hogy a Jézussal való találkozás a keresztúton megváltozta Simon életét. Olvashatjuk, hogy két fiai ismerősök az első közösségben. Mély tekintetcsere történhetett Jézus és Simon között. Simon Jézusban egy különleges embert fedezhetett fel. Amikor látta, hogy Jézus már nem képes egyedül vinni a nehéz kereszt teherét, belsőleg igen-t mondott, elfogatta a kereszthordozást Jézusért. Magáévá tette Jézus szenvedését. „Mert elfogadni egy másik embert, aki szenved, azt jelenti, hogy magamévá teszem az ő szenvedését, az övé az én szenvedésem lesz.” (Spe salvi 38)  Feltételezhetjük, hogy Simonnak a kereszt hordozása már nem megterhelést jelentett, vagy szerencsétlen sorsot, hanem a szeretet szolgálatát Jézusért.
Hogyan állok a keresztekkel szemben, amelyeket mások hordoznak? Hogyan bánok a szenvedőkkel? Képes vagyok-e a másik szenvedését elfogadni? XVI. Benedek Pápa írja: „Kegyetlen és embertelen az a társadalom, amely nem tudja elfogadni a szenvedőket, és együtt-szenvedéssel nem képes segíteni őket a szenvedés belső megosztásában és hordozásában.” (Spe Salvi 38) Tőlünk is függ, hogy a mi társadalmunk egy emberséges és szeretetteljes társadalom legyen. Oly mértékben, amint szeretetből együtt tudjuk hordozni és osztozni tudunk mások szenvedésében, társadalmunk emberséges lesz. Gondolhatunk azokra az emberekre, akik környezetünkben szenvednek, a betegekre, az egyedül állókra, a rászorultakra. A másik ember keresztjében, amelyet magamra fölveszek, Jézus keresztét hordozom, Jézust szolgálom szeretetből.


5. Stáció: Jézus találkozik Cirenei Simonnal
Imádunk téged, Krisztus és áldunk téged, mert szent kereszted által megváltottad a világot. - „Cirenei Simont, Sándor és Rúfusz atyját, aki a mezőről jövet éppen arra járt, arra kényszeríttették, hogy vigye a keresztjét. Elvitték a Golgota nevű helyre, ami azt jelenti, hogy „Koponyahely” – (itt saját szavainkkal megfogalmazhatjuk Jézus előtt gondolatainkat, s hogy mit jelent számunkra saját keresztünk és mások keresztjének hordozása. Kérjük az ő segítségét.)
Miatyánk,... Üdvözlégy Mária,... Dicsőség... . Könyörülj rajtam, Uram, könyörülj rajtam. 

Feladat a mai napra:  Kinek segítenék a mai napon a kereszt hordozásában?

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma