XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 30., hétfő

Március 30: Nagyhétfő

 Iz 42,1-7; Jn 12,1-11    (Mária megtanulja elengedni Jézust)

Hat nappal húsvét előtt Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit feltámasztott a halálból. Ott vacsorát rendeztek neki. Márta felszolgált és Lázár is a vendégek közt volt. Mária vett egy font valódi nárduszból készült, drága olajat, megkente vele Jézus lábát és megtörölte a hajával, a ház betelt az olaj illatával. Az egyik tanítvány, az áruló Júdás, aki elárulta, méltatlankodott miatta: „Miért nem adták el inkább az olajat 300 dénárért, s miért nem osztották szét a szegények közt?” De nem azért beszélt így, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mert tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és eltulajdonította, amit rábíztak. Jézus így szólt: „Hagyd békén! Hadd tegye, hiszen temetésem napjára teszi. Szegények mindig vannak veletek, de én nem leszek mindig veletek.”

Mit válthatott ki a Szűzanyában a fönti jelenet Márta és Mária házában, Betániában, ahol rendszeresen vendégeskedtek, és feltehetően ő is jelen volt? A légkör igen feszült volt. A főpapoknak és a farizeusoknak „eltökélt szándékuk volt, hogy megölik” Jézust (Jn 11,53), „ugyanis parancsot adtak, hogy ha valaki tudomást szerez hollétéről, jelentse, hogy így elfoghassák.” (Jn 11,57). Mária utolsó szeretetszolgálata, hogy megkeni Jézus lábát illatos olajjal. Jézus ezt a gesztust olyan fontos és értékesnek tartotta, hogy kivédte őt Júdás előtt, hiszen ismerte Júdást, tudta, hogy hamis szándékokat forgatott a szívében. Ez a szeretetgesztus, a fölkenés, Isten kiválasztott szolgájára utal, mintha újra az Atya tenne róla tanúbizonyságot: „Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik. Kiárasztom rá lelkemet, hogy igazságot vigyen a nemzeteknek....” (Iz 42,1-4). A Szűzanya biztosan figyelmével végigkövette ezt a jelenetet, és szívébe véste Jézus szavait: „temetésem napjára teszi...” Talán megérezte, hogy eljött a búcsúzás ideje. Át kell engedni Fiát az Atya akaratának. Tudja, hogy nem foghatja őt vissza. Talán az egyik legnehezebb lecke egy anyának elengedni szeretteit, különösképpen gyermekeit. De az elengedést sem lehet improvizálni, pici mindennapi gyakorlatokból áll, ahhoz, hogy az ember képes legyen a végső elengedésre, és ne roppanjon bele. – Anya, kérlek, segíts nekünk is szívünkben elengedni azokat, akiket szeretünk, és az Atya kezébe helyezni, hogy az Ő akarata teljesülhessen bennünk és bennük.
Feladat a mai napra: A mai imádságomat különösképpen családomért ajánlom fel.