Iz 50,4-7; Fil 2,6-11; Mk 14, 1-15.47; Passió Márk evangéliuma szerint
Abban
az időben: Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé. Amikor Betfage és Betánia
közelében ahhoz a hegyhez ért, amelyet Olajfák-hegyének hívnak, előreküldte két
tanítványát. Ezt mondta nekik: ,,Menjetek a szemközti faluba. Amint beértek,
találtok egy megkötött szamárcsikót, amelyen ember nem ült még soha. Oldjátok
el és vezessétek ide. Ha valaki kérdezné tőletek, hogy miért oldjátok el,
mondjátok azt, hogy az Úrnak van rá szüksége.'' A küldöttek elmentek és úgy
találtak mindent, ahogy ő megmondta. Amikor eloldották a szamarat, a szamár
gazdái megkérdezték tőlük: ,,Miért oldjátok el a szamarat?'' Azt felelték:
,,Szüksége van rá az Úrnak'', és elvezették Jézushoz. Ott köntöseiket
rávetették a szamárcsikóra, és felültették rá Jézust. Amint haladt, ruháikat az
útra terítették előtte. Amikor közeledett az Olajfák-hegyének lejtőjéhez, a
tanítványok egész örvendező tömege hangosan áldani kezdte Istent a sok
csodáért, amelyet láttak: ,,Áldott a király, aki jön az Úr nevében! Békesség a
mennyben, és dicsőség a magasságban!'' A tömegből néhány farizeus azt mondta
neki: ,,Mester, intsd le tanítványaidat!'' Jézus azt felelte: ,,Mondom nektek:
ha ezek elhallgatnak, a kövek fognak megszólalni!''
A virágvasárnapi történet, Jézus bevonulása Jeruzsálembe, a nagyhét
eseményeinek kezdetét jelzi. Az
evangéliumok nem számolnak be arról, hogy a Szűzanya is ott lett volna Jézus
kíséretében. De feltehetjük, hogy igen, hiszen húsvétra sokan felzarándokoltak
Jeruzsálembe és végül nagypénteken ott állt a kereszt tövében. Elképzelhető
lenne, hogy esetleg másokkal felzarándokolt Jeruzsálembe. De miért tette volna
meg? Egy anya szimatolja, hogy ha baj van, ilyenkor el nem hagyná gyermekét.
Mária látta a jeleket, amiket Fia végbevitt, hiszen ő is tanítványa volt;
szívében visszacsengtek a Messiásról szóló jövendölések, és Gábor angyal
szavai, hiszen „Mária mind
emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.” (Lk 2,19). Ezért tudta, hogy itt nagyon
nagy dolgok fognak történni. Jézus nem sokkal korábban harmadszor
jövendöli meg a tanítványoknak szenvedését és feltámadását. Tudja, hogy a
főpapok keresik őt és a halálát akarják. Jézus vállalja ezt az utat. A
bevonulási jelenet egy általa jól megfontolt, szimbolikus cselekmény volt.
Tanítványait megkérte ugyanis arra, hogy a szomszéd faluból hozzák el neki a
szamárcsikót, amin ülve majd bevonul a Szent Városba. Ezzel jelzi, hogy ő az igazi
Messiás. Jézus idejében ugyanis sokan léptek fel messiásként, de valójában
politikai kalandorok vagy szabadságharcosok voltak. Jézus ezzel szemben a
szelídség és béke királyaként vonul be Isten városába, hogy ott vérét ontsa a
népért, és így megváltást szerezzen mindnyájunk számára. A tanítványok útközben
azt kiáltják: Hozsanna! Áldott, aki az Úr nevében jön! Áldott a mi
atyánknak, Dávidnak országa, amely, íme, eljön! Mária, a béke királynője. A
bevonulás jelenetét szemlélve megérti, hogy ez a kiáltás nemcsak Jézusnak,
hanem neki is és nekünk is szól. Mindenki áldott, aki az Úr nevében jön, aki
elősegíti Isten országának, a szeretet és a béke országának eljövetelét. Korunkban
a politikai és gazdasági válság idején jó vezetőkre van szükségünk. De még
ennél is fontosabb, hogy mi a béke hordozói legyünk, és életünkkel elősegítsük
a szeretet, a béke és igazságosság országának létrejöttét. Mária, Jézus életét
szemlélve megértette, hogy ez odaadást jelent, komoly árat kell érte fizetni.
De megéri! Mert tudjuk, hogy a történet nem Nagypéntekkel fejeződik be, hanem
Húsvét vasárnappal. – Mária, kérlek segíts nekünk, hogy merjünk a béke hordozói
lenni saját társadalmunkban.
Feladat a hétre: Ahol vagyok, a szeretetet és a békét
akarom elősegíteni.