XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. március 31., kedd

Március 31.: Nagykedd


Iz 49,1-6; Jn 13,21-33.36-38     (igaz ügyem az Úr előtt van)

E szavak után Jézusnak mélyen megrendült a lelke, s megerősítette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Egyikőtök elárul.” Erre a tanítványok egymásra néztek, mert nem tudták, melyikükről mondta. A tanítványok közül az egyik, akit kedvelt Jézus, az asztalnál Jézus mellett ült. Simon Péter intett neki és kérte: „Kérdezd meg, kiről beszél.” Erre Jézus keblére hajolt és megkérdezte: „Uram, ki az?” Jézus így felelt: „Az, akinek a bemártott falatot adom.” Ezzel bemártotta a falatot, fogta és az áruló Júdásnak nyújtotta, az iskarióti Simon fiának. A falat után rögvest belészállt a sátán. [...] „Most dicsőül meg az Emberfia, s az Isten is megdicsőül benne. Ha megdicsőül benne az Isten, az Isten is megdicsőíti saját magában, hamarosan megdicsőíti. Fiaim, már csak rövid ideig vagyok veletek. Keresni fogtok, de amint a zsidóknak mondtam, most nektek is mondom: Ahova megyek, oda ti nem jöhettek. Simon Péter megkérdezte tőle: „Uram, hová mégy?” „Ahova megyek - válaszolta Jézus -, oda most nem jöhetsz velem, de később követni fogsz.” Péter fogadkozott: „Miért ne követhetnélek már most? Életemet adom érted.” Jézus leintette: „Életedet adod értem? Bizony, bizony, mondom neked: Mire megszólal a kakas, háromszor megtagadsz.

A mai napon az evangéliumi szakasz szembesít minket Jézus két tanítványának magatartásával. Milyen lehetett Máriának végigtekinteni Jézus tanítványain, és megfigyelni reakcióikat? Fiával együtt őket is szívébe zárta, mintegy fiainak tekintette őket. A mai olvasmányban a szenvedő szolgáról szóló második éneket olvashatjuk. Elsősorban Jézusról szól, de ma meghívást kapunk arra, hogy Mária szemszögéből elmélkedjük róla: „Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. (Iz 49,1). Isten Máriát is meghívta már születése előtt, hogy része legyen az üdvösségtervében, és megdicsőüljön benne. Elgondolkoztató a szolga válasza: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Lehet, hogy Mária fejében is egy pillanatra megfordultak ezek a gondolatok? Amikor a két tanítványt látja: Júdást, aki teljesen bezárkózott saját világába és csalódottságába, és aztán elárulta Jézust és nem tudott felülkerekedni csődjén; és Pétert, aki nagyban hencegett azzal, hogy a halálba is követni fogja Jézust, de aztán borzalmas kudarcot vallott, mert lelkileg még nagyon erőtlen volt. Mária biztosan próbált rajtuk segíteni. De ezek szerint hiábavaló lett volna minden? Elérkezik egy pont, ahol minden önvádaskodásnak pontot kell tenni. Lehet, hogy nem csináltam jól. De tudom, hogy lelkiismeretem szerint mindent megtettem. Mária is bizalommal hozzáteszi: Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. Isten tesz majd igazságot. A zsákutcák beleférnek Isten szolgájának útjába. Nem sima, ránctalan út. De Istené kell, hogy legyen az utolsó szó: „És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem: „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” (Iz 49,5a-6).
Feladat a mai napra:  Elszámolok Isten előtt kudarc-élményeimmel, és engedem, hogy bennem is a hit és a bizalom győzzön: igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm.”

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma