ApCsel 14,5-18 („Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!”)
A pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra
készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket. De megtudták, így
elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre, s itt
hirdették az evangéliumot. Lisztrában élt egy béna ember, aki születése óta nem
tudott lábára állni, még nem tett soha egy tapodtat sem. Hallgatta Pál
beszédét, ez meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy
meggyógyuljon, azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az
talpra ugrott, és tudott járni. Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni
nyelven felkiáltott: „Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!” Barnabást
elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek. A város
előtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé,
hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be. Amikor Barnabás és Pál apostol ezt
meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat. „Emberek,
mit csináltok? - kiáltották. - Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt
hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki
az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne...” Így
beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot
mutasson be nekik.
Az apostolok nagy kalandjairól olvashatunk a mai olvasmányban.
Egyáltalán nem volt könnyű Pál és Barnabás számára az evangelizáció. „Ikóniumban
szintén a zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy
zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet.” (ApCsel 14,1) De a hitetlen zsidók fellázították a
pogányokat az apostolok ellen, hogy a végén még meg is akarták kövezni őket.
Lépten nyomon találkoztak a hitetlen zsidók ármánykodásával. Ezért mentek
tovább Derbébe és Lisztrába. Micsoda hit és bátorság volt bennük, az Úr megengedte,
hogy kezük által csodák és jelek történjenek (ApCsel 14,3). Amikor Pál rátekintett
a béna férfira, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy
meggyógyuljon, azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az
talpra ugrott, és tudott járni (ApCsel 14,9-10). Feltehetjük magunkban a
kérdést, hogy milyen erős a mi hitünk? Vajon lábra tudnám-e állítani a megtört,
elcsüggedt embert? Tudok-e úgy beszélni a hitemről, hogy a másikban is
felébressze azt? Tudom-e akkor is folytatni, ha látszólag mindenki ellenem van
és félreért?
Feladat a mai napra: Valakivel megosztom ma a hitemet.