XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. május 4., hétfő

Május 4.



ApCsel 14,5-18                 („Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!”)
A pogányok és a zsidók vezetőikkel együtt arra készültek, hogy bántalmazzák, sőt megkövezzék őket. De megtudták, így elmenekültek Likaónia városaiba: Lisztrába, Derbébe és környékükre, s itt hirdették az evangéliumot. Lisztrában élt egy béna ember, aki születése óta nem tudott lábára állni, még nem tett soha egy tapodtat sem. Hallgatta Pál beszédét, ez meg rátekintett, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni. Amikor a tömeg látta, mit tett Pál, likaóni nyelven felkiáltott: „Az istenek leszálltak hozzánk emberi alakban!” Barnabást elnevezték Zeusznak, Pált meg, minthogy ő vitte a szót, Hermésznek. A város előtt álló Zeusz-templom papja pedig felkoszorúzott bikát vezetett a kapuk elé, hogy a néppel együtt áldozatot mutasson be. Amikor Barnabás és Pál apostol ezt meghallották, megszaggatták ruhájukat, és a tömegbe vetették magukat. „Emberek, mit csináltok? - kiáltották. - Mi is emberek vagyunk, akárcsak ti, és éppen azt hirdetjük nektek, hogy ezektől a bálványoktól forduljatok az élő Istenhez, aki az eget, a földet és a tengert alkotta s mindent, ami csak van benne...” Így beszéltek, de így is alig tudták lecsillapítani a tömeget, nehogy áldozatot mutasson be nekik.

Az apostolok nagy kalandjairól olvashatunk a mai olvasmányban. Egyáltalán nem volt könnyű Pál és Barnabás számára az evangelizáció. „Ikóniumban szintén a zsidók zsinagógájába mentek s ott olyan hatásosan beszéltek, hogy zsidók is, görögök is tömegesen fogadták el a hitet.” (ApCsel 14,1) De a hitetlen zsidók fellázították a pogányokat az apostolok ellen, hogy a végén még meg is akarták kövezni őket. Lépten nyomon találkoztak a hitetlen zsidók ármánykodásával. Ezért mentek tovább Derbébe és Lisztrába. Micsoda hit és bátorság volt bennük, az Úr megengedte, hogy kezük által csodák és jelek történjenek (ApCsel 14,3). Amikor Pál rátekintett a béna férfira, s látta rajta, hogy elég erős a hite ahhoz, hogy meggyógyuljon, azért hangosan felszólította: „Állj rá egyenesen a lábadra!” Az talpra ugrott, és tudott járni (ApCsel 14,9-10). Feltehetjük magunkban a kérdést, hogy milyen erős a mi hitünk? Vajon lábra tudnám-e állítani a megtört, elcsüggedt embert? Tudok-e úgy beszélni a hitemről, hogy a másikban is felébressze azt? Tudom-e akkor is folytatni, ha látszólag mindenki ellenem van és félreért?
Feladat a mai napra: Valakivel megosztom ma a hitemet.