XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 27., csütörtök

Augusztus 27.



Mt 13,24-30                       (A mennyek országa hasonlít a magvetőhöz)
„A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

Talán meglepő ez a példabeszéd a konkolyról és a búzáról. Az aranyfonalat folytatva ez azt jelenti, hogy nemcsak Jézus van jelen bennünk, hanem a gonosz is? Isten jó magot vetett a földbe. A Mennyei Atyától Jézust kaptuk meg. De amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. Az ellenség bennünk is elvetette a gonoszság magvait. És talán mi is ábrándozva kérdezzük: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Jézus tisztán válaszol: Ellenséges ember műve. Minden emberben ott van a jó és a rossz, az emberek jóra tudják egymást serkenteni, de a rosszra is. Milyen érdekes megoldást ad Jézus a kérdésre: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” Mennyi erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy kiirtsuk magunkból a konkolyt! A böjtölés, az önmegtartóztatás különféle módjaival megpróbáljuk leküzdeni. De lehetséges, hogy mindez fölösleges? Jézus a hegyi beszédben arra tanít minket, hogy ne szálljunk szembe a gonosszal (vö. Mt 5, 38), a szeretetre törekedjünk, úgy szeressünk, amint ő szeretett minket (vö. Jn 13,34), hogy fölvegyük keresztünket, és kövessük őt (vö. Mt 16,24), hogy odaadjuk életünket barátainkért (vö. Jn 15,13), hogy bocsássunk meg egymásnak (Mt 18,21-22)... Az ellenségnek akkor adunk hatalmat és a rossz akkor tud elburjánozni bennünk, amikor túl sok figyelmet kap, túl sokat foglalkozunk annak kiirtásával. De akkor mi lesz vele? Ez a példabeszéd az utolsó ítéletről is beszél. Itt kerül a képbe a tisztító helynek az értelme. Úgy is lehet értelmezni, hogy akiben csupa búza terem, az azonnal a mennyországba kerül, akiben mind a kettő található, az a tisztítótűzben megtisztulhat a konkolytól, akiben azonban csupán csak konkoly található, az elkárhozik. Hiszen a konkoly az Isten ellen fordulást jelenti, ami a bűnben teljesedik ki. Mindannyian meghívást és lehetőséget kaptunk arra, hogy életünkben a jóra törekedjünk. Döntsünk hát újra Jézus és a szeretet útjai mellett, és serkentsük egymást is arra, hogy minél több „búzát” növeljünk az életünkben.
Feladat a mai napra:  Kiválasztom azt a pontot a fönt említett Jézus tanításából (szeretet, odaadás, megbocsátás, fölvenni keresztemet), amit ma leginkább gyakorolni akarok.