Mt 13,24-30 (A mennyek országa hasonlít a
magvetőhöz)
„A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki
jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és
konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt
hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és
megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a
konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték:
Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt
gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő
az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek
össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”
Talán meglepő ez a példabeszéd a konkolyról és a búzáról. Az
aranyfonalat folytatva ez azt jelenti, hogy nemcsak Jézus van jelen bennünk,
hanem a gonosz is? Isten jó magot vetett a földbe. A Mennyei Atyától Jézust
kaptuk meg. De amikor szolgái aludtak,
jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. Az ellenség bennünk is elvetette a gonoszság magvait. És talán mi is
ábrándozva kérdezzük: Uram, ugye jó
magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Jézus tisztán válaszol: Ellenséges ember
műve. Minden emberben ott van a jó és a rossz, az
emberek jóra tudják egymást serkenteni, de a rosszra is. Milyen érdekes
megoldást ad Jézus a kérdésre: Akarod, hogy
elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele
együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig!
Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek
kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!” Mennyi erőfeszítést teszünk annak érdekében, hogy kiirtsuk magunkból a
konkolyt! A böjtölés, az önmegtartóztatás különféle módjaival megpróbáljuk
leküzdeni. De lehetséges, hogy mindez fölösleges? Jézus a hegyi beszédben arra
tanít minket, hogy ne szálljunk
szembe a gonosszal (vö. Mt 5, 38), a szeretetre törekedjünk, úgy
szeressünk, amint ő szeretett minket (vö. Jn 13,34), hogy fölvegyük
keresztünket, és kövessük őt (vö. Mt 16,24), hogy odaadjuk életünket
barátainkért (vö. Jn 15,13), hogy bocsássunk meg egymásnak (Mt 18,21-22)... Az
ellenségnek akkor adunk hatalmat és a rossz akkor tud elburjánozni bennünk,
amikor túl sok figyelmet kap, túl sokat foglalkozunk annak kiirtásával. De
akkor mi lesz vele? Ez a példabeszéd az utolsó ítéletről is beszél. Itt kerül a
képbe a tisztító helynek az értelme. Úgy is lehet értelmezni, hogy akiben csupa
búza terem, az azonnal a mennyországba kerül, akiben mind a kettő található, az
a tisztítótűzben megtisztulhat a konkolytól, akiben azonban csupán csak konkoly
található, az elkárhozik. Hiszen a konkoly az Isten ellen fordulást jelenti,
ami a bűnben teljesedik ki. Mindannyian meghívást és lehetőséget kaptunk arra,
hogy életünkben a jóra törekedjünk. Döntsünk hát újra Jézus és a szeretet útjai
mellett, és serkentsük egymást is arra, hogy minél több „búzát” növeljünk az
életünkben.
Feladat a mai napra: Kiválasztom
azt a pontot a fönt említett Jézus tanításából (szeretet, odaadás, megbocsátás,
fölvenni keresztemet), amit ma leginkább gyakorolni akarok.