XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2015. augusztus 28., péntek

Augusztus 28.



Lk 18,15-17                       (Ilyeneké az Isten országa...)
Gyerekeket vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették, elutasították őket. Jézus azonban odahívta őket. „Hagyjátok - mondta -, hadd jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.”
Jézus minden szituációt felhasznál arra, hogy tanítson minket. Kik juthatnak be az Isten országába? Jézus a gyerekekre utalva mondja: ilyeneké az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda. Mit jelent az Isten országát úgy fogadni mint egy gyermek? Isten országa nem valami, hanem valaki, maga Jézus személye, aki eljön hozzánk, az ajtónkon kopog és lakást akar bennünk venni. A barátunk akar lenni, még közelebb akar állni hozzánk, mint a legkedvesebb családtagunk. A gyermek nyitottsággal és bizalommal van a szülei iránt. Bennük biztonságot talál, és teljesen megbízik bennük, mert tudja, hogy jót akarnak neki. Elfogadja az utasításokat, szíven teszi meg, amit mondanak neki, mert szereti őket. Jézus erre a lelkületre utal. Úgy fogadni Isten országát, mint egy gyermek, annyit tesz, mint teljes bizalommal lenni Jézus iránt, hallgatni rá, és tanítása szerint élni, mert tudjuk, hogy jót akar nekünk. Korunkban nagyon elterjedt a bizalmatlanság. Sokszor már az iskolásoktól lehet hallani, hogy azt mondják, a tanár „szivatja” őket, azaz, nehéz feladatokat ad, örülne annak, hogy a diákoknak sokat dolgozniuk, küzdeniük kell. Hányszor van nekünk is az a benyomásunk kollégáinkról, családtagjainkról, szüleinkről, hogy csak „szivatnak” minket? Ebben kifejeződik egy mély bizalmatlanság, és annak a feltételezése, hogy a másik végeredményben a káromat akarja, rosszat akar nekem. Nem nyílunk meg egymás előtt, nem osszuk meg gondolatainkat, nehogy ellenünk felhasználják. (Ez még a kommunizmusnak a hagyatéka, ami még mindig nagyon mélyen bennünk van). Evvel csak az a probléma, hogy – akaratlanul  – Jézus is belekerül ebbe a kategóriába. Mivel nem jól ismerjük őt, idegen számunkra, félünk tőle, fenntartással vagyunk iránta, biztonságtávolságot tartunk, nehogy ártson nekünk. Állandó védekezésben állunk, és nem tudunk kibontakozni a hitben, nem tudunk közelebb kerülni, és igazán megélni az Isten országát. De ha valakiben teljesen meg lehet bízni, akkor az az Isten, aki maga a jó, a szeretet, a hűség, az igazság. Ő soha nem fog bennünket „szivatni”, ő az, aki tényleg a javunkat akarja. Ezért mondja Jézus, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda. S ezek a szavak mögött kifejeződik mély vágya: bárcsak megbíznál bennem! Bárcsak te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre volna! (Lk 19,42).
Feladat a mai napra: Kiírom magamnak Jézusnak a számomra legszebb biztatását, és naponta többször elolvasom, vagy oda helyezem el, ahol gyakran rápillanthatok.

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma