Lk 18,15-17 (Ilyeneké az Isten országa...)
Gyerekeket
vittek hozzá, hogy tegye rájuk a kezét. Amikor a tanítványok észrevették,
elutasították őket. Jézus azonban odahívta őket. „Hagyjátok - mondta -, hadd
jöjjenek hozzám a kicsinyek, ne akadályozzátok őket, mert ilyeneké az Isten
országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy fogadja, mint a
gyermek, az nem jut be oda.”
Jézus minden szituációt felhasznál arra, hogy tanítson minket. Kik
juthatnak be az Isten országába? Jézus a gyerekekre utalva mondja: ilyeneké
az Isten országa. Bizony mondom nektek, hogy aki Isten országát nem úgy
fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda.
Mit
jelent az Isten országát úgy fogadni mint egy gyermek? Isten országa nem
valami, hanem valaki, maga Jézus személye, aki eljön hozzánk, az ajtónkon kopog
és lakást akar bennünk venni. A barátunk akar lenni, még közelebb akar állni
hozzánk, mint a legkedvesebb családtagunk. A gyermek nyitottsággal és
bizalommal van a szülei iránt. Bennük biztonságot talál, és teljesen megbízik
bennük, mert tudja, hogy jót akarnak neki. Elfogadja az utasításokat, szíven
teszi meg, amit mondanak neki, mert szereti őket. Jézus erre a lelkületre utal.
Úgy fogadni Isten országát, mint egy gyermek, annyit tesz, mint teljes
bizalommal lenni Jézus iránt, hallgatni rá, és tanítása szerint élni, mert
tudjuk, hogy jót akar nekünk. Korunkban nagyon elterjedt a bizalmatlanság.
Sokszor már az iskolásoktól lehet hallani, hogy azt mondják, a tanár „szivatja”
őket, azaz, nehéz feladatokat ad, örülne annak, hogy a diákoknak sokat
dolgozniuk, küzdeniük kell. Hányszor van nekünk is az a benyomásunk
kollégáinkról, családtagjainkról, szüleinkről, hogy csak „szivatnak” minket?
Ebben kifejeződik egy mély bizalmatlanság, és annak a feltételezése, hogy a
másik végeredményben a káromat akarja, rosszat akar nekem. Nem nyílunk meg
egymás előtt, nem osszuk meg gondolatainkat, nehogy ellenünk felhasználják. (Ez
még a kommunizmusnak a hagyatéka, ami még mindig nagyon mélyen bennünk van).
Evvel csak az a probléma, hogy – akaratlanul
– Jézus is belekerül ebbe a kategóriába. Mivel nem jól ismerjük őt,
idegen számunkra, félünk tőle, fenntartással vagyunk iránta,
biztonságtávolságot tartunk, nehogy ártson nekünk. Állandó védekezésben állunk,
és nem tudunk kibontakozni a hitben, nem tudunk közelebb kerülni, és igazán megélni
az Isten országát. De ha valakiben teljesen meg lehet bízni, akkor az az Isten,
aki maga a jó, a szeretet, a hűség, az igazság. Ő soha nem fog bennünket
„szivatni”, ő az, aki tényleg a javunkat akarja. Ezért mondja Jézus, hogy aki
Isten országát nem úgy fogadja, mint a gyermek, az nem jut be oda. S ezek a
szavak mögött kifejeződik mély vágya: bárcsak megbíznál bennem! Bárcsak
te is felismernéd legalább ezen a napon, ami békességedre volna! (Lk 19,42).
Feladat a mai napra: Kiírom magamnak Jézusnak
a számomra legszebb biztatását, és naponta többször elolvasom, vagy oda
helyezem el, ahol gyakran rápillanthatok.