Mt 13,44-46 (A mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez)
„A
mennyek országa hasonlít a szántóföldben elrejtett kincshez. Amikor egy ember
megtalálta, újra elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak
volt, és megvette a szántóföldet. A mennyek országa hasonlít a kereskedőhöz is,
aki igazgyöngyöt keresett. Amikor egy nagyon értékeset talált, fogta magát,
eladta mindenét, amije csak volt és megvette.
A mennyek
országáról szóló példabeszédek egyik legszebbje a szántóföldben elrejtett
kincsről és a kereskedőről szól. Amikor egy ember megtalálta, újra
elrejtette, aztán örömében elment, eladta mindenét, amije csak volt, és
megvette a szántóföldet. Mindig érdekes volt számomra, hogy miért nem
veszi ki a kincset a szántóföldből, és miért nem viszi haza? Miért ad el
mindent, amije csak van, hogy megvegye a szántóföldet? Ha az aranyfonalunkat
itt is alkalmazzuk, akkor rádöbbenünk ennek sokkal mélyebb mondanivalójára: a
kincs maga Jézus. A szántóföld pedig az élet, az istengyermeki, Istennek
szentelt élet. Az az ember, aki a szántóföldben megtalálja az elrejtett kincset
megérti, hogy az elrejtett kincs és a szántóföld egy egységet alkot: tehát
Jézust akarja és az életet, amelyben ő jelen van. Ezért rejtette el újra a
kincset, adott el mindent örömében, amije csak volt, hogy megvegye a
szántóföldet. Ez az ember döntött: Krisztusé akarok lenni, Krisztusnak és Krisztussal
akarok élni. Olyan életet akarok folytatni, ahol ő bennem jelen van. Hasonló
mégis ezzel ellenkező a kereskedőről szóló példabeszéd, aki igazgyöngyöt
keresett. Itt nagyon érdekes, hogy a mennyek országa a kereskedőhöz hasonlít,
tehát Jézus a kereskedőhöz hasonlít, aki igazgyöngyöt keresett. Amikor
egy nagyon értékeset talált, fogta magát, eladta mindenét, amije csak volt és
megvette. Jézus életében látjuk ennek a dinamizmusát, amint ő tanítványokat,
követőket keresett magának, igaz embereket, akikkel meg tudja osztani kincsét
(a mennyei Atya közösségét), akik képesek vele élni. Nem a „legjobbakat”
keresik ki, hanem megelégszik azzal, hogy egy nagyon értékeset talált, és az elég
volt neki arra, hogy fogja magát, eladja mindenét, amije csak volt és megvegye azt. Jézusról
tudjuk, hogy amikor emberré lett, kiüresítette önmagát (Fil 2,7), és
a kereszten odaadta az életét értünk, az övéiért, hogy megváltsa, kiváltsa
őket. A legdrágább árat fizette értünk, mindegyikünkért, mert nagyon értékesek
vagyunk számára; és mert azt akarja, hogy miénk legyen a mennyek országa. Tehát
a mennyek országára jellemző mindkét irányból történő keresés, az ember
részéről és az Isten részéről, és akkor válik teljessé, amikor egymásra
találnak. Isten mellettünk döntött, és ezt a keresztségben kifejezésre jutatta
nekünk: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik
kedvem.” (Lk 3,22). Találjuk mi is meg Istent az életünkben, döntsünk mellette,
és legyen számunkra olyan értékes a jelenléte, hogy mindent odaadunk érte, csak
hogy megszerezzük őt és megszerezzük ill. elsajátítsuk azt az életmódot, amiben
ő jelen van. Akkor ki fog teljesedni bennünk az a boldogság, amit Jézus ígért
nekünk. „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.” (Mt 5,3)
Feladat a mai napra: Ma a családunkban időt
akarunk szánni a közös hálaadásra, hogy Jézuséi lehetünk. Elbeszélgethetünk az
elmélkedésről és együtt imádkozhatunk a 16 Zsoltár szavaival: Uram,
örökrészem és kelyhem, te tartod kezedben sorsomat. Mérőláncom kedves földre
esett, s kedvem telik örökségemben.