Iz 42,1-4;6-7; ApCsel 10,34-38; Lk 3,15-16.21-22
A
nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem
János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel
keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem
vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket
megkeresztelni. Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is
megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek
leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből:
„Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”
A mai vasárnap Urunk
megkeresztelkedését ünnepeljük. Tudjuk, hogy akkor Jézus már kb. 30 éves volt.
Miért kellett annyit várnia, mielőtt elkezdte volna nyilvános működését?
Jézusnak emberként ugyanúgy fejlődnie kellett, mint minden más embernek. Az
emberek szeme előtt 30 évig elrejtett élete nem volt fölösleges, hanem nagyon is
fontos időszak volt. A nyilvános működésének három évéhez erre a felkészülésre
szüksége volt. Jézus harminc év alatt szoros kapcsolatot alakított ki az
Atyával. Ahogy egy fának is fontos, hogy erős gyökerei legyenek, mert másképp
nem tudna ellenállni a viharoknak, hasonlóképpen Jézus élete is az Atyával való
kapcsolatban gyökerezett. Szükség is volt rá, hiszen az emberek részéről is, a
Gonosz részéről is erős támadások érték. Ugyancsak Lukács evangélista ír arról
az eseményről, amikor a 12 éves Jézus a jeruzsálemi templomban maradt. Ez az
epizód átláthatóvá teszi, mit jelentett a fiatal Jézusnak az Isten: „Nekem Atyám dolgaiban kell lennem” (Lk 2,50). Jézus az Istent Atyjának
nevezi. Már tizenkét éves korában alaposan ismerte az írásokat. Vajon hányszor
imádkozta azt a szentírási részt Izajás próféta könyvéből, amit a mai
olvasmányban is hallunk: „Nézzétek, a
szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik.” (Iz 42,1) Egyre
mélyebben értette, és fokozatosan ismerte fel, hogy ő a Messiás. Az Atyával
való beszélgetésből megértette azt is, hogy mikor érkezett el nyilvános
működésének ideje. Miközben „a nép feszülten várakozott, és mindnyájan azon
töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus”, Jézus elment Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen. Miközben imádkozott,
megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb.
Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik
kedvem”. Abban a pillanatban nem csak az Atya Jézushoz – a Fiához -
intézett szavai hallhatóvá lettek, hanem a teljes Szentháromság nyilatkoztatta
ki magát. Jézus a Szentlélekben éli az Atyával való állandó, szoros
kapcsolatát. A keresztény imádság nem más mint részesülés ebben a
szeretetközösségben. Krisztusban, a Szentlélek által mi is az Atya szeretett
gyermekei lettünk. Tanuljuk meg
Jézustól, hogy a mindennapokban gyökerezzünk az Atyával való beszélgetésben, és
abból éljük meg igazi önazonosságunkat: hogy Isten szeretet gyermekei vagyunk.
Arra hív meg minket Ferenc pápa, hogy e Jubileumi Évet az Úr szavainak
fényében éljük meg: irgalmasok, mint az Atya. Ahhoz kell, hogy azt is
tanuljuk meg Jézustól: Vele együtt az Atya irgalmas szívében, ölén nyugodni úgy,
hogy mi is irgalmasok lehessünk, mint Jézus. Benne minden az irgalmasságról
szól, az Atya irgalmasságáról.” Ő irgalmas, mint az Atya. „Az irgalmasság nem
pusztán az Atya cselekedete, hanem annak ismérve is, hogy kik az ő valódi
gyermekei.” Az által, hogy
gyakoroljunk irgalmasságot, mutassuk meg, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Feladat a mai napra: Végiggondolom, milyen mostanában az
imaéletem? Mit jelent számomra, hogy az ima közösség és hogyan élem meg, hogy
az Atya szeretett gyermeke vagyok?