XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. január 10., vasárnap

Január 10.



Iz 42,1-4;6-7; ApCsel 10,34-38; Lk 3,15-16.21-22
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni. Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

A mai vasárnap Urunk megkeresztelkedését ünnepeljük. Tudjuk, hogy akkor Jézus már kb. 30 éves volt. Miért kellett annyit várnia, mielőtt elkezdte volna nyilvános működését? Jézusnak emberként ugyanúgy fejlődnie kellett, mint minden más embernek. Az emberek szeme előtt 30 évig elrejtett élete nem volt fölösleges, hanem nagyon is fontos időszak volt. A nyilvános működésének három évéhez erre a felkészülésre szüksége volt. Jézus harminc év alatt szoros kapcsolatot alakított ki az Atyával. Ahogy egy fának is fontos, hogy erős gyökerei legyenek, mert másképp nem tudna ellenállni a viharoknak, hasonlóképpen Jézus élete is az Atyával való kapcsolatban gyökerezett. Szükség is volt rá, hiszen az emberek részéről is, a Gonosz részéről is erős támadások érték. Ugyancsak Lukács evangélista ír arról az eseményről, amikor a 12 éves Jézus a jeruzsálemi templomban maradt. Ez az epizód átláthatóvá teszi, mit jelentett a fiatal Jézusnak az Isten: „Nekem Atyám dolgaiban kell lennem(Lk 2,50). Jézus az Istent Atyjának nevezi. Már tizenkét éves korában alaposan ismerte az írásokat. Vajon hányszor imádkozta azt a szentírási részt Izajás próféta könyvéből, amit a mai olvasmányban is hallunk: „Nézzétek, a szolgám, akit támogatok, a választottam, akiben kedvem telik.” (Iz 42,1) Egyre mélyebben értette, és fokozatosan ismerte fel, hogy ő a Messiás. Az Atyával való beszélgetésből megértette azt is, hogy mikor érkezett el nyilvános működésének ideje. Miközben „a nép feszülten várakozott, és mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus”, Jézus elment Jánoshoz, hogy megkeresztelkedjen. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem”. Abban a pillanatban nem csak az Atya Jézushoz – a Fiához - intézett szavai hallhatóvá lettek, hanem a teljes Szentháromság nyilatkoztatta ki magát. Jézus a Szentlélekben éli az Atyával való állandó, szoros kapcsolatát. A keresztény imádság nem más mint részesülés ebben a szeretetközösségben. Krisztusban, a Szentlélek által mi is az Atya szeretett gyermekei lettünk. Tanuljuk meg Jézustól, hogy a mindennapokban gyökerezzünk az Atyával való beszélgetésben, és abból éljük meg igazi önazonosságunkat: hogy Isten szeretet gyermekei vagyunk.
Arra hív meg minket Ferenc pápa, hogy e Jubileumi Évet az Úr szavainak fényében éljük meg: irgalmasok, mint az Atya. Ahhoz kell, hogy azt is tanuljuk meg Jézustól: Vele együtt az Atya irgalmas szívében, ölén nyugodni úgy, hogy mi is irgalmasok lehessünk, mint Jézus. Benne minden az irgalmasságról szól, az Atya irgalmasságáról.” Ő irgalmas, mint az Atya. „Az irgalmasság nem pusztán az Atya cselekedete, hanem annak ismérve is, hogy kik az ő valódi gyermekei.”[1] Az által, hogy gyakoroljunk irgalmasságot, mutassuk meg, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Feladat a mai napra: Végiggondolom, milyen mostanában az imaéletem? Mit jelent számomra, hogy az ima közösség és hogyan élem meg, hogy az Atya szeretett gyermeke vagyok?


[1] Ferenc Pápa. Misericordiae Vultus kezdetű bullája 9.