Zsolt 136 (Isten irgalma örökké tart)
1(Alleluja!) Áldjátok az Urat, mert
jó: irgalma örökké tart.
2Áldjátok az istenek Istenét: irgalma örökké tart.
3Áldjátok az urak Urát: irgalma örökké tart.
4Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart.
5Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart.
6Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart.
7Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart.
8A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart.
9A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart.
10Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart.
11Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart.
12Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart.
13Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart.
14Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart.
15A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart.
16Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart.
17Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart.
18Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart.
19Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart.
20És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart.
21Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart.
22Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart.
23Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart.
24Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart.
25Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart.
26Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.
2Áldjátok az istenek Istenét: irgalma örökké tart.
3Áldjátok az urak Urát: irgalma örökké tart.
4Csak ő tesz csodát: irgalma örökké tart.
5Ő alkotta bölcsességében az eget: irgalma örökké tart.
6Ő teremtette a földet a víz fölé: irgalma örökké tart.
7Ő teremtette a nagy világítókat: irgalma örökké tart.
8A napot, hogy kormányozza a nappalt: irgalma örökké tart.
9A holdat és a csillagokat, hogy kormányozzák az éjt: irgalma örökké tart.
10Lesújtott Egyiptom elsőszülötteire: irgalma örökké tart.
11Izraelt kivezette közülük: irgalma örökké tart.
12Erős kézzel és fölemelt karral: irgalma örökké tart.
13Kettéválasztotta a Vörös-tengert: irgalma örökké tart.
14Középen átvezette Izraelt: irgalma örökké tart.
15A fáraót és seregét a vízbe taszította: irgalma örökké tart.
16Népét a pusztába vezérelte: irgalma örökké tart.
17Nagy királyokat vert meg: irgalma örökké tart.
18Hatalmas fejedelmeket győzött le: irgalma örökké tart.
19Szichont, az amoriták királyát: irgalma örökké tart.
20És Ogot, Básán királyát: irgalma örökké tart.
21Országukat örökségül adta: irgalma örökké tart.
22Örökségül Izraelnek, az ő szolgájának: irgalma örökké tart.
23Megemlékezett rólunk szükségünkben: irgalma örökké tart.
24Megmentett ellenségeinktől: irgalma örökké tart.
25Táplálékot ad minden testnek: irgalma örökké tart.
26Áldjátok az egek Istenét: irgalma örökké tart.
„Örökkévaló az ő irgalmassága”: ez a refrén
ismétlődik a 136. zsoltár minden sorában, miközben elbeszéli Isten
kinyilatkoztatásának történetét. Az irgalmasságból fakadóan az Ószövetség
minden viszontagságának mély üdvtörténeti jelentése van. Az irgalmasság teszi
üdvtörténetté Isten és Izrael történetét. Az „örökkévaló az ő irgalmassága”
állandó ismételgetése – miként a zsoltárban áll –, áttöri a tér és az idő
korlátait, és mindent a szeretet örök misztériumába kapcsol. Mintha azt üzenné,
hogy az ember nemcsak a történelemben, hanem az örökkévalóságban is mindig az
Atya irgalmas tekintete előtt áll. Nem véletlen, hogy Izrael népe ezt a „Nagy
Hallél”-nak nevezett zsoltárt a legfontosabb ünnepeken imádkozta.”[1]
Feladat a mai napra: Megírom a saját életem „Nagy Hallél”-ját, ahogy
én tapasztaltam Isten irgalmas, megváltó kegyelmét.