XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. január 7., csütörtök

Január 7.



Zsolt 118                          (Énekeljük Isten irgalmát)

1(Alleluja!) Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.
2Mondja Izrael háza: irgalma örökké tart.
3Mondja Áron háza: irgalma örökké tart.
4Mondják, akik félik az Urat: irgalma örökké tart.
5Az Úrhoz kiáltottam szorongattatásomban, meghallgatott és tág teret adott nekem.
6Az Úr velem van, nem félek, ember mit árthatna nekem?
7Az Úr velem van, segítségemre jön; ellenfelem szégyenben marad.
8Jobb az Úrnál keresni oltalmat, mint az emberekre számítani.
9Jobb az Úrnál keresni menedéket, mint fejedelmekre építeni.
10A pogányok mind körülvettek, de az Úr nevében eltiportam őket.
11Minden oldalról szorongattak, de az Úr nevében eltiportam őket.
12Úgy rontottak rám, mint a méhrajok, úgy lobogtak, mint a tűz a bozót alatt, de az Úr nevében eltiportam őket.
13Megütöttek, nagyon megütöttek, összeestem, de az Úr segített.
14Bátorítóm és erősségem az Úr, ő lett szabadítóm.
15Halljátok, mekkora az örömujjongás az igazak sátraiban: „Az Úr jobbja erősnek bizonyult,
16az Úr magasra emelte jobbját, igen, az Úr jobbja erősnek bizonyult.”
17Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr tetteit.
18Megfenyített az Úr, igen, megfenyített, de nem szolgáltatott ki a halálnak.
19Tárjátok ki nekem az igazság kapuit, bemegyek, hogy hálát adjak az Úrnak.
20Ez az Úrhoz vezető kapu, az igazak mennek be rajta.
21Hálát adok neked, mert meghallgattál, te lettél szabadítóm.
22A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett.
23Az Úr vitte végbe ezt: csodálatos dolog a szemünkben.
24Ezt a napot az Úr szerezte: ujjongjunk és örüljünk benne!
25Uram, küldj szabadulást, Uram, adj áldást és kegyelmet!
26Áldott, aki az Úr nevében jön! Az Úr házából megáldunk titeket.
27Az Úr az Isten, az ő fénye világít nekünk. Álljatok be a menetbe, legyen zöld ág a kezetekben, egészen az oltár szarváig!
28Istenem vagy, hálát adok neked, Istenem, hálaénekkel dicsőítelek!
29Adjatok hálát az Úrnak, mert jó: irgalma örökké tart.

„Jézus a szenvedése előtt az irgalmasság ezen zsoltárával imádkozott. Ezt bizonyítja Máté evangélista, amikor azt mondja: „miután elénekelték a hálaadó zsoltárt” (26,30), Jézus a tanítványaival együtt kiment az Olajfák hegyére. Midőn önmaga és húsvétja örök emlékezetéül megalapította az Eucharisztiát, a kinyilatkoztatás legnagyobb cselekményét szimbolikusan az irgalmasság fényébe helyezte. Jézus a maga szenvedését és halálát az irgalmasság ugyanezen horizontján élte meg, a szeretet nagy misztériumának tudatában, melyet a kereszten fog majd beteljesíteni. Annak tudata, hogy maga Jézus is ezzel a zsoltárral imádkozott, számunkra még jelentősebbé teszi, és arra kötelez bennünket, hogy mindennapi dicsérő imádságunkban mintegy refrénként ismételgessük: „Örökkévaló az ő irgalmassága.”[1]

Feladat a mai napra: Ma az imádságomban tudatosam dicsérem Istent mindazért a jóért, amit értem tett.


[1] Ferenc Pápa. Misericordiae Vultus kezdetű bullája.7

Kapcsolatfelvétel, elmélkedések megrendelése, imaszándék, jelentkezés programokra

Név

E-mail *

Üzenet *

Látogatók száma