Bölcs 11,21-26 (semmit sem utálsz abból, amit alkottál)
21Mindig megvan rá a módod,
hogy megmutasd nagy hatalmadat, és ki tudna ellene szegülni karod erejének? 22Hisz az egész világ olyan előtted, mint a
porszem a mérlegen, és mint a földre hulló hajnali harmatcsepp. 23De te mindenkin megkönyörülsz, mert
mindent megtehetsz, és elnéző vagy az emberek bűnei iránt, hogy bűnbánatot tartsanak.
24Mert szeretsz mindent, ami van, és
semmit sem utálsz abból, amit alkottál. Ha gyűlöltél volna valamit, meg sem
teremtetted volna. 25Hogy is
maradhatna meg bármi, ha te nem akarnád, és hogyan állhatna fenn, ha te nem
hívtad volna létre? 26De te kímélsz
mindent, mert a tiéd, életnek barátja.
„A zsidókeresztény hagyomány számára
„teremtést” mondani többet jelent, mint természetet mondani, mert a teremtés
Isten szeretettervére utal, amelyben minden teremtménynek értéke és értelme
van. A természetet általában olyan rendszernek tartjuk, amelyet az ember
vizsgál, megért és alakít, a teremtés ellenben csak olyan ajándékként érthető,
amely mindenek Atyjának nyitott kezéből származik; olyan valóság, amelyet a
minket egyetemes közösségbe hívó szeretet világít meg.
„Az
Úr szavára lettek az egek” (Zsolt 33,6). Ez jelzi nekünk, hogy a világ egy
elhatározásból, nem pedig a káoszból vagy a véletlenből származik, és ez még
magasztosabbá teszi. A teremtő szó egy szabad döntést fejez ki. A
világmindenség nem önkényes mindenhatóság, nem erőfitogtatás vagy önérvényesítő
vágy eredményeként jött létre. A teremtés a szeretet rendjébe tartozik. Isten
szeretete az alapvető oka minden teremtménynek: „Szeretsz mindent, ami van, és
semmit sem utálsz abból, amit alkottál, mert ha gyűlölnél valamit, meg sem
teremtetted volna” (Bölcs 11,24). Tehát minden teremtmény az Atya gyengéd
szeretetének tárgya, ő ad neki helyet a világon. A legjelentéktelenebb létező
mulandó kis élete is az ő szeretetének tárgya, és létezésének e néhány
másodpercében ő veszi körül szeretettel. Nagy Szent Baszileiosz azt mondta,
hogy a Teremtő „számítás nélküli jóság” is, Dante Alighieri szerint pedig
„szeretet, mely mozgat napot és minden csillagot”. Ezért teremtett műveiből
felemelkedünk „az ő szerető irgalmasságáig” (XVI. Benedek pápa).”
(Ferenc pápa Áldott légy kezdetű enciklikája, a közös otthon gondozásáról 76 és
77)
Feladat a mai napra: Ma hagyom, hogy Isten mondja meg nekem,
mit szeret bennem és mit jelent számára, hogy semmit sem utál abból, amit
alkotott – és hogy bennem sem utál semmit.