Szám 24,2-7.15-17a (A természet lehetőséget ad arra, hogy
felismerjük Isten bőségben gazgag szépségét)
Böjte Csaba atya tapasztalatát osztja meg abban a
történetben, mikor szeminaristaként a templom előtt szokott volt elhaladni,
olyankor be is tért, s egy alkalommal már késő volt és a templom kapuját zárva
találta, bemenni már nem tudott, hát letérdelt a küszöbre. A kulcslyuk épp
szemmagasságban volt, s azon keresztül megpillantotta az örökmécses piros
fényét. „Ekkor döbbentem rá, hogy az isteni titok meglátásához,
érzékeléséhez sokszor térdre kell borulnunk”- írja.
Modern világunk, főleg a nagyvárosok karácsony előtti
időszaka egyre több mesterségesen előállított termékkel, fénnyel mázolja be
környezetünket. Milyen természetesek és egyszerűek ennek ellenére ezek az
ószövetségi képek a Közel-Kelet tájainak bőséges földjeiről! Könnyű általuk az
Élet hajnalán keletkező erőt, frissességet, a kezdet milliónyi lehetőségét
szemlélni.
Milyen szép, hogy Isten a születést választotta az
érkezése pillanatául, s a gyermeki valót, hiszen egy csecsemőhöz önkéntelenül
lehajolunk, rámosolygunk, védtelenségére válaszolva karunkba emeljük; milyen
szép, ahogy Isten rávezet bennünket arra, hogyan fejezzük ki szeretetünket
egyszerű mozdulatokkal, gesztusokkal.
Feladat a mai napra: Ma legalább fél órát sétára szánok egy
parkban vagy a természetben, és annak szépségében próbálom felfedezni az Élet
rezdüléseit, megnyilvánulását. Napközben különösen odafigyelek a környezetvédelemre.