Jób 7,1-4.6-7; 1Kor 9,16-19.22-23; Mk 1,29-39
Jézus
kijött a zsinagógából, és elment Simon és András házába. Simon anyósa lázas
betegen feküdt. Mindjárt szóltak is Jézusnak. Jézus odament hozzá, megfogta a
kezét, és fölsegítette. Erre megszűnt a láza, és szolgált nekik. Amikor lement
a nap és beesteledett, odavitték hozzá a betegeket és a gonosz lélektől
megszállottakat. Az egész város ott szorongott az ajtó előtt. Jézus pedig
sokakat meggyógyított, akik különböző bajokban szenvedtek; és sok ördögöt
kiűzött. De nem engedte megszólalni őket, mert tudták, hogy ő kicsoda.
Hajnalban Jézus nagyon korán kelt. Kiment (a házból), elment egy elhagyatott helyre,
és ott imádkozott. Simon és a vele lévők utánamentek. Mikor megtalálták, azt
mondták neki: „Téged keres mindenki!” De ő azt felelte: „Menjünk el máshová, a
szomszédos helységekbe, hogy ott is hirdessem az evangéliumot, – hiszen ezért
jöttem.” És ment, hirdette az evangéliumot a zsinagógákban Galilea egész
területén, és kiűzte az ördögöket.
A mai vasárnap
olvasmányai nagyon megrendítően beszélnek az emberi élet valóságáról. Jób
könyvéből vett olvasmány egy betegséggel, kudarccal, mély csalódással birkózó,
szenvedő embert tár elénk, aki a reményvesztettség határán áll: „Nemde
küzdelem az ember sorsa a földön? Nemde napszámos módjára tölti el napjait?
Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a
bérét várja. Csalódással teli hónapok jutottak nekem osztályrészül, keserves
éjszakák lettek fizetségem. Már lefekvéskor azt kérdezem: „Mikor virrad?” És
mihelyt felkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig.
Napjaim futnak, mint a takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad
reménység. Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát
boldogságot.” Hány
embertársunk valósága ez, és hányszor kerültünk mi magunk is már olyan
helyzetbe, ahol hasonló gondolataink, érzéseink támadtak, mint Jóbnak.
Megrendítő Jób könyve, az a folyamat, ahogy elveszít mindent, elérkezik élete
nulla-pontjához, átéli teljes tehetetlenségét, és onnan a mélyből felkiált az
Istenhez. Panaszom még ma is keserűen
hangzik, súlyosan ránehezül keze sóhajomra. Ó, legalább tudnám, merre találok
rá, hogyan juthatnék el a trónusa elé! Magam képviselném előtte ügyemet, s bizonyítékokkal
volna tele a szám. Legalább megtudnám, mit válaszol, és amit mond, azt
elfogadnám. Egész hatalmával perelne velem? Nem! De legalább meghallgatna. (Jób
23,2-6). Mennyire vágyik az ember arra, hogy Isten elé állhasson és
kipanaszolja keserűségét. Mély vigaszt jelente már csupán a tény, hogy Isten
végighallgatja. A mai evangélium Isten gyönyörű kézzelfogható válasza az
emberiség kiáltására. Igen, Isten meghallja a mi kiáltásunkat! Mert az Úr „füle
nem süket a hallásra.” (Iz 59,1). Jóbot is meghallgatta az Úr, válaszolt neki,
és Jób rádöbbent arra, hogy Isten nem az ellensége, aki rázúdította volna
haragját, hanem az, aki fenntartja életét, és kisegíti őt. Ezt az Istent
szemlélhetjük Jézusban: aki meghallotta gyermekei kiáltását, és megkönyörült
rajtuk. Nem hagyja figyelmen kívül Péter anyósát, sem a rengeteg beteget, aki
gyógyulásra vár. Elérhetővé teszi magát számukra. És ügyel arra, hogy minden
vidékére eljusson. Miért teszi ezt Jézus? Nagyon mély valóság húzódik meg
cselekvései mögött, amit úgy hívunk, hogy Krisztus misztikus testének valósága.
Annak valósága, hogy Isten magának teremtette az embert, és azt akarja, hogy
ott legyen vele, ahol ő van (vö. Jn 17,21-24). Csak az Istennel való mély
egységben juthat el az ember a teljességre, csak ott válhat egész-séges
emberré. Isten együtt érez az emberiséggel, mint saját testével. És Jézus azért
lett emberré, hogy helyreállítsa ezt az Istennel való egységet, helyreállítsa
misztikus testének egészségét. Ezért űzi ki az ördögöket, akik eltávolítják az
embert Istentől, ezért gyógyítja meg a betegeket, és ezért hirdeti folyamatosan
Isten országát. Isten egészen személyes törődését láthatjuk Jézusban. Annyira
fontosak vagyunk számára, hogy meghallja szívünk mélyéből fakadó
kiáltozásainkat. Vajon bele tudom-e érezni magam Krisztus misztikus testének
valóságába? Be tudok-e kapcsolódni mélyből fakadó kiáltozásába, hogy Isten
gyógyulást és szabadulást szerezhessen azoknak, akik e világban a legjobban
rászorulnak erre.
Feladat a mai napra: A mai napon szemlélhetjük környezetünk
valóságát: családunkban, körülöttünk lévő emberek, Magyarország, Európa, sőt az
egész világ valóságát. Hogyan szeretne Jézus közelíteni felé? Imádságomat
felajánlom egy konkrét valóságért.