XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. február 3., szombat

Február 3.



Róm 8,31-39                      (Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?)
Mit mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki tulajdon Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Isten az, aki a megigazulást adja; ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk? Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség, mezítelenség, veszedelem, üldözés, vagy kard? De mindezeken győzedelmeskedünk azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Szent Pál szavai mögött Jézus szeretetének egy személyes tapasztalata áll. A Galatákkal megosztja levélben tapasztalatát: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem. Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20). Pál ebben a Krisztusi szeretetben élt, és tudta, hogy nem csak egy konkrét pillanatról volt szól, amikor felfedezte Jézus szeretetét, hanem, hogy Jézus állandóan, minden szituációban szeret minket. Éppen ezért mondja ekkora bizonyossággal, hogy Isten szeretetétől semmi nem szakíthat minket. Nem mondhatjuk, hogy Pál élete könnyű lett volna. Sok mindenen ment keresztül, ahogyan felsorolta a Korintusiaknak írt második levelében: „...többször voltam börtönben. Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek. Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren hányódtam” (2 Kor 11,24-25). Ezekben a kemény helyzetekben Jézus szeretetébe kapaszkodott és így megerősödött benne az a tudás, hogy Isten szeretete soha nem hagyja el őt, nem hagy el minket. A legigazibb valóság Isten szeretete, amely akkor is valódi, ha éppen nem érezzük. Kérjük Jézustól a kegyelmet, hogy mi is, mint szent Pál, személyesen megtapasztaljuk szeretetét, és ebben a hitben éljünk, ahol már nem is szükséges, hogy állandóan érezzük azt.
Feladat a mai napra: A mai nap veszélyes helyzeteiben megkapaszkodom Isten biztos szeretetében.