Iz
60,1-6; Ef 3,2-3a.5-6; Mt 2,1-12
„Kelj föl, és tündökölj, Jeruzsálem,
mert elérkezett világosságod, és az Úr dicsősége felragyogott fölötted!” Ezzel a mondattal kezdődik a szentmise olvasmánya
Izajás próféta könyvéből, és rögtön bevezet minket a mai ünnepünkbe: Epifánia –
az Úr megjelenése, más néven Vízkereszt. „Mert
még sötétség borítja a földet, és homály a nemzeteket, de fölötted ott ragyog
az Úr, és dicsősége megnyilvánul rajtad.” Izajás próféta ezt a jövendölést
a babiloni fogságból való visszatérésre mondja.
Isten dicsőségét a zsidó nép leginkább Isten győzelmén látja felragyogni, pl.
amikor Isten kiszabadította népét Egyiptomból, vagy a babiloni fogságból. De ez
a szöveg nemcsak a zsidó nép szabadulását beszéli el, hanem a mai napon a
legnagyobb örömhírt küldi a világba: Isten dicsősége felragyogott minden ember
fölött és abban nyilvánult meg, hogy Isten elküldte egyszülött Fiát, hogy
megszabadítson minket a bűn sötétségéből és rabságából, és elvezessen minket az
örök életre. Jézus Krisztus üdvözítő fénye felragyogott minden népnek.
„Az Epifánia Jézusnak mint Izrael Messiásának, Isten Fiának és a világ
Üdvözítőjének kinyilvánulása. A Jordánban történt keresztséggel és a kánai
menyegzővel együtt ünnepli a napkeletről jött "bölcsek"
Jézus-imádását. Az evangélium ezekben a "bölcsekben", a környező
világ pogány vallásainak képviselőiben azoknak a nemzeteknek zsengéit látja,
amelyek a megtestesülés által megvalósuló üdvösség örömhírét elfogadják. A
bölcsek Jeruzsálembe jövetele a zsidók királyának imádására megmutatja, hogy
Izraelben Dávid csillagának messiási fényénél azt keresik, aki a nemzetek
királya lesz. Az ő jövetelük jelzi, hogy a pogányok csak akkor tudják fölfedezni
Jézust és csak akkor tudják Őt imádni mint Isten Fiát és a világ Üdvözítőjét,
ha a zsidókhoz fordulnak és elfogadják tőlük a messiási ígéreteket, ahogy
azokat az Ószövetség tartalmazza. Az Epifánia hirdeti, hogy ’az összes pogányok
belépnek a patriarchák családjába’, és elnyerik ’Izrael méltóságát’”.[1]
A három napkeleti bölcs útnak indult, bár nem tudták mi vár rájuk. Magukra
vették a sivatagon, hegyeken, völgyeken át vezető út kihívásait, mert hittek a
csillag vezetésében. Engedniük kellett azt is, hogy nem a saját elképzeléseik
valósulnak meg, hiszen ők először Jeruzsálemben, a királyi palotában keresték
az újszülött királyt. Maguk mögött hagyva a királyi palotát, újból meglátták a
csillagot és az elvezette őket Jézushoz. Mi is zsákutcába keveredhetünk, ha a
saját elképzeléseink szerint próbálunk haladni. De ha el is tévedünk, nekünk is
újból fel fog ragyogni a csillag, és el fog vezetni Jézushoz, ha hiszünk Benne
és ragaszkodunk Hozzá. Akkor bennünket is eltölthet az a boldogító látás, amely
a három bölcs osztályrésze lett, a kisded Jézusban megnyilvánuló Isten végtelen
szeretetének látása.
Feladat a mai napra: Az új év
első hetében arra törekszem, hogy mindig újra elinduljak Jézushoz, hogy
eltölthessen szeretetével.