1 Pét 1,3-9.18-21(Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki)
Legyen áldott az Isten és Urunk, Jézus Krisztus Atyja, aki minket nagy irgalmában Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Isten hatalma megőrzött titeket a hitben az örök üdvösségre, amely készen áll, hogy az utolsó időben majd megnyilvánuljon. Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre. Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét. Hisz tudjátok, hogy nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán. Őt (Isten) előre, már a világ teremtése előtt kiválasztotta, de csak az utolsó időkben jelent meg, miattatok. Általa hisztek Istenben, aki feltámasztotta őt a halottak közül, és megdicsőítette, hogy hitetek és reményetek Istenben legyen.
Péter tudatosítja bennünk a mai napon, hogy milyen nagy dolog Isten irgalma, aki Jézusnak a halálból való feltámadása által új életre hívott, az élő reményre, hogy a mennyekben elpusztíthatatlan, tiszta és soha el nem hervadó örökség várjon rátok. Az Istennel való közösség nem ideig-óráig szól, hanem örök életre! Megdöbbentő emberek tanúságtételét hallgatni, akik halál közeli élményeket éltek át. Beszámolójukból nyilvánvalóvá válik, hogy nem mindegy, hogyan éljük itt az életünket. Itteni életünk megalapozza örök életünket. Mennyire számít az, hogy az emberekkel és Istennel való egységre törekedjünk, hogy elfogadjuk az Istennel való teljes közösséget, mint életünk célját, amerre mindannyian tartunk. Sokan beszámolnak a szeretettel való egységről, de arról is, hogy el kell számolniuk életükkel, életmódjukkal, mulasztásaikkal, konfliktusaikkal. Van, aki arról számol be, hogy létezik pokol, a teljes örökkévaló magány, mert mindig csak maga körül forgott és mindenben a maga igazát kereste. Isten ott van, irgalmas és jóságos, de nem avatkozik be, nem hozza meg helyettünk a döntést. Mindenkinek maga kell választania, milyen jövőt szeretne magának. Nagyon is elgondolkodtatnak ezek a beszámolók, hiszen alátámasztják, hogy mindaz, amiről Jézus tanított és tudósított minket, igaz. Ő egységre hívott meg mindannyiunkat. Es ezért az egységért érdemes megküzdeni. Abban örülni fogtok, noha most egy kicsit szomorkodnotok kell, mert különféle kísértések érnek benneteket, hogy a próbát kiállva hitetek, amely értékesebb a tűz próbálta veszendő aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltó legyen a dicséretre, a dicsőségre és a tiszteletre. Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét. Az Istennel való teljes egységet azonban önmagunktól nem érhetjük el, hiszen magunktól nem vagyunk képesek felhagyni önző, gőgös életvitelünkkel. Jézus szerezte meg nekünk drága vére árán: Hiszen nem veszendő ezüstön vagy aranyon szabadultatok ki az atyáitoktól rátok hagyományozott értéktelen életmódból, hanem Krisztusnak, a hibátlan és egészen tiszta báránynak drága vére árán. Az Oltáriszentségben ezt az értünk odaadott életet és kiontott drága vért láthatjuk. Ő a Vele való közösség záloga és biztosítója.
Feladat a mai napra: Fogadjuk be a mai napon Jézus nekünk felkínált szeretetét, és adjuk át neki életünket. Kérjük az Ő segítségét, hogy mellette tudjunk dönteni.