Jn 6,30-35 (Jézus küldetése több, mint a
csodák, amiket tett)
Abban az
időben, amikor Jézus az örök élet kenyeréről beszélt, így szóltak hozzá a
tömegből: „Hadd lássuk, milyen csodát művelsz, hogy higgyünk neked! Mit tudsz
tenni? Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az írás mondja: »Égből való
kenyeret adott enni nekik.«” Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek;
nem Mózes adott kenyeret az égből, hanem Atyám adja az igazi mennyei kenyeret.
Az az Isten kenyere, amely leszállt a mennyből, és életet ad a világnak.” „Uram
– kiáltották –, add nekünk mindig ezt a kenyeret!” Jézus így válaszolt: „Én
vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem éhezik többé; és aki bennem hisz,
nem szomjazik sohasem.”
Szeretjük
a csodákat, szeretjük, amikor Isten elkápráztat bennünket. Az összegyűlt nép,
akik követték Jézust, hasonlóan voltak ezzel. Várják a mutatványt, szinte
követelik, de ebben a várakozásban is benne rejlik az az őszinte vágy, hogy
Jézus valami több legyen, mint egy egyszerű tanító. Ennek a bizonyítását kérik.
Megfelelő precedensük is volt: a pusztai manna csodája történelmük, identitásuk
részét alkotja, ragaszkodnak is hozzá. Nem könnyű túllátni berögzült
istenképeinken, merev elképzeléseinken, melyek Isten csak egy-egy szegletét
emeli ki (s általában azt, amely megfelel nekünk). Talán ha Jézus enged nekik
ennél a kérdésnél, és tesz egy csodát, hittek volna hatalmában, de számára a
küldetése mindig fontosabb. „Atyám adja az igazi mennyei kenyeret” -
utal ismét a lényegre. S rögtön utána kiegyenlíti magát vele: „Én vagyok az
élet kenyere.” Dosztojevszkij így ír a Karamazov testvérekben, felkiált Ivan által: „Te
mennyei kenyeret ígértél nekik, de ismétlem: felérhet-e az a gyönge, örökké
bűnös és örökké hálátlan emberi nem szemében a földivel? És ha az égi kenyér
nevében fognak is követni ezrek és tízezrek, mi lesz azokkal a milliókkal, akik
nem tudják elhanyagolni a mennyei kenyér kedvéért a földi kenyeret?” De Jézus
soha nem kizárólagos. Ugyanaz a tömeg volt jelen a kenyérszaporításnál is.
Mindegyikük megkapja a lehetőséget. Jézus nem a tömegízlésnek akar megfelelni,
hanem önmagát kínálja fel annak, aki megteszi felé a hit lépését. S ők
találkoznak majd vele Feltámadottként is.
Feladat a mai napra: Felidézek egy istenélményemet, amelyet csodaként
éltem meg. Merre vitt tovább ez az élmény? Megmaradtam az ámulatban, vagy
elmélyítette hitemet? Megpróbálok ma „csoda” lenni egy másik személy számára,
tettel, szóval, imával.