Jn 14,4-9 (Krisztus
titka – az ember 'titka')
„Hisz ismeritek oda az utat, ahová megyek.” Erre
Tamás azt mondta: „Uram, nem tudjuk, hova mégy, hát hogy ismerhetnénk az utat?”
„Én vagyok az út, az igazság és az élet – válaszolta Jézus. – Senki sem juthat
el az Atyához, csak általam. Ha engem ismernétek, Atyámat is ismernétek, de
mostantól fogva ismeritek és látjátok.” Erre Fülöp kérte: „Uram, mutasd meg
nekünk az Atyát, s az elég lesz nekünk.” „Már oly régóta veletek vagyok –
felelte Jézus –, és nem ismersz, Fülöp? Aki engem látott, az Atyát is látta.
„Már hivatkoztam arra,
hogy 1978-ban a rózsafüzérről, mint nagyon kedves imádságomról beszéltem, és
akkor említettem valamit, amire most szeretnék visszatérni. Akkor azt mondtam:
„a rózsafüzér egyszerű imádsága adja az emberi élet ritmusát”.
A Krisztus titkaira
vonatkozó meggondolások fényénél nem nehéz elmélyíteni a rózsafüzér antropológiai
tartalmát. E tartalom mélyebb értelme első látásra nem tűnik föl. Aki
szemlélni kezdi Krisztust, végig járva életének állomásait, feltétlenül
fölfedezi benne az emberre vonatkozó igazságot is. Ez a II. Vatikáni Zsinat
nagy tanítása, melyet a Redemptor Hominis enciklikámtól kezdve annyiszor
említettem tanításomban: „valójában az ember misztériuma csak a megtestesült
Ige misztériumában világosodik meg igazán” (GS 22). A rózsafüzér segít
befogadni ezt a világosságot. Krisztus útját követve, akiben „összefoglaltatik”,
föltárul és megváltást nyer az ember útja, a hívő az igaz ember képe előtt áll.
Miközben szemléli az Ő születését, megtanulja, hogy az élet szent, a názáreti
otthonra tekintve fölfogja a család Isten terve szerinti eredeti igazságát; a
nyilvános élet titkaiban hallgatván a Mestert világosságot lát ahhoz, hogy
belépjen Isten országába; követvén Őt a keresztúton megismeri az üdvözítő
fájdalom értelmét. Végül Krisztust és Anyját a dicsőségben szemlélve látja a
célt, ahova mindegyikünk hivatott, ha engedjük, hogy a Szentlélek meggyógyítson
és átformáljon minket. Így tehát elmondható, hogy ha a rózsafüzér bármely
titkát jól elmélkedjük, megvilágosítja az ember titkát.
Ugyanakkor természetessé
válik, hogy a Megváltó szent emberségével való találkozásba magunkkal vigyük
gondjainkat, bajainkat, munkánkat, terveinket, mindazt, ami az életünket jelenti.
„Bízd az Úrra minden gondodat, és Ő gondoskodni fog rólad” (Zsolt 55,23).
A rózsafüzérrel elmélkedni azt jelenti, hogy gondjainkat rábízzuk Krisztus és az
Ő Anyja irgalmas szívére. Huszonöt év távolából visszagondolva a próbatétekre,
melyek a péteri szolgálat gyakorlása közben sem hiányoztak, úgy érzem, meg kell
erősítenem buzdító felhívásként mindenki felé, hogy személy szerint
tapasztalják meg: igen, valóban a rózsafüzér „adja az emberi élet ritmusát”,
azért, hogy harmonizálja az isteni élet ritmusával a Szentháromság boldog
közösségében; és ez a mi egész életünk rendeltetése és vágya.” (RVM 25)
Feladat a mai napra: Mária szívére és közbenjárására bízok egy beteget
és imádkozok érte egy tized rózsafüzért.