ApCsel 18,23-28 (Pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját.)
Pál
egy ideig még itt tartózkodott, aztán útnak indult, sorra bejárta Galácia
vidékét és Frigiát, és erőt öntött a tanítványokba. Közben egy alexandriai
származású, Apolló nevű zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásokban igen
jártas ember volt. Már kapott valami oktatást az Úr igazságairól, buzgón és
helyesen beszélt és tanított Jézusról, de még csak János keresztségéről tudott.
Bátran elkezdett tanítani a zsinagógában. Priszcilla és Aquila meghallották,
elhívták magukhoz, és pontosabban elmagyarázták neki az Isten útját. Mivel
Achájába szándékozott utazni, a testvérek biztatták, és írtak a tanítványoknak
is, hogy fogadják szívesen. Megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy
szolgálatot tett a hívőknek, mert a nyilvánosság előtt ügyesen megcáfolta a
zsidókat: az Írásokból bebizonyította, hogy Jézus a Messiás.
Hitünkre nem
tekinthetünk úgy, mint egy befejezett dologra, mintha valamikor azt
mondhatnánk, már eleget ismerjük a keresztény tanítást. A hit egy állandó
folyamat és mindig van miben fejlődnünk. A másik pedig, ami jellemezi a hitet,
hogy egy folytonos adni és kapni. Erre a két aspektusra nagyon jól rámutat a
mai idézet. Apollóról azt halljuk, hogy ő már kapott valami oktatást az Úr
igazságairól, buzgón és helyesen beszélt és tanított Jézusról. De neki is még szüksége volt a hitbéli
fejlődésre, mivel csak János
keresztségéről tudott. Priszcilla és Aquila, a házaspár, akiket először Pál
oktatott a keresztény hitben, felkarolták Apolló az ügyét és pontosabban elmagyarázták neki az Isten
útját. Felelőseknek érezték magukat Apolló hitének fejlődéséért, és nem
vártak arra, hogy a közösségből esetleg valaki más törődjön vele. Azt, amit
Páltól tanultak, buzgón tovább is adták, mivel Pál arra tanította őket, hogy
Isten velük is számít a hit továbbadásában. Azonban alázattal magyarázták Jézus
tanítását és az Efezusi egyház elöljáróival egységben, tudván, hogy ők sem a
mindentudók. Apolló szintén bizonyított alázatosságot, mivel Priszcilla és
Aquila tanítását elfogadta. Így jól felkészült arra, hogy ő is sok mindenben
hasznukra legyen máshol a híveknek. „Achájába
megérkezve a neki adott kegyelem révén nagy szolgálatot tett a hívőknek.”
Az achájai közösség hálás szívvel fogadta Apollót és tanítását. És hálás lehet
a Korintusi közösség Apollónak, hogy Isten munkatársaként szolgált hitük
erősítésében. „Vajon mi Apolló? Mi Pál? Szolgák, akik hitre vezettek
titeket, mégpedig mindegyik úgy, ahogy az Úr megadta nekik. Én ültettem, Apolló
öntözte, de a növekedést Isten adta. Tehát sem az nem számít, aki ültet, sem
az, aki öntöz, hanem csak Isten, aki a növekedést adja.” (1 Kor 3,5-7)
Kikért szeretnék a mai napon hálát adni Istennek, mert elvezettek engem a
hitre? Miben szeretnék még fejlődni? Milyen eszközöket szeretnék ennek
érdekében alkalmazni? Kiket bíz Isten rám, hogy törődjek hitük ügyével?
Feladat a mai napra: Fél órát szánok olyan lelki könyv
olvasására, amivel szeretném erősíteni hitemet.