XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2024. január 31., szerda

Január 31.



Jer 31,2-4.20.31-34                    (Örök szeretettel szeretlek téged)
Így szól az Úr: Kegyelmet talált a pusztában a nép, amely megmenekült a kardtól; nyugalma felé tart Izrael.« A távolból megjelent nekem az Úr: »Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel. Ismét felépítelek, és te felépülsz, Izrael szűze; ismét ékeskedsz kézi dobjaiddal, és kivonulsz a vigadozók körtáncával.
Hát nem drága fiam nekem Efraim, vagy nem dédelgetett gyermekem, hogy ahányszor csak szólok hozzá, mindig újra tekintettel vagyok rá? Ezért indul fel bensőm miatta; irgalommal irgalmazok neki« -- mondja az Úr. Ez lesz az a szövetség, amelyet Izrael házával kötök azok után a napok után, -- mondja az Úr: -- törvényemet a bensejükbe adom és a szívükre írom. Istenük leszek, ők pedig az én népem lesznek.

Azáltal, hogy Igéjén keresztül Isten kifejezi nekünk irántunk való szeretetét, egyre közelebb kerül hozzánk és a szívünkhöz szól. Talán néha azt érezzük, hogy Isten nagyon messze, távol van tőlünk. De az még nem akadály, ő mégis tud szólni hozzánk: A távolból megjelent nekem az Úr: Örök szeretettel szeretlek téged, azért vonzottalak kegyelemmel. Amikor Jeremiás próféta által Isten ezt az üzentet küldte Izraelnek, a nép még távol élt Jeruzsálemtől, Siontól, ahol a Babiloni fogságig állt az Isten háza, a templom. A nép nagy kérdése pedig az volt, hogy bűneik és hűtlenségük miatt Isten elhagyta-e őket véglegesen. Isten válasza erre a következő: „Örök szeretettel szeretlek téged”. Vagyis az Ő szeretete, örök szeretet, amelynek nincs vége, amely soha meg nem szűnik. Az igazi, - és az Isteni, szeretet ilyen -, tulajdonsága, hogy hű. Bár a nép vagy az egyes ember részéről Isten szeretete olykor nem talál viszonzásra, azért Isten továbbra is szeret. Az emberi szeretet ezzel szemben viszont nagyon is állhatatlan. Ózeás próféta könyvében mondja Isten: „Mit tegyek veled? Hűséged, mint a reggeli felhő, és mint a harmat, hamar tovatűnik” (Óz 6,4 ). De ebből nem arra kell következtetnünk, hogy Isten szeretete ugyanilyen. Ellenkezőleg, arra vagyunk meghívva, hogy egyre jobban visszatükrözzük Isten szeretetét, amely örök, hű, és állhatatos.
Feladat a mai napra: Amikor a mai napon azt érzem, hogy elfogy az erőm ahhoz, hogy tovább szeressek, kérem  Istent, hogy ajándékozzon meg végtelen szeretetével.

2024. január 30., kedd

Január 30.



Bölcs 8,2-4.9.16-18           (Kerestem, mint vehetném magamhoz)
Őt szerettem és kerestem ifjú koromtól, s azon voltam, hogy kedvesemmé tegyem, és szerelmes lettem szépségébe. A mindenség Ura megkedvelte, mert be van avatva Isten ismeretébe, és műveiben ő a tanácsadója. Eltökéltem tehát, hogy őt veszem életem társául, mert tudtam, hogy tanácsot ad nekem a jóra, és vigaszom lesz gondok és bánat közepette. Megtérve otthonomba, kipihenem magamat oldalán, mert nincs keserűség a társaságában, nincsen bosszúság a vele való együttlétben, csak vígság és öröm. Mialatt ezeket magamban fontolgattam, és szívemben meghánytam-vetettem, hogy halhatatlanság van a bölcsesség társaságában, és nemes gyönyörűség a barátságában, el nem fogyó gazdagság a keze fáradságában, okulás a vele való szóváltásban, és jó hírnév a vele való társalgásban, körüljártam és kerestem, mint vehetném magamhoz.

A bölcsesség könyve, vagy a görög szöveg szerint „Salamon bölcsessége”, második részében a bölcsesség lényegét és működését írja le: a világban úgy van jelen, mint elrendező és vezető, tanít az erényre, segítőtársa az embernek. A könyv szerzője ezeket a szavakat Salamon ajkára teszi, ő az, aki ifjú korától kereste a bölcsességet. Itt a bölcsesség, személyként jelenik meg. Ezért az őskeresztények a bölcsesség megszemélyesítését hamarosan Jézus Krisztusra, a Szentháromság második személyére vonatkoztatták. Isten számára a legbölcsebb társ maga a fia. De a világ teremtése óta Isten vágyakozott az emberrel, minden emberrel való együttlétre és ezért kereste az időn át és végül Jézus Krisztus által. Így a mai idézeten keresztül Isten az, aki elmondja nekünk, mennyire szeret minket. Szeretetből keresi a velünk való közösséget, együttlétet. Téged szerettelek és kerestelek ifjú korodtól... körüljártam és kerestem, mint vehetnélek magamhoz”. Mivel Isten szeretetében közelségünkre áhítozik, kreatív módon utánunk megy, éppen úgy, akár a  szerelmes az Énekek éneke könyvében: „Éjszaka ágyamban kerestem, akit szeret a lelkem. 'Azért hát fölkelek, bejárom a várost, keresem a tereken és az utcákon, akit szeret a lelkem'” (Én 3,1-2). Életünk története, Isten velünk való szerelmi története is, mögötte felfedezhetjük, mennyire keresett minket az Úr, utánunk járt újra és újra és hozzásegített ahhoz, hogy megismerhessük, hogy az övé lehessünk. Mai imádságunkban hagyjuk, hogy Isten meséljen nekünk szerelmes voltáról.
Feladat a mai napra:  A mai napon keresek egy kis extra időt az Istennel való együttlétre.

2024. január 29., hétfő

Január 29.



MTörv 7,6-9                      (Téged kiválasztott az Úr, mert szeretett)
Te ugyanis az Úrnak, a te Istenednek szentelt nép vagy: téged kiválasztott az Úr, a te Istened, hogy tulajdon népe légy minden nép közül, amely a földön van. Nem azért lépett kapcsolatba veletek és választott ki titeket az Úr, mintha számra nézve minden népet meghaladnátok, hiszen minden népnél kevesebben vagytok, hanem azért, mert szeretett titeket az Úr, s meg akarta tartani azt az esküt, mellyel megesküdött atyáitoknak; azért hozott és szabadított ki titeket erős kézzel a rabszolgaság házából, a fáraónak, Egyiptom királyának kezéből. Tudd tehát, hogy az Úr, a te Istened erős és hűséges Isten, aki ezer ízig megtartja a szövetséget, s az irgalmasságot azokkal szemben, akik szeretik őt, s megtartják parancsait,

Izrael népe különös szerepet játszott az Üdvtörténetben. Ő lett az ó-szövetségi kiválasztott nép. A mai idézeten Isten Mózes prófétán keresztül elmondja a népnek, miért választotta ki őket. Ez a kiválasztás nem a nép nagyságán vagy különleges tulajdonságain alapult, hanem egyes-egyedül az Úr irántuk való szeretetén: „Azért, mert szeretett titeket az Úr.” Mivel Isten igéje mindig érvényes és itt és most hozzánk is szól, saját életünkre alkalmazhatjuk. Mint keresztények, már az új-szövetségi néphez tartozunk, az Egyházhoz, amely Istennek szentelt nép, Isten tulajdon népe. Így mindegyikünk Hozzá tartozik, az Ő gyermeke. És ez a kiválasztás, min alapul?  Szintén semmi máson, mint magán a szereteten: „Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk” (1Jn 3,1). És a szeretet oka is, maga a szeretet. Olykor  mégis meg szoktuk kérdezni, miért szeret engem az Isten? Az igazi válasz pedig nem lehet más, mint, hogy önmagunkért! Mert mindig is szeretett és most is szeret téged az Úr. Emberi kapcsolatainkban ahhoz vagyunk szokva, hogy valaki akkor szeret vagy tart többre minket, ha okosabbak, szebbek, gazdagabbak vagyunk, vagy ha valamilyen kiemelkedő tulajdonsággal bírunk, pl. kedvesek, szívélyesek vagyunk. De Istennél ez nem így van. Nem kell keresnünk szeretetének okát. Nem azért szeret minket Isten, mintha bármit is fel tudnánk mutatni. Ő feltétel nélkül szeret. Engedjük, hogy a mai napon Isten újra kifejezhesse Igéjén keresztül, mit jelent az ő feltétel nélküli szeretete.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, mikor részesítek előnyben valakit a mai napon és megkeresem magamban ennek okát.

2024. január 28., vasárnap

Január 28.



MTörv 18,15-20; 1Kor 7,32-35; Mk 1,21-28
Kafarnaum városában Jézus szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Mindenki nagyon csodálkozott tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók. A zsinagógában volt egy ember, akit megszállt a tisztátalan lélek. Ez így kiáltott fel: „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? Azért jöttél, hogy elpusztíts minket? Tudom, ki vagy: az Isten Szentje!” Jézus ráparancsolt: „Hallgass el, és menj ki belőle!'' A tisztátalan lélek erre össze-vissza rángatta az embert, aztán nagy kiáltással kiment belőle. Mindenki nagyon megdöbbent. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas! Még a tisztátalan lelkeknek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki!” El is terjedt a híre hamarosan Galilea egész vidékén.

A mai evangélium a tanító Jézust állítja elénk, aki szombaton bement a zsinagógába, és tanított. Tanítása azonban csodálkozást keltett a hallgatóságban. Az emberek egymást kérdezgették: „Mi ez? Új tanítás, és milyen hatalmas!” Miben lehetett más Jézus tanítása? Jézus, bár nem volt képzett írástudó, de ha tanítani kezdett, mindenki számára érezhető volt, hogy szavának súlya, jelentősége van, tanítása az Istentől való. Nem „megtanult” szöveget adott át az embereknek, hanem az Atyáról beszélt nekik. És mivel ő a Fiú, tudta, kiről és miről beszél, hiszen ismeri az Atyát, ismeri gondolkodását, terveit, vágyait és tudja, hogy ki az ember, milyen méltósággal bír Isten előtt. Így Jézus tanításaiban, szavaiban, az Atyával való kapcsolat tükrözik vissza. Jézus az az igazi próféta, amelyet Isten Mózesen keresztül megígért Izrael népének: „Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged; ajkára adom szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki.” Jézus nem saját szavait közvetíti, hanem azt, amit az Atya mond neki. János evangéliumban Jézus nyíltan beszél róla: „Én semmit nem teszek magamtól, hanem azt hirdetem, amire Atyám tanított.” (Jn 8,28) Jézus szavainak hatalma van, mert az Atyáé. A tisztátalan lelkek fölött is adott neki az Atya hatalmát. Mivel a tisztátalan lelkek Isten ellen fordultak, ezért nem maradhattak Isten országában, menekülési helyet pedig a földön találtak meg. Jézussal pedig elérkezett az Isten Országa a földön is, ezért a tisztátalan léleknek távoznia kell. A mai evangéliumban látjuk, hogy Jézus nemcsak tanítja az embereket az Istennel való kapcsolatra, hanem mindent megtesz annak érdekében, hogy ez a kapcsolat létrejöjjön. Senkit sem hagy elveszni. Azokat sem, akiket megszálltak a tisztátlan lelkek. Így Jézus szava parancsára távozott el a tisztátalan lélek a megszállott emberből. Akkor „mindenki nagyon megdöbbent”, ahogyan akkor mindenki nagyon csodálkozott Jézus tanításán.” És milyen hatása van ránk a mai evangélium? Hogyan érint minket? Vagy vagyon egyáltalán hat még ránk? Milyen módon tapasztalunk meg, Jézus hatalma életünkben? Kérjük meg Istentől a kegyelmet, hogy mindig újból evangélium szavait alakítson át életünket, és hogy sohasem szokjuk meg az evangéliumot meghallgatni. Mert csak így élhetjük hitelesen prófétai küldetésünket és kimondott szavainknak is van hatalma. „Krisztus nem csupán a Hierarchia által tölti be prófétai küldetését, hanem a világi hívek által is, akiket tanúnak állít, és ellát a hit érzékével és a szó kegyelmével: A tanítás, amely elvezet a hitre, minden igehirdető, sőt minden egyes hívő feladata lehet. Prófétai küldetésüket a világi hívők az evangelizáció révén is teljesítik, „tudniillik Krisztust hirdetik az élet tanúságával és a kimondott szóval” (vö Katolikus Egyház Katekizmusa 904, 905).
Feladat a mai napra: Szavaimra figyelek, vajon honnan származnak, mennyire egyeznek azzal, amit Jézus mondana?

2024. január 27., szombat

Január 27.



Iz 49,1-6                             (nemzetek világosságává tettelek)
Halljátok, szigetek, és figyeljetek, távoli népek! Az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Számat éles kardhoz tette hasonlóvá, s kezének árnyékában rejtegetett. Mint a hegyes nyíl, olyanná tett, és a tegzébe rejtett. S így szólt hozzám: „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” De én azt gondoltam: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem:  „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.”

Mi az életünk értelme és célja? Isten igéje az, amely igazán rá tud erre világítani. Izajás prófétának szavai a szenvedő szolgáról szólnak, és tudjuk, hogy elsősorban Jézusra vonatkoznak. Sokszor kivonjuk magunkat a sorból, mert úgy érezzük, hogy nem vagyunk méltók ilyen magasztos szavakra és tervekre. De mi is Isten szenvedő szolgái vagyunk! Ránk is igaz minden egyes szó! Isten, az Úr hívott meg, mielőtt még születtem; anyám méhétől fogva a nevemen szólított. Amikor nevemen szólított már tudta, hogy mivé kell lennem. Meghívott, hogy vele közösségben legyek, hogy az Ő világosságát ragyogjam a világba. Feladatot adott nekem. „A szolgám vagy, Izrael, benned fogok megdicsőülni!” És érdekes a szolgának válasza: „Hiába fáradtam, haszontalanul tékozoltam erőmet.” Hányszor tapasztaljuk, hogy nagy lendülettel kezdünk neki hivatásunknak, annak a célnak megvalósításához, amit magunk előtt látunk. És rengeteg kudarcélmény ér minket ezen az úton. Valóban hiába lett volna minden? Ki tudja nekem megmondani, hogy mindannak, amit éltem, milyen értelme volt? Az Úr szolgáját azonban a teljes bizalom jellemzi: Ám igaz ügyem az Úr előtt van, és jutalmam Istenemnél. Becses vagyok az Úr szemében, és Istenem az erőm. Semmi sem volt hiába! Nem szabad elkeseredni, hanem mindig újra vissza kell találnunk az Istennel való tekintetváltáshoz, ahol megerősíthet minket végtelen szeretetével. Ebben a tekintetváltásban szólal meg az Isten, és új és mélyebb értelmet ad mindannak amit élek: És most ezt mondja az Úr, aki már anyám méhétől fogva szolgájává tett, hogy visszavezessem hozzá Jákobot, és Izraelt köréje gyűjtsem:  „Kevés az, hogy szolgám légy, s fölemeld Jákob törzseit, és visszatérítsd Izrael maradékát. Nézd, a nemzetek világosságává tettelek, hogy üdvösségem eljusson a föld határáig.” Igen, Isten azt akarja, hogy életem világosság legyen a nemzetek előtt. És valóban azzá válhatok, amikor belesimulok terveibe, és megértem, hogy mindennek értelme és célja az ő szeretetével való teljes egyesülés: Tudtunkra adta ugyanis akaratának titkát, azt az őbenne előre meghatározott jóságos tervét, hogy elérkezik az idők teljessége, és Krisztusban, mint Főben, újra egyesít mindent, ami a mennyben és a földön van (Ef 1,9-10).
Feladat a mai napra: Keresem az Istennel való tekintetváltást, és addig kitartok benne, amíg az Úr meg tud szólalni bensőmben, és kinyilatkoztatni nekem akaratának szent titkát.