XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. április 30., szerda

Április 30.



Jn 3,16-21    (Aki az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy)

Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Nem azért küldte el Isten a Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem, hogy üdvösséget szerezzen a világnak. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá, aki azonban nem hisz, már ítéletet vont magára, mert nem hitt az Isten egyszülött Fiában. Ez az ítélet: a világosság a világba jött, de az emberek jobban szerették a sötétséget, mint a világosságot, mert tetteik gonoszak voltak. Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.”

Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. Üdvösségünk záloga a Jézus Krisztusba vetett hit. Aki hisz benne, az nem esik ítélet alá. De mit jelent az, hogy hinni? Jakab apostol azt írja: „A hit, ha tettei nincsenek, magában holt dolog. Azt is mondhatja valaki: „Neked hited van, nekem meg tetteim.” Ha tettek nélkül megmutatod nekem a hitedet, tetteim alapján én is bebizonyítom neked a hitemet.” (Jak 2,17-18). Jézus mondja: „Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát.” (Mt 7,21) Nem egy üres, képzeletbeli dologról van szó, hanem amint már korábban láttuk az ember részéről a hit egy aktív, cselekvő elkötelezettség az élő Isten felé. Isten részéről egy hűségnyilatkozat, amelyben ő folyamatosan nevel, atyai szeretettel szinte dajkál, Mesterként előttünk jár, és amelyre az ember válasza egy cselekvő, élő és működő hűség, Jézus szavaival kifejezve: ahol az ember nap mint nap az igazsághoz szabja tetteit, vagyis teljesíti az Atya akaratát, és ezzel viszontszereti őt. Az élő hitét nem kell elrejtenie, hanem a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.
Feladat a mai napra: Ma hűséggel és elkötelezettséggel akarom megtenni állapotbeli kötelességeimet.

2014. április 29., kedd

Április 29.



Jn 3,7-15   (Aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen)

Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”  „Hogyan lehetséges ez?” - kérdezte Nikodémus. Jézus így válaszolt: „Izrael tanítója vagy, és nem érted? Bizony, bizony, mondom neked: arról beszélünk, amit tudunk, s arról tanúskodunk, amit láttunk, mégsem fogadjátok el tanúságtételünket. Ha földi dolgokról beszélek, s azt sem hiszitek, hogy fogjátok hinni, ha majd a mennyei dolgokról beszélek? Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennyből: az Emberfia (aki a mennyben van). Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Jézus folytatja Nikodémussal a beszélgetést. Újra a keresztségről beszél: hogy újjá kell születnünk Szentlélekből. Talán helyettünk is megfogalmazza Nikodémus a kérdést: „Hogyan lehetséges ez?” Csak a Szentlélek tesz minket képessé arra, hogy Istennel kapcsolatban legyünk. Nekünk már nem kell megkeresztelkedni, hiszen, már meg vagyunk keresztelve. De arra igencsak szükségünk van, hogy nap mint nap megújulunk a ránk kiárasztott Szentlélekben. Isten azonban tudja, hogy az embernek valamilyen módon jelre van szüksége. Isten láthatatlan és megfoghatatlan számunkra. Hogyan higgyünk abban, akit nem látunk? Honnan tudjuk azt, hogy van? Ezért jelt adott számunkra: Amint Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.” (Jn 3,15).  „Mi a megfeszített Krisztust hirdetjük. Ő a zsidóknak ugyan botrány, a pogányoknak meg balgaság, a meghívottaknak azonban, akár zsidók, akár görögök: Krisztus Isten ereje és Isten bölcsessége. (1Kor 1,23-24). Mi a megfeszített és feltámadt Krisztusban hiszünk, aki kereszthalála által megváltott minket, és megnyitotta előttünk a mennyország kapuját.
Feladat a mai napra: Ma lehetőséget keresek arra, hogy időt töltsek egy templomban vagy feszület előtt, és szemléljem Jézust, aki értem meghalt és feltámadt.

2014. április 28., hétfő

Április 28.



Jn 3,1-8      (Aki nem születik újjá, nem láthatja meg az Isten országát)

Volt a farizeusok között egy Nikodémus nevű ember, egy zsidó tanácsos. Ez éjnek idején fölkereste Jézust, s így szólt hozzá: „Rabbi, tudjuk, hogy Istentől jött tanító vagy, hisz senki sem vihet végbe olyan jeleket, amilyeneket te végbeviszel, ha nincs vele az Isten.” Jézus azt felelte neki: „Bizony, bizony, mondom neked: aki nem születik újjá, az nem láthatja meg az Isten országát.” Nikodémus megkérdezte: „Hogy születhet valaki, amikor már öreg? Csak nem térhet vissza anyja méhébe azért, hogy újra szülessék?” Erre Jézus azt mondta: „Bizony, bizony, mondom neked: Aki nem vízből és (Szent)lélekből születik, az nem megy be az Isten országába. Ami a testből születik, az test, ami a Lélekből születik, az lélek. Ne csodálkozz azon, hogy azt mondtam: újjá kell születnetek. A szél ott fúj, ahol akar, hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön és hova megy. Így van vele mindenki, aki a Lélekből született.”

Az elmúlt héten rádöbbentünk arra, hogy a feltámadt Krisztus felismerése és a vele való találkozás csak a hit révén lehetséges. Tegyük fel magunknak a kérdést: mit jelent „hinni”? Mit gondolok hitnek? Létezik az a mondás: Szinte ahány ember, annyi hit, ahány felekezet, annyi hitvallás. Számomra mit jelent a hit? A héber az „emuna” szót a hit kifejezésre használja, mely egyben hűséget is jelent. A Katolikus Egyház Katekizmusa így határozza meg: „A hit az ember válasza Istennek, aki kinyilatkoztatja és neki ajándékozza önmagát, és nagyon bőséges világosságot ad az élete végső értelmét kereső embernek.” (KEK 26). Hinni tehát nem csupán arról szól, hogy elhiszek valamit, hanem mindkét szó egy élő kapcsolatra vall, egy belső magatartást jelent Valakivel szemben, mégpedig Istennel szemben, aki kinyilatkoztatja magát nekem, aki választ ad nekem életem legegzisztenciálisabb kérdéseire, én pedig hittel és hűséggel válaszolok az ő szeretetére. Talán azzal a képpel is lehet kifejezni: Isten nekem ajándékozza önmagát, és én visszaajándékozom magamat neki. Erről beszél Jézus Nikodémusnak, amikor azt mondja, hogy újjá kell születni vízből és Szentlélekből ahhoz, hogy megláthassuk Isten országát. Jézus a keresztségről beszél. De még nem nevezi keresztségnek, hiszen félreérthető lehetett volna, mert eddig csak János keresztségét ismerték, itt viszont más keresztségről van szó. Jézus egy új keresztségre hív, amely teljes közösséget jelent Istennel. Ez a teljes közösség azonban csak halála és feltámadása, és a Szentlélek kiáradása után vált lehetségessé. A keresztségben a hitet kérjük Istentől és az Egyháztól, azt az Istenkapcsolatot, amit életünk folyamán hívottak vagyunk kifejleszteni és elmélyíteni egy örök életre.
Feladat a mai napra: Ma saját szavaimmal kifejezem a szentháromságos egy Istenbe vetett hitemet.

2014. április 27., vasárnap

Április 27.



 ApCsel 2,42-47;1 Pét 1,3-9; Jn 20, 19-31

Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek megtartjátok, az bűnben marad.” A tizenkettő közül az egyik, Tamás, vagy melléknevén Didimusz, nem volt velük, amikor megjelent nekik Jézus. A tanítványok elmondták: „Láttuk az Urat!” De kételkedett: „Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem.” Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram, és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.” Jézus még sok más csodajelet is mutatott tanítványai előtt, amelyeket nem jegyeztek föl ebben a könyvben. Ezeket azonban följegyezték, hogy higgyétek: Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a hit által életetek legyen az ő nevében.

Húsvét második vasárnapján az evangéliumban arról olvashatunk, hogy Jézus feltámadása után megjelent a tanítványoknak. „Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.” Milyen öröm lehetett ez, és egyformán élte-e át Péter, János, Jakab, András és a többi tanítvány? Ha valakivel találkozunk, azt szoktuk mondani: „örülök, hogy látlak”. Amikor ezt mondjuk, mindig igazi öröm kíséri ezeket a szavakat? Szívből örülünk minden találkozásnak? Bizonyára mindannyiunknak van tapasztalata örömteljes találkozásról. A találkozás öröme attól függ, hogy mennyire szeretjük a másikat és mennyire hiányzott távollétében! Elég csak a szerelmesekre gondolnunk! A kisgyermekek öröme is határtalan, amikor – akár néhány óra távollét után - viszontláthatják szüleiket. Általában a viszontlátásnak már előre örülni szoktunk. A tanítványok helyzete azonban más volt, hiszen szemtanúi voltak Jézus halálának. Bár Jézus előre meghirdette feltámadását és a viszontlátást, aligha volt közülük olyan, aki a halott Jézus megjelenését remélte volna: „Még egy kis idő, és már nem láttok engem, majd ismét egy kis idő, és látni fogtok engem. Most ti is szomorkodtok, de újra látlak majd titeket, a szívetek örülni fog, és örömötöket nem veszi el tőletek senki.” (vö. Jn 16,16-22), Alig képzelhető el, hogy a tanítványok abban az állapotukban Jézusnak erre a mondatára emlékeztek volna. A kereszthalál miatti sokkos állapotban saját gyarlóságaik foglalkoztatták őket. A Jézussal való találkozás váratlan volt, annál is inkább, mert ahol tartózkodtak, jól zárva tartották az ajtót. Nem akartak találkozni senkivel. Ekkor Jézus „Belépett és így szólt hozzájuk: 'Békesség nektek!' Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát.” A szenvedés jeleiről ismerték fel. Kitört belőlük az öröm: „A tanítványok megörültek, amikor meglátták az Urat.” A feltámadt Krisztussal való találkozás Istennek nagy ajándéka volt, és végtelen irgalmának kifejezése. Isten azt akarja, hogy ebben az ajándékban, ebben az örömben, a feltámadt Jézussal való találkozásban mindenki részesüljön. Ezt az örömet kívánhatjuk és kérhetjük magunk és családtagjaink számára akkor is, ha még nem éltük volna át. Hiszen Tamás apostol is részesült ebben az örömteljes találkozásban.

Feladat a hétre: Ezen a héten különösen a mai napon szentté avatott XXIII. János és II. János Pál pápa közbenjárását kérjük! Segítsenek abban, hogy minden nap szánjunk időt az Úrral való találkozásra, és arra, hogy családjainkban megosszuk egymással a feltámadásba vetett hit örömét.

2014. április 26., szombat

Április 26



Mk 16,9-15                        (Végül a tizenegynek jelent meg)

Miután a hét első napjának reggelén feltámadt, először Mária Magdolnának jelent meg, akiből a hét ördögöt kiűzte. Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el. Ezután idegen alakban jelent meg közülük kettőnek útközben, amikor vidékre mentek. Visszatérve ezek közölték a hírt a többiekkel is, de nekik sem hittek. Végül a tizenegynek jelent meg, amikor egyszer asztalnál ültek. Szemükre vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket, hogy nem hittek azoknak, akik feltámadása után látták. Aztán így szólt hozzájuk: "Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek.

Sikerült már idén találkoznunk a feltámadt Úrral? Hol találkoztam életemben a feltámadással? – Amint a tanítványoknál láthatjuk, nem is olyan magától értetődő dolog. Többen elvitték a tanítványoknak a hírt, hogy már nincs a sírban, feltámadt. Úgy látszik, akár hányan beszélnek erről, nem hisszük el, amíg személyesen nem találkozunk vele. Mit jelent a feltámadt Krisztussal találkozni? Az összes feltámadási történetnél rádöbbenhetünk egy fontos jelenségre: a feltámadt Úrral való találkozást nem lehet előidézni. Ő jön felém, ő nyitja meg a szemem, ő magyarázza meg nekem a szentírást, ő kapcsol magához, ő erősíti meg hitemet, és ő mondja meg, mit kell tennem. Mi egyetlen dolgot tehetünk: készséggel és hittel fogadhatjuk. Saját környezetünkben annyi helyzet van, ahol megtörténhet a feltámadás: egy kapcsolat megújulhat, két ellenfél kibékülhet, valaki meggyógyulhat, a mogorvaság és pesszimizmus öröm és reménnyé változhat, stb. Azonban tény és való, hogy vannak olyan nehéz helyzetek, amelyek alaposan felülmúlnak minket. És megtörténhet velünk is, hogy azt mondjuk: ez a helyzet reménytelen! Itt már nem változhat semmi! Ő már mindig ilyen fog maradni!... – Jézus a tizenegynek szemére vetette hitetlenségüket és keményszívűségüket. Bennünket is felszólít arra, hogy higgyünk a feltámadásban! Mindenhol van és lehet feltámadás, ahol van hit! Mert Istennél semmi sem lehetetlen! A mai napon is tanulhatunk a Szűzanyától, amint ő hittel kitartott a legkilátástalanabb helyzetben is Isten ígérete mellett. Kérjük az ő segítségét!
Feladat a mai napra: A feltámadásba vetett hittel dolgozni akarok egy nehéz kapcsolat megújításán.