XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2017. január 31., kedd

Jánuar 31.



Óz 11,1-4        (Mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem.)
Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat… Én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki.

Édesanyánk és édesapánk nemzettek minket, ők adták nekünk az életet, és nem csak az életet adták, hanem fel is neveltek minket. De vannak, akik ezt nem tapasztalták meg életükben, mert esetleg a szüleik csak nemzették őket, de akik felnevelték őket, azok a nagyszüleik, a nagybátyjuk-nagynénjük volt… Azonban az atya Isten még azelőtt alkotott minket, még azelőtt álmodott rólunk: „Így szólt hozzám az Úr: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek; mielőtt megszülettél volna, fölszenteltelek, és prófétául rendeltelek a nemzetek javára.”(Jer 1,4-5).
Emlékszem egyszer, amikor a Szentírásban ezt olvastam:
Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat… Elkezdtem tiltakozni, hogy ez nem igaz: hol voltál Te a gyerekkoromban? A szüleim elváltak, nehéz körülmények között éltünk, nyolcan voltunk testvérek, és anyám egyedül nevelt minket, és viselte ennek a terhét, és Te hol voltál? Először nem szólt semmit, később megértettem, hogy Isten az emberi kapcsolatokon keresztül volt jelen, az édesanyámon és azokon keresztül, akik szerettek.
De ezek az emberi kapcsolatok bármikor megszakadhatnak. Isten azonban sohasem szakítja meg a kapcsolatot velünk. Lehet, hogy kiábrándultunk másokból, vagy összeomlott az apaképünk, de Isten, aki az igazi édesapánk sose tette ezt velünk, soha nem hagyott el minket, soha nem hagyott el engem. Már 6 éve misszionáriusként éltem, amikor volt egy mély beszélgetésem Istennel ezekről a dolgokról. Amikor ez történt, hatalmas békét és örömöt tapasztaltam. Előtte nem az volt a kérdés, hogy fejben tudom-e ezeket a dolgokat, hanem az, hogy Istent a szívemben elfogadom-e édesapámnak.
Mindig bennem élt, arra várt, hogy találkozzunk, hogy begyógyítsa a múltam sebeit: az édesapámnak való megbocsátás képtelenségét, az árvaságot. Emlékszem, hogy nagy örömmel jöttem ki a kápolnából és mesélni kezdtem a többi misszionáriusnak: Isten az én édesapám! Ők nagyon meg voltak lepődve, hogy csak most jöttem rá erre, de mondtam nekik más dolog tudni és más beszélni Istennel, úgy, hogy a szíveink találkoznak közben. Igazából ez segített abban, hogy másként tekintsek az életemre, megbékélve tudtam tekinteni rá, jobban megértettem a kapcsolataimat, a családomat, a testvéreimet, a szüleimet. Segített abban is, hogy elmenjek meglátogatni az édesapámat, és sok mindent meg tudjak beszélni vele, ez segített megérteni őt. Mindez nem ment magától, hanem egy folyamat eredménye volt az életemben.
Feladat a mai napra: Eddig hogyan tapasztaltad Isten atyai szeretetét? Mit akarsz tenni annak érdekében, hogy a mai napon rád találhasson?

2017. január 30., hétfő

Január 30.



Szt. Ágoston. Confessiones X, 27, 38 (Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon.)
,,Oly későn szerettelek meg Téged, te mindig új és régi Szépség, későn szerettelek meg. De hogyan történhetett ez: Te bennem voltál, és én kívül voltam saját magamon. Hívtál engem, és a kiáltásod legyőzte a süketségemet; felragyogtál, és fényességed elűzte vakságomat; illatod felhője felgomolygott és belélegeztem, és most epedek utánad; megízleltelek, és most éhezem és szomjazom Rád; megérintettél, és fellángoltam a békességért, amely Tőled való.''

Mindig azt akarjuk tudni, hogy mi miért van, hogy honnan származnak a dolgok? Nekem volt egy testvérem, aki szétszedte a rádiót és az elektromos készülékeket, hogy megtudja, hogyan működnek a dolgok. Hogyan rakták őket össze? Te meg én hogyan lettünk? Ki adta az életet? Az élet és a szeretet Istentől jön. A te életedet és a mi életünket, Isten adta. És a szívem, a te szíved és mindnyájunk szíve Istent szívét keresi:
A szíved keresi életed teremtőjét; keresi Istent, mert Isten az élet gyökere, Ő adta az életet.
Egyszer olvastam Szent Ágoston életről, Ő az igazságot kereste, nem volt hívő. Az élete üres volt, nem volt boldog. Míg egy nap találkozott az Úrral és így nyilatkozott:"Magadnak teremtettél bennünket Istenünk, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned!"
Feladat a mai napra: Engedd, hogy szíved keresse élete teremtőjét. Hol, milyen módon tapasztalod jelenlétét?

2017. január 29., vasárnap

Január 29.



Mt 21, 33-43      (A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett.)
 „…Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette sövénnyel, belül pedig sajtót ásott és őrtornyot épített. Aztán bérbe adta a szőlőműveseknek, és elment idegenbe. Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a szőlőművesekhez, hogy szedjék be a termést. Ám a szőlőművesek nekiestek a szolgáknak. Az egyiket megverték, a másikat megölték, a harmadikat megkövezték. Erre más szolgákat küldött, többet, mint először, de ezekkel is úgy bántak. Végül a fiát küldte el hozzájuk, mert azt gondolta: A fiamat csak megbecsülik. De amikor a szőlőművesek meglátták a fiút, így biztatták egymást: Itt az örökös! Gyertek, öljük meg, és mienk lesz öröksége. Nekiestek, kidobták a szőlőből és megölték. Amikor majd megjön a szőlő ura, vajon mit tesz a szőlőművesekkel?” „A gonoszokat a gonoszok sorsára juttatja, szőlejét pedig más bérlőknek adja ki bérbe, akik idejében beszolgáltatják a termést.” Erre Jézus azt kérdezte: „Sose olvastátok az Írásban: A kő, amelyet az építők elvetettek, szegletkővé lett. Az Úr tette azzá, s ez csodálatos a szemünkben. Ezért, mondom nektek, hogy elveszik tőletek az Isten országát, s olyan nép kapja meg, amely megtermi gyümölcsét.

Örvendetes vágyakozás. Akarod, hogy valaki nagyon szeressen és boldog légy.
Kultúrától függetlenül arra szomjazunk, hogy szeressenek, szeressünk, hogy értékeljenek, hogy legyen értelme az életünknek.  Egy szóval boldogok legyünk. Miért? Mert a szívem nem elégszik meg a sikerekkel, a pénzzel.  Mert a szívem egy másik szívet kér, amellyel együtt dobogunk. Még ha egy másik ember van is mellettünk, akkor sem tudjuk megtölteni a másik szívét, és ő sem a mienket. Ígérünk és vállalunk örök szerelmet, amíg a halál el nem választ; és most már ez úgy van, amíg a másik ember el nem választ.
Az emberi szív hatalmas, nem csak emberi dimenziója van.  Sem én, sem a másik soha nem tudja boldoggá tenni teljesen. Akkor, kié az a másik nagy szív, amit az én szívem keres? Istenről mondják, hogy Isten a szeretet. A szeretet mindenek felett: „Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet“(1 Jn 4, 8.16). És Tőle származik a szeretet: „Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van…“ (1Jn 4,7).
Szeretet, amit belelehelt az életünkbe. Mi ettől az Istentől származunk, aki meg akarta osztani velünk életét és szeretetét.
A mai evangélium jól illeszkedik ehhez, arról szól, hogy egy birtokos, „Isten“ hogyan bízza a földjét munkásokra, hogy azt megfelelően gondozzák, és gyümölcsöt teremjenek. Isten, aki az életünk ura, az életet szeretetből adta nekünk, hogy úgy gazdálkodjunk vele, hogy az gyümölcsöt hozzon. Márk az evangéliumban megmagyarázza, hogyan gondoskodik a gazda a földjéről: „Volt egy gazda…”
Isten prófétái és hírnökökéi által gondoskodott erről a földről, Izrael népéről, de küldötteit meggyilkolták. De még így is, továbbra is gondoskodni akar a földről és az emberről ezért elküldte egyszülött fiát, aki valóságos ember is, hogy tanítson meg bennünket Isten fiaiként élni: (János 3,16.), azonban Őt is megölték.  Egész életünk a szeretet és az üdvösség története, ami mind a mai napig folytatódik.
Feladat a mai napra: Megkérdezhetnénk magunktól, hogyan gazdálkodom az életemmel és a szeretetemmel. Ezt az örökséget véste bele Isten a létünkbe. Milyen gyümölcsöt hozunk?

2017. január 28., szombat

Január 28.



Jel 21,5-7; 22,17              (Isten szüntelenül ad az élet forrásának a vizéből)
Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult: „Írd fel: ezek a szavak hitelesek és igazak.” Aztán folytatta: „Megtörténtek. Én vagyok az alfa és az ómega, a kezdet és a vég. A szomjazónak ingyen adok az élet forrásának a vizéből. Ez lesz a győztes öröksége: az Istene leszek, és ő az én fiam lesz. ... A Lélek és a menyasszony mondják: „Jöjj el!” Aki hallja, mondja: „Jöjj el!” Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye.

A bibliai utolsó könyvben, a Jelenések könyvének a végén megint elhangzik e meghívás: „Aki szomjazik, jöjjön. Aki kívánja az élet vizét, ingyen vegye.” Gondolhatnánk, hogy a mennyországban, az idő teljességében már megszűnt volna minden szomjúság. Ám miért jelenik meg kétszer is a Jelenések könyvében az Új Jeruzsálemmel kapcsolatban? Talán azért, mert az idők végén sem szűnik meg az Isten utáni szomjúságunk? Ha Istenre, az ö szeretetére vagyunk teremtve, akkor az élet végén, vagyis az új életben, az örök életben, a mennyországban nem fogunk más csinálni, mint állandóan ebben a vele való szeretet kapcsolatban élni. Akkor már nem fogjuk unni vagy belefáradni abba, hogy mindig újra elfogadjuk az élet forrásának a vizét. Akkor végre megértjük, mit jelent az, hogy Isten az örök újdonság, hogy „gazdagsága és szépsége kimeríthetetlen. Ő mindig fiatal, és az újdonság szüntelen forrása.” (Ferenc pápa, Evangelii Gaudium 11). Engedjük, hogy Isten a maga újdonságával ma megújítsa életünket, családunkat és közösségünket, és megújítsa a Jézus Krisztussal való személyes találkozásunkat is, Ferenc pápa meghívása szerint: „Meghívok minden keresztényt – éljen bárhol és bármilyen helyzetben –, hogy még ma újítsa meg személyes találkozását Jézus Krisztussal, vagy legalábbis döntsön úgy: engedi, hogy ő találkozzon vele, hogy mindennap szünet nélkül keresi őt. Nincs olyan ok, amiért valaki azt gondolhatná, hogy ez a meghívás nem neki szól, … . Aki kockáztat, azt az Úr nem csapja be, és ha valaki csak egy apró lépést tesz is Jézus felé, felfedezi, hogy ő már tárt karokkal várja érkezését. Itt van a perc, hogy azt mondjuk Jézus Krisztusnak: „Uram, hagytam rászedni magam, ezerféleképpen menekültem szereteted elől, de most újra itt vagyok, hogy megújítsam szövetségemet veled. Szükségem van rád. Fogadj vissza újra, Uram, fogadj ismét megváltó karjaidba.” (Ferenc pápa, EG 3) 
Feladat a mai napra: Megfogalmazom, miben szeretném, ha Jézus megújítaná életemet, és kérem, hogy a Szentlélek adja meg nekem a belső megújuláshoz szükséges nyitottságot.

2017. január 27., péntek

Január 27.



Jn 17,21-26                       (Jézus nyugtalansága a szeretet nyugtalansága)
Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek ők is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsőséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így ők is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted őket, amint engem szerettél. Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, ott legyenek velem, ahol vagyok, s lássák dicsőségemet, amelyben részesítettél, mivel már a világ teremtése előtt szerettél. Én igazságos Atyám! A világ nem ismert meg, de én ismerlek, s ők is felismerték, hogy te küldtél. Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.”

Tekintsünk ma Jézusra, aki velünk újra szeretné megosztani imádságát, szíve kívánságait. Jézus a Fiú, aki az Atya kebelén van, vagy más fordítással mondva, aki az Atya ölén nyugszik (Jn 1,18), bár megpihenve az Atyánál, szíve még mindig nyugtalanságot fejezik ki. Addig nem nyugszik meg szíve, ameddig mindnyájan egyek nem lettünk, ameddig mindnyájan nem egyesültünk Isten szeretetében. „Megismertettem velük nevedet, és ezután is megismertetem, hogy a szeretet, amellyel szeretsz, bennük legyen, s én is bennük legyek.” Jézus nyugtalansága a szeretet nyugtalansága. Erről beszélt Ferenc pápa egyik homíliájában (2013. 08. 28) is. Ezen Szent Ágoston Vallomások c. művének közismert mondásából indult ki: „Magadnak teremtettél minket, és nyugtalan a szívünk, amíg meg nem nyugszik Tebenned”. A nyugtalanság három különböző aspektusát fogalmazta meg: „a spirituális keresés nyugtalansága, az Istennel való találkozás nyugtalansága, valamint a szeretet nyugtalansága”. ... Ágostont szíve nyugtalansága vezeti el a Krisztussal való találkozáshoz – fejtette ki a pápa. Azonban Isten felfedezésekor nem zárkózik önmagába, mint aki már megérkezett céljához, hanem tovább folytatja útját. Az igazság, Isten keresésének nyugtalansága arra készteti, hogy egyre jobban megismerje Istent, hogy kilépjen önmagából és Istent megismertesse másokkal is. Ez a szeretet nyugtalansága. ... Ágoston kincse pontosan ez a magatartásforma: mindig haladjunk Isten felé, haladjunk a nyáj felé, ne „privatizáljuk” a szeretetet, hanem mindig legyünk úton Isten és az emberek felé, a nyugtalanság békéjével” (lásd Vatikáni Rádió honlap). Elmélkedjünk ma azon, milyen fajta nyugtalanságot tapasztaltunk már életünkben, ismerünk fel magunkban? Mennyire élő számunkra a szeretet nyugtalanságának megtapasztalása, amely másokhoz vezet és Istent kívánja megismertetni másokkal? Kérjük Jézust, hogy adjon nekünk hozzá hasonló nyugtalanságot.
Feladat a mai napra: Kérem a kegyelmet, hogy ma Jézus nyugtalanságával tudjak egyesülni, és keresni, hogyan tudnám Jézussal együtt megismertetni az emberekkel az Atya nevét, szeretetét.