XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. április 30., szombat

Április 30.



Ter 8,8-12                          (a galamb)
Azután kiengedett egy galambot, hogy lássa, vajon a víz visszahúzódott-e már a föld színéről. De a galamb nem talált helyet a lába számára, ezért visszatért a bárkába, mivel még víz állt az egész földön. Ő kinyújtotta kezét, megfogta, és bevitte magához a bárkába. Még várt további hét napot, és újra kiengedett egy galambot. A galamb este visszatért hozzá, és íme, friss olajágat tartott a csőrében. Ebből megtudta Noé, hogy a víz eltűnt a földről. Újabb hét napig várt, és ismét kiengedett egy galambot, de ez már nem tért vissza hozzá.

„A vízözön végén (mely a keresztség szimbóluma) a Noé által kibocsátott galamb a csőrében zöldellő olajággal tér vissza annak jeléül, hogy a föld ismét lakható (vö. Ter 8,12). Amikor Krisztus kiemelkedik keresztségének vízéből, a Szentlélek galamb formájában száll le rá és marad rajta, (vö. Mt 3,16; és párh.). A Lélek a megkereszteltek megtisztított szívébe leszáll, és ott megnyugszik. Egyes egyházakban a szent Eucharisztiát az oltár fölé függesztett, galamb formájú fémedényben (columbarium) őrzik. A galamb-szimbólum a Szentlélek jelzésére a keresztény ikonográfiában hagyományos.” (KEK 701) Ezért számunkra a galamb az a szimbólum, amellyel a Szentlelket rögtön társítjuk. Ha nekünk kellene lerajzolnunk a Szentlelket, hogyan rajzolnánk? Vajon nem galambként ábrázolnánk mi is? Milyen templomot ismerünk, ahol ne találnánk legalább egy galambot, amely a Szentlelket szimbolizálja? A sok magyarországi falu vagy város főterére állított Szentháromság szobrokon is megtaláljuk a galambot. Azonban tudatosítanunk kell, hogy a galamb csak az egyik a többi szimbólum között – ahogyan azt az utóbbi napokban láthattuk. Talán nem véletlen, hogy a Katekizmus utolsóként említi, talán azért is, hogy jobban lássuk a Szentlélek sokoldalúságát, sokféleségét, hogy nem lehet egy szimbólumra korlátozni. Milyen jó, hogy a Szentlélek kivonja magát az alól, hogy lekössük emberi elképzeléseinkre! Mint a madár, elröpül. Azonban sokszor váratlanul jelenik meg galamb vagy más formában. A galamb hozta Noénak az életjelet: milyen jó lenne, hogy ha a Szentlélek nekünk is hozna hasonló jelet az életről, a békességről vagy az örömről! Legyünk nyitottak a Szentlélek megnyilvánulásai iránt!
Feladat a mai napra: Elgondolkozom, melyik a Szentlélek szimbólumai közül az, amelyik közelebb áll hozzám, illetve többet mond számomra. Megfogalmazhatok egy saját imádságot a Szentlélekhez, belevonva e szimbólum jelentéseit.

2016. április 29., péntek

Április 29.



2Kor 3,1-6                          (az ujj)
Megint ajánlani kezdjük magunkat? Talán csak nem szorulunk nektek szóló vagy tőletek kapott ajánlólevélre, mint némelyek? Ti vagytok a mi ajánlólevelünk, a szívünkbe írva. Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok, amelyet mi írtunk, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, nem is kőtáblára, hanem az élő szív lapjaira. Ez a bizalmunk Isten iránt Krisztusból ered. Nem mintha magunktól képesek volnánk valamit is kigondolni, mintegy a saját erőnkből, hiszen az alkalmasságunk Istentől való. Ő tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.

A kéz mellett az ujj is a Szentlélek szimbólumaihoz tartozik. A keresztény hagyományokban megjelenik az ujj mint a Szentlélek képe. „A "Veni, Creator Spiritus" himnusz a Szentlelket "Te, ujj az Isten jobb kezén" formában hívja segítségül” (KEK 700). Mi lehet azonban ennek a szentírási alapja? Lukács evangélistánál azt olvassuk, hogy Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket (vö. Lk 11,20). Jézusnak a Szentlélek erejével van hatalma a gonosz lelkek fölött. Az Ószövetség pedig Isten ujjáról beszél a törvény átadásával kapcsolatban. „Ha Isten törvényét a kőtáblákra "Isten ujja" írta (Kiv 31,18), „Krisztus levele”, mely az Apostolok gondjára van bízva, „az élő Isten Lelkével, nem kőtáblákra, hanem az élő szív lapjaira” (2Kor 3,3) van írva. Szent Pál magára úgy tekint ,mint az Újszövetség szolgájára, amelyben nem az ószövetségi törvényt kell betartani, hanem a szeretet törvénye szerint kell élni. Ezt pedig a Szentlélek diktálja: Isten tett arra alkalmassá, hogy az Újszövetség szolgái legyünk, nem a betűé, hanem a léleké. Hiszen a betű öl, a lélek pedig éltet.” Ebben a kontextusban érdemes arra az esetre gondolni, amikor az írástudók és a farizeusok egy házasságtörésen ért asszonyt vittek Jézus elé, és Jézus ujjával írni kezdett a földön. Vajon mit írt Jézus? Vajon nem azt, amire a Szentlélek indította? A Mózesi törvény megtartása megölte volna az asszonyt, mivel „Mózes azt parancsolta a törvényben, hogy az ilyet meg kell kövezni.” Azonban nem kövezték meg, mert a lélek éltet. Mert Jézus a szeretet és az irgalmasság törvénye szerint bánt a bűnös asszonnyal: „Én sem ítéllek el.” A Szentlélek, az Isten ujja ma a mi szívünkre is a szeretetet törvényét akarja írni. Mennyire kívánja, hogy rólunk mondhassa azt, amit Pál apostol nagy bizonyossággal ír a közösség tagjairól: Olvassa és megérti minden ember, mert meglátszik rajtatok, hogy Krisztus levele vagytok.”
Feladat a mai napra: Hagyom, hogy az Isten ujja, a Szentlélek írjon belém egy olyan magatartást, amely a szeretet törvényének felel meg, és mások számára is olvasható. Pl. irgalmas vagyok valakivel, megteszem az első lépést, csöndesen elfogadok egy figyelmeztetést stb.

2016. április 28., csütörtök

Április 28.



ApCsel 5,12-16                 (a kéz)
Az apostolok keze sok jelet és csodát művelt a nép között. Mindnyájan egy emberként voltak a Salamon-csarnokban. Mások közül senki sem mert közéjük elegyedni, de a nép magasztalta őket. A hívők - férfiak és nők - egyre nagyobb számban csatlakoztak az Úrhoz. Még a betegeket is kivitték az utcára, hordágyra fektették őket, hogy ha Péter arra megy, legalább az árnyéka érje egyiket-másikat. Sőt még a Jeruzsálemhez közel eső városok népe is odajött, hozták a betegeket, a tisztátalan szellemektől gyötörteket, s ezek mind meggyógyultak.

Talán az első pillanatban szokatlanul hangozhat számunkra, hogy a kéz a Szentlélek szimbóluma. Mit jelképez a kéz? Tulajdonképpen a kéz nem csupán az emberi testnek egy része, hanem az ember munkálkodásának, alkotásának az eszköze, és ezért az emberi tevékenységet fejezi ki. Csak gondoljuk bele, vajon mi mindent nem csinálunk a kezünkkel? A kéz mint a Szentlélek szimbóluma ennek megfelelően utal Isten tevékenységére. Isten az emberi kézen keresztül is tevékenykedik a világban. Elsősorban Jézus keze által, majd az apostolok keze által főleg gyógyító erejét és áldását mutatja meg. „Jézus a kezét rájuk téve gyógyított betegeket (vö. Mk 6,5; 8,23) és áldotta meg a gyermekeket, Vö. Mk 10,16). Az Apostolok Jézus nevében ugyanezt teszik (vö. Mk 16,18; ApCsel 5,12; 14,3). Sőt a Szentlélek az Apostolok kézrátétele által adatott (vö. ApCsel 8,17-19; 13,3; 19,6). A Zsidókhoz írt levél a kézrátételt tanításának "alapvető igazságai" közé sorolja (vö. Zsid 6,2). Az Egyház a Szentlélek mindenható kiáradásának e jelét megtartotta szentségi lélekhívásaiban (epikléziseiben).” (KEK 699) Gondoljunk a misére, amikor a pap az epiklézis imádságával a Szentlelket hívja le az áldozati adományokra. De nemcsak a szentmisében, hanem minden szentségben megtaláljuk az epiklézist. Ott azért hívjuk le a Szentlelket, hogy a szentség kegyelmi hatása megvalósuljon. Máskor is megtapasztalhatjuk a Szentlélek kiáradását egy emberi kéz által, pl. egy közös imádságban, amikor valakiért imádkozunk, és az illetőre rátesszük kezünket. Legyen a mi kezünk is olyan kéz, amelyen keresztül Isten áldást és gyógyítást adhat a környezetünkben lévő embereknek.
Feladat a mai napra:  Ráteszem valakire kezemet és kérem Isten áldását az illetőre.

2016. április 27., szerda

Április 27.



Én 8,6-7;  2Kor 1,18-22                                                   (a pecsét)
Tegyél a szívedre pecsétnek, mint valami pecsétet a karodra! Mert mint a halál, olyan erős a szerelem, olyan a szenvedély, mint az alvilág. Nyila tüzes nyíl, az Úrnak lángja.  Tengernyi víz sem olthatja el a szerelmet, egész folyamok sem tudnák elsodorni. Ha valaki háza egész vagyonát felkínálná is a szerelemért, azt is kevesellnék! 

A pecsét a kenethez hasonló jelentésű szimbólum. Ahhoz, hogy jobban megértsük a pecsét szimbólumának a jelentését, segíthet, ha szemünk elé tárjuk a pecsét három feladatát: az egyik, hogy garantálja valamely tartalom titkosságát, sértetlenségét, a második, hogy bizonyítja a tulajdont, a harmadik pedig, hogy érvényesít, hitelesít. A pecséten, vagy pecsétgyűrűn szerepelni szokott tulajdonosának szimbolikus képe. Átvitt értelemben tehát mit jelent ez számunkra, hogy az Atya minket is megpecsétel a Szentlélekkel?  A Katekizmus azt írja: „Krisztus az, akit "az Atya Isten pecsételt meg" (Jn 6,26); és Benne az Atya minket is megpecsétel (vö Ef 1,13; 4,30). Isten az, aki minket veletek együtt megerősít és fölken Krisztusban. Pecsétjével megjelölt minket, és foglalóul a szívünkbe árasztotta a Lelket” (2Kor 1,21-22). A pecsét (szphragidosz) képét, mivel a Szentlélek kenetének letörölhetetlen hatását jelzi a keresztség, a bérmálás és a papság szentségében, egyes teológiai hagyományokban e három, megismételhetetlen szentség belénk nyomott, eltörölhetetlen "karakterének" jelzésére használják.” (KEK 698) Ez azt jelenti, hogy nem tudjuk visszavonni a szentségben kapott kegyelmet, ahhoz hasonlóan, ahogyan egy megpecsételt levélen mindig rajta marad a tulajdonos jelképe, még akkor is, ha a pecsétet feltörték. Az is Isten gyermeke marad, aki hivatalosan „kilépett az Egyházból”, ahogyan ez bizonyos országokban előfordul, amikor valaki már nem akar az Egyházhoz tartozni és az egyházadót fizetni. Ma köszönjük meg a Szentháromságnak ezt a belénk nyomott eltörölhetetlen „karaktert”, hogy visszavonhatatlanul az Övé vagyunk, hogy Hozzá tartozunk. Hagyjuk, hogy a Szentlélek újra azt az irántunk való kívánságát fejezze ki: „Tégy engem, mint pecsétgyűrűt a szívedre, mint pecsétnyomót a karodra.” Hagyjuk, hogy halhatatlan szeretettel pecsételje meg szívünket.
Feladat a mai napra: Gondolkozom azon, hogyan tudnám megmutatni a mai napon Istenhez való tartozásomat.

2016. április 26., kedd

Április 26.



Lk 9,28-35                         (A felhő és a fényesség)
E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsőülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie. Pétert és társait elnyomta az álom. Amikor fölébredtek, látták dicsőségét és mellette a két férfit. Ezek már épp menni készültek. Péter így szólt Jézushoz: „Mester, jó nekünk itt lenni! Csinálunk három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet!” Nem tudta, hogy mit beszél. Miközben ezt mondta, felhő támadt és elborította őket. Féltek, amikor a felhőbe jutottak. A felhőből szózat hallatszott: „Ez az én választott Fiam, őt hallgassátok!” Amikor a szózat elhangzott, Jézus egyedül volt. Hallgattak, és senkinek sem mondtak el semmit abból, amit láttak.

A mai napon a Szentlélek szimbólumai közül kettőn elmélkedünk: a felhőn és a fényességen, mert e két szimbólum, ahogyan azt a Katekizmus fogalmazza, „elválaszthatatlan a Szentlélek megjelenésétől”, egymáshoz tartoznak. A két szimbólumnak azonban más a jelentése. Ha elképzeljük pl. azt, hogy egy felhő beborítana minket, mit éreznénk? Biztos mást, mint ha fényesség venne körül bennünket. A két megjelenési forma különböző, mégis, a kezdetek óta Isten jelenlétének szimbólumai: „Az ószövetségi teofániától kezdve a sötét vagy a fényes felhő nyilatkoztatja ki az élő és szabadító Istent, eltakarván dicsőségének transzcendenciáját; Mózesnek a Sinai-hegyen (vö. Kiv 24,15-18), a találkozás sátrában (vö. Kiv 33,9-10), és a pusztai vándorlásban (vö. Kiv 40,36-38; 1Kor 10,1-2); Salamonnak a templomszentelés alkalmával, (vö. 1Kir 8,10-12). Ezeket az előképeket tehát Krisztus beteljesíti a Szentlélekben. A Szentlélek száll Szűz Máriára és "beárnyékozza őt", hogy Jézust foganja és világra szülje, (vö. Lk 1,35). A Színeváltozás hegyén a Szentlélek jön a felhőben, mely Jézust, Mózest és Illést, nemkülönben Pétert, Jakabot és Jánost beárnyékolja, "és a felhőből szózat hallatszott: »Ez az én választott fiam, őt hallgassátok«" (Lk 9,34-35). Végül ugyanez a "felhő fogadta be Jézust" a tanítványok szeme elől a mennybemenetel napján (vö. ApCsel 1,9), és fogja kinyilatkoztatni az Emberfiát dicsőségben eljövetelének napján (vö. Lk 21,17).” (KEK 697). A mai idézetben látjuk, hogy az apostolok számára az első pillanatban nem volt szép élmény, amikor felhő támadt és elborította őket.” Igen, „féltek, amikor a felhőbe jutottak.” De nem azért jelent meg nekik Isten, hogy elijessze vagy megfélemlítse őket, hanem hogy bevezesse az Isten világosságába. Néha el kell sötétíteni, homályosítani az ember érzékeit, hogy képessé váljon felfedezni Isten világát, valóságát. A felhő által bemerülünk egy másik valóságba, az Isten valóságába, és ott hallhatjuk hangját. Hagyjuk, hogy a Szentlélek sötétítse el érzékeinket, és vezessen Isten fényébe; engedjük el saját elképzeléseinket, és vegyük fel Isten gondolkozását.
Feladat a mai napra: Ha ma egy döntést kell hoznom, akkor kérem, hogy a Szentlélek „borítson be”, hogy jobban össze tudjam hasonlítani saját elképzeléseimet Isten elgondolásával, és így inkább Isten szavát követve tudjak döntést hozni.