XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2019. május 18., szombat

Május 18.


Jn 17, 1.9-19                     (Élénkebben, emberibben)
1E szavak után Jézus az égre emelte tekintetét, és így imádkozott: „Atyám, … 9Értük könyörgök. Nem a világért könyörgök, hanem azokért, akiket nekem adtál, 10mert a tieid – hiszen ami az enyém, az a tied, s ami a tied, az az enyém –, és én megdicsőültem bennük. 11Én nem maradok tovább a világban, de ők a világban maradnak, én meg visszatérek hozzád. Szent Atyám, tartsd meg őket a nevedben, akiket nekem adtál, hogy egyek legyenek, mint mi. 12Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia; így beteljesedett az Írás. 13Most visszatérek hozzád, ezeket pedig elmondom a világban, hogy örömöm teljesen az övék legyen. 14Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyűlölte őket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 15Nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy óvd meg őket a gonosztól. 16Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. 17Szenteld meg őket az igazságban, mert hiszen a tanításod igazság. 18Amint te a világba küldtél, úgy küldöm én is őket a világba. 19Értük szentelem magamat, hogy ők is szentek legyenek az igazságban.”

33. Minden keresztény ember olyan mértékben válik termékenyebbé a világ számára, amilyen mértékben megszentelődik. A nyugat-afrikai püspökök tanították: „Az új evangelizáció szellemében arra kaptunk meghívást, hogy evangelizáltak és evangelizálók legyünk azáltal, hogy minden megkeresztelt embert támogatunk abban, hogy a feladatát vállalva a föld sója és a világ világossága legyen, bárhol él.”
34. Ne félj magasabbra törekedni és engedni, hogy Isten szeressen és megszabadítson. Ne félj a Szentlélek vezetésére hagyatkozni. Az életszentség nem tesz embertelenné, mert találkozást jelent a te gyöngeséged és a kegyelem ereje között. Igazában - ahogyan Léon Bloy mondta - az életben „egyetlen szomorú dolog van, (…) mégpedig, hogy nem vagyunk szentek.”
Feladat a mai napra: Hagyom, hogy Jézus szavai, az Atyához intézett imádsága áthassa lelkemet, és Jézus szeretete és öröme töltsön el.

2019. május 17., péntek

Május 17.


Róm 6,9-17.22                  (azt leszel, aminek az Atya elgondolt, amikor megteremtett)
9Tudjuk, hogy Krisztus feltámadt a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. 10Aki meghalt, az egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, aki azonban él, az Istennek él. 11Ezért tekintsétek magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek Jézus Krisztusban. 12Ne uralkodjék tehát halandó testeteken a bűn, és ne engedelmeskedjetek kívánságainak. 13Ne adjátok át tagjaitokat a bűnnek a gonoszság eszközeként, hanem mint a halálból életre keltek, adjátok magatokat Isten szolgálatára, tagjaitokat meg az igazság eszközéül szenteljétek az Istennek. 14A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben. 15Mi következik ebből? Az, hogy vétkezzünk, mert nem a törvény uralma alatt, hanem a kegyelemben élünk? Semmi esetre sem. 16Vagy nem tudjátok, hogy annak szolgái vagytok és annak kell engedelmeskednetek, akinek mint szolgák alárendelitek magatokat? Vagy a bűnnek, ami a halálba vezet, vagy az engedelmességnek, ami megigazulást eredményez? 17De hála Istennek, hogy bár a bűnnek szolgáltatok, most már szívből engedelmeskedtek annak a tanításnak, amelyet kaptatok. 22Most azonban felszabadultatok a bűn alól, és Isten szolgái lettetek. Gyümölcsötök a megszentelődés, célotok az örök élet.

32. Nem kell félni az életszentségtől. Nem foszt meg erőtől, élettől és örömtől. Épp ellenkezőleg, elérkezett oda, hogy azt leszel, aminek az Atya elgondolt, amikor megteremtett, és hűséges leszel önmagadhoz. A tőle való függés felszabadítása rabszolgaságból, és elvezet méltóságunk felismeréséhez. Ez tükröződik Szent Bakhita Jozefina személyében, akit hétéves korában elraboltak és eladtak rabszolgának, és nagyon sokat szenvedett kegyetlen uraitól. Azután felfogta azt a mélységes igazságot, hogy nem az ember, hanem Isten az igazi birtokosa minden emberi lénynek, minden emberi életnek. E felismerés nagy bölcsesség forrása lett Afrika ezen alázatos leánya számára.
Feladat a mai napra: Elgondolkozom azon, hogy életem melyik területein nem érzem még igazán szabadnak magam. Esetleg minek vagyok a rabszolgája? Kérem Istentől a kegyelmet, hogy szabaddá tegyen, hogy egyre inkább csak neki szolgáljak.   

2019. május 16., csütörtök

Május 16.


Jel 3,14-20                         (Azt tanácsolom neked: Végy tőlem…)
14„A laodiceai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az Ámen, a hű és igaz tanú, Isten teremtésének kezdete. 15Ismerem tetteidet, hogy se hideg, se meleg nem vagy. Bárcsak hideg volnál, vagy meleg! 16De mivel langyos vagy, se hideg, se meleg, kivetlek a számból. 17Azt mondod: Gazdag vagyok, dúsgazdag, nincs szükségem semmire. – Nem látod, hogy nyomorult vagy, szánalomra méltó, szegény, vak és mezítelen? 18Azt tanácsolom neked: Végy tőlem tűzben kipróbált aranyat, hogy meggazdagodj; fehér ruhát, hogy felöltözz, s ne lássék szégyenletes meztelenséged; kenetet, hogy megkend szemedet és láss. 19Akiket szeretek, azokat korholom és fenyítem. Buzdulj fel, és térj meg! 20Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.

30. A mai életet teljesen átható szórakoztató eszközök elvezetnek oda, hogy abszolutizáljuk a szabadidőt, melyben korlátlanul kihasználhatjuk a szórakoztató és felszínes élvezetek lehetőségeit. Mindezek következtében a küldetés károsodik, a vállalkozó kedv lanyhul, és a szolgálatkészség kezd visszahúzódni. Ez pedig eltorzítja a lelki életet. Maradhat-e egészséges az evangelizáció és a másokat szolgáló buzgóság, ha társul hozzá a jóra való restség?
31. Olyan lelkületre van szükségünk, melyet a magány és a szolgálat, a bensőség és az evangelizáló buzgóság egyaránt áthat, hogy minden pillanat az Úr színe előtt ajándékozott szeretet megnyilvánulása legyen. Így életünk minden pillanata egy-egy lépcsőfok megszentelődésünk útján.
Feladat a mai napra: Ezer kísértés tart vissza a küldetésünktől, ezer szórakoztatási lehetőség szívja el energiánkat. Elgondolkozom azon, bennem mi akadályozza, hogy eleget tegyek küldetésemnek? Mi tud megbénítani?

2019. május 15., szerda

Május 15.


Iz 30,8-13                           (szembe kell néznünk önmagunk igazságával)
8Most menj, írd fel ezt előttük egy táblára, és egy könyvbe vésd be, hogy megmaradjon az eljövendő időre, tanúbizonyságul örökre! 9Bizony, engedetlen nép ez, hamis fiak, fiak, akik nem akarnak hallgatni az Úr tanítására; 10akik azt mondják a látóknak: »Ne lássatok!«, és a látnokoknak: »Ne lássatok nekünk igaz dolgokat! Beszéljetek nekünk hízelgő dolgokat, lássatok csalárdságokat! 11Hagyjátok el az utat, térjetek le az ösvényről, hagyjatok nekünk békét Izrael Szentjével!« 12Ezért így szól Izrael Szentje: »Mivel megvetettétek ezt a szót, és a hamisságban meg csalárdságban bíztok, s arra támaszkodtok, 13azért ez a bűn olyan lesz számotokra, mint leomló faldarab, mely kiszakad a magas falból, és hirtelen, egy szempillantás alatt roppan össze, 14és úgy összetörik, mint ahogy összetörik a fazekasok korsója, kíméletlenül összezúzva, és nem található törmelékei között egy cserépdarab, amelyben parazsat lehetne hozni a tűzhelyről, vagy vizet meríteni a gödörből.« 15Mert így szól az Úristen, Izrael Szentje: »Megtérés és nyugalom által szabadultok meg; nyugodtság és bizalom által lesz erőtök.«

29. Ezt nem jelenti azt, hogy lebecsüljük az Isten színe előtti nyugalom, magány és csönd időszakait. Épp ellenkezőleg. Hiszen a technikai eszközök állandó újdonsága, az utazások bűvölete, a fogyasztásra felkínált árucikkek sokasága olykor nem hagy teret, hogy megszólalhasson Isten hangja. Mindent betöltenek a szavak, a felszínes élvezetek és az egyre gyorsuló világ zaja. Itt azonban nem az öröm uralkodik, hanem annak az embernek a kielégítetlensége, aki nem tudja, miért él. Hogyan ne ismernénk föl tehát annak szükségességét, hogy meg kell állítanunk ezt a lázas rohanás; hogy vissza kell nyernünk azt a néha fájdalmas, de mindig termékeny személyes teret, amelyben létrejön az őszinte párbeszéd Istennel? Bizonyos pillanatokban szembe kell néznünk önmagunk igazságával, és engednünk kell, hogy belépjen oda az Úr; és ezt néha csak akkor történik meg, „amikor a szakadék, a legsúlyosabb kísértés szélén állunk, a teljes elhagyatottság mély völgyében vagy magányos csúcson vagyunk, ahol teljesen magunkra hagyottnak érezzük magunkat” (Carlo M. Martini). Így találjuk meg azokat a nagy indítékokat, amelyek arra késztetnek, hogy feladatainkat teljesen átéljük.
Feladat a mai napra: Figyelek a bensőmre: Mi van bennem? Nyugodt, békés vagy nyugtalan, zűrzavaros vagyok? Vágyom-e az Istennel való találkozásra, a vele való őszinte párbeszédre? Vagy elkerülöm a csöndet? Azt kérem az Úrtól, amire most leginkább szükségem van ahhoz, hogy szembe tudjak nézni saját igazságommal.  

2019. május 14., kedd

Május 14.


Jn 20,19-22                       (maga az élet küldetés)
19Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: „Békesség nektek!” 20E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat. 21Jézus megismételte: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” 22Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!

27. Előfordulhat-e, hogy a Szentlélek egy küldetés végrehajtására küld, ugyanakkor elvárja, hogy meneküljünk előle, vagy hogy kerüljük a teljes önátadást a belső béke megőrzése érdekében? Mindazonáltal néha kísértést érzünk, hogy a lelkipásztori szolgálatot és az e világi feladatokat háttérbe szorítsuk, mintha ezek a „szétszóródás” lehetőségei volnának a megszentelődés és a belső béke útján. Megfeledkezünk arról, hogy „nem az életnek van küldetése, hanem maga az élet küldetés.”
28. A szorongástól, gőgtől, feltűnés- és uralkodásvágytól indított tevékenység nem fog megszentelni. A kihívás az önátadás olyan megélése, hogy az erőfeszítéseknek evangéliumi értelme legyen, és egyre inkább hasonlóvá teljenek Jézus Krisztushoz. Ebből következik, hogy gyakran beszélnek például katekéta lelkiségről, egyházmegyés papi lelkiségről, munkás lelkiségről. Ugyanezen okból az Evangelii gaudiumot a küldetést lelkiségével, a Laudato si’t az ökológiai lelkiséggel, és az Amoris laetitiát a családi élet lelkiségével akartam befejezni.
Feladat a mai napra: Engedem, hogy Jézus újra rám lehelje Szentlelkét, és megfigyelem, hova küld.