XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2016. június 30., csütörtök

Június 30.



Lk 15,4-10                         (Isten öröme a megbocsátás!)
4„Ha közületek valakinek van száz juha, és egy elvész belőlük, nem hagyja-e ott a pusztában a kilencvenkilencet, hogy keresse az egy elveszettet, amíg meg nem találja? 5Ha megtalálja, örömében vállára veszi, 6hazasiet vele, összehívja barátait és szomszédait: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett bárányomat! 7Mondom nektek, éppen így nagyobb öröm lesz a mennyek országában egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon, akinek nincs szüksége rá, hogy megtérjen.
8Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja? 9És ha megtalálja, összehívja barátnőit meg a szomszédasszonyokat: Örüljetek ti is – mondja –, mert megtaláltam elveszett drachmámat! – 10Mondom nektek, az Isten angyalai is éppígy örülnek majd egy megtérő bűnösnek.”

Lukács evangéliumának 15. fejezetében találjuk meg az irgalmasság három példabeszédét: az elveszett bárányról, az elveszett pénzről és azt, amelyet úgy ismerünk, mint a „tékozló fiúról” szólót. E példabeszédekben szembeötlő Isten öröme, az az öröm, amelyet ő akkor érez, amikor megtalál egy bűnöst és megbocsát neki. Igen, Isten öröme a megbocsátás! Ebben áll az egész Evangélium lényege. „Mi mindnyájan elveszett bárány, elveszett pénz vagyunk, mind az a fiú vagyunk, aki eltékozolta saját szabadságát, mert hamis bálványokat, boldogsággal kecsegtető elképzeléseket követett, és mindent elvesztett. Ám Isten nem feledkezik meg rólunk, az Atya soha nem hagy el bennünket. Ő türelmes atya, aki mindig vár ránk! Tiszteletben tartja a szabadságunkat, de mindig hűséges marad. És amikor visszatérünk hozzá, fiaiként fogad bennünket házában, mivel soha nem szűnik meg egy pillanatra sem várni és szeretni bennünket. És szíve örül minden egyes hazatérő gyermekének. Ünnepel, mivel örvendezik. Isten örül, amikor közülünk, bűnösök közül valaki elmegy hozzá és bocsánatát kéri” (Úrangyala imádság, 2013. szeptember 15). (Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra)

Feladat a mai napra: Elindulok keresésbe egy „elveszettet bárány után”, és kérem ehhez a Szentlélek kreativitását.

2016. június 29., szerda

Június 29.



Szerda, jún. 29.                 Oz 11,1-4.8-9                  (az irgalmasságba mindig beletartozik a megbocsátás)
1Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. 2De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem: Baáloknak áldoztak, bálványoknak gyújtottak jó illatot. 3Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. 4Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki. ... 8Hogyan vethetnélek el, Efraim, hogyan hagyhatnálak el, Izrael? Elvethetlek-e, mint Admát, olyanná tehetlek-e, mint Cebojimot? Szívem elváltozott, egész bensőm remeg. 9Nem hagyom, hogy fellobbanjon haragom: Efraimot nem pusztítom el többé, mert Isten vagyok, nem ember; a körödben élő Szent, és nem szeretem a pusztítást.

Az irgalom bibliai fogalmába beletartozik a hűséges, önzetlen és megbocsátásra kész szeretet konkrétsága. Ozeás próféta könyvének e részletében gyönyörű példáját kapjuk Isten szeretetének, amelyet az édesapa fia iránti szeretetéhez hasonlít: „Gyermek volt még Izrael, amikor megszerettem, Egyiptomból hívtam meg a fiamat. De minél jobban hívtam őket, annál inkább eltávolodtak tőlem […] Pedig én tanítottam meg járni Efraimot, a karomon hordoztam; mégsem ismerték el, hogy a gondjukat viseltem. Puha kötelékekkel vonzottam őket, a szeretet kötelékeivel. Olyan voltam hozzájuk, mint aki arcához emeli a csecsemőt; lehajoltam hozzá, enni adtam neki” (Oz 11,1-4). A gyermek hibás magatartása ellenére, amely büntetést érdemelne, az apa szeretete hűséges, és mindig megbocsát bűnét megbánó gyermekének. Amint látjuk, az irgalmasságba mindig beletartozik a megbocsátás; ez „nem elvont elképzelés, hanem konkrét valóság, amellyel Isten megmutatja szeretetét, amely az édesapa és az édesanya szeretetéhez hasonlít, amikor lelkük legmélyéig meghatja őket gyermekük. […] Úgy tör elő a bensőnkből, mint mély, természetes gyengédség és együttérzés, elnézés és megbocsátás” (Misericordiae Vultus, 6).
Az Újszövetség úgy beszél az isteni irgalomról (eleósz), mint ami összefoglalja Jézusnak az Atya nevében végzett működését a világban (vö. Mt 9,13). Urunk irgalma főképpen akkor nyilvánul meg, amikor lehajol az emberi nyomorúsághoz és megmutatja együttérzését annak, akinek szüksége van megértésre, gyógyulásra és megbocsátásra. Jézusban minden az irgalomról szól. Sőt, ő maga az irgalom. (Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra)
Feladat a mai napra: Arra figyelek ma, hogyan reagálok, amikor eszre veszem másoknak hibait. Imádkozom azért, hogy az Atyaisten magatartása megmutatkozzon rajtam keresztül: „mint mély, természetes gyengédség és együttérzés, elnézés és megbocsátás”.

2016. június 28., kedd

Június 28.



Iz 49,13-16                         (Isten szeretete népe iránt az édesanya gyermeke iránti szeretetéhez hasonlít)
13Zengjetek dicséretet, egek, és ujjongj, te föld! Hegyek, daloljatok örömötökben! Mert az Úr megvigasztalja népét, és megkönyörül szegényein. 14Így panaszkodott Sion: „Elhagyott az Úr! Megfeledkezett rólam!” 15De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad. 16Nézd, a tenyeremre rajzoltalak; falaid szemem előtt vannak szüntelen.

2. Irgalmasok mint az Atya
Az idei rendkívüli jubileumi szentév mottója: „Legyetek irgalmasok mint az Atya” (vö. Misericordiae Vultus, 13), és ezzel összhangban van a most következő Ifjúsági Világnap témája is. Igyekezzünk tehát jobban megérteni, mit is jelent az isteni irgalmasság.
Az Ószövetség az irgalomról szólva különböző kifejezéseket használ, legfőképpen ezt a kettőt: hesed és rahamim. Az első, ha Istenre vonatkoztatjuk, az ő fáradhatatlan hűségét jelöli a Szövetséghez, amelyet népével kötött, akiket szeret és akiknek örökké megbocsát. A második szót, a rahamim-ot úgy fordíthatjuk le, mint „zsigerek”, különösképpen is az anyaméhre utalva ezzel, amely azt jelzi, hogy Isten szeretete népe iránt az édesanya gyermeke iránti szeretetéhez hasonlít. Így beszél erről Izajás próféta: „De megfeledkezhet-e csecsemőjéről az asszony? És megtagadhatja-e szeretetét méhe szülöttétől? S még ha az megfeledkeznék is: én akkor sem feledkezem meg rólad” (Iz 49,15). Az ilyen fajta szeretetből az következik, hogy a másik ember számára teret adok önmagamban, s együtt érzek, együtt szenvedek és együtt örülök felebarátommal. 

(Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra ).

Feladat a mai napra: Kérem a kegyelmet, hogy tapasztalhassam Isten irántam való anyai szeretetét.

2016. június 27., hétfő

Június 27.



Lk 4,16-22           (A jubileumi esztendőben helyre kellett állítaniuk jó kapcsolatukat Istennel, a felebarátaikkal és a teremtett világgal)
16Amikor Názáretbe ért, ahol nevelkedett, szombaton szokása szerint bement a zsinagógába, és felolvasásra jelentkezett. 17Izajás próféta könyvét adták neki oda. Szétbontotta a tekercset, és épp azon a helyen, ahol ez volt írva: 18„Az Úr Lelke van rajtam, azért kent fel engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek. Elküldött, hogy hirdessem a foglyoknak a szabadulást, a vakoknak a látást, hogy szabadon bocsássam az elnyomottakat, 19és hirdessem az Úr kegyelmének esztendejét.” 20Összetekerte az Írást, átadta a szolgának és leült. A zsinagógában minden szem rá szegeződött. 21S elkezdte beszédét: „Ma beteljesedett az Írás, amit az imént hallottatok.” 22Mindenki helyeselt neki, és csodálkozott a fönséges szavakon, amelyek ajkáról fakadtak.

Az előttünk álló esztendőben ezekből a szavakból merítünk ihletet: „Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak” (Mt 5,7).
Ezzel a témával a krakkói Ifjúsági Világnap (Világtalálkozó) illeszkedik az Irgalmasság Szentévébe és annak legfőbb ifjúsági programjává válik.
Közületek néhányan talán felteszik a kérdést, mi is ez a szentév (jubileum), amit az Egyház ünnepel? A Leviták könyvének 25. fejezete segít megértenünk, mit jelentett a „jubileum” a zsidó nép számára. A zsidók minden ötvenedik évben megfújták a kürtöt (jobel), amely felszólította őket (jobil), hogy tartsanak szentévet, a kiengesztelődés (jobal) időszakaként mindenki számára. Ebben az esztendőben helyre kellett állítaniuk jó kapcsolatukat Istennel, a felebarátaikkal és a teremtett világgal, az önzetlenségre alapozva mindezt. Ezért ilyenkor többek között elengedték az adósok tartozását, különleges segítséget nyújtottak a nyomorgó embereknek, igyekeztek javítani az emberek közötti kapcsolatokon és felszabadították a rabszolgákat.
Jézus Krisztus azért jött, hogy meghirdesse és elhozza az Úr kegyelmének végleges időszakát, hogy elhozza a jó hírt a szegényeknek, a szabadulást a foglyoknak, a látást a vakoknak és a szabadságot az elnyomottaknak (vö. Lk 4,18-19). Benne, és különösen az ő húsvéti misztériumában teljesedik be a jubileum legmélyebb értelme. Amikor Jézus Krisztus nevében jubileumi szentévet hirdet az Egyház, mindnyájan arra kapunk meghívást, hogy átéljük a kegyelem rendkívüli időszakát. Az Egyháznak az a feladata, hogy bőven adja jelét Isten jelenlétének és közelségének és felébressze az emberek szívében a képességet, hogy a lényegre tekintsenek. Az Irgalom Szentéve különösen is „az az időszak az Egyház számára, amelyben újra fel kell fedeznie annak a küldetésnek a jelentését, amit rábízott az Úr Húsvét napján: hogy az Atya irgalmának eszköze legyen” (Homília az Isteni Irgalmasság vasárnapjának első vesperásán, 2015. április 11) 

(Ferenc pápa üzenete a 31. ifjúsági világnapra)
Feladat a mai napra: Gondolkozom azon, hogy van-e olyan kapcsolatom, amelyet még helyre kellene állítanom? Esetleg mi vár még kiengesztelődésre életemben?