XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2018. szeptember 29., szombat

Szeptember 29


Jn 11,45-55                       (Jézus meg fog halni a nemzetért)
Sokan a zsidók közül, akik Máriához és Mártához jöttek, és látták, amit tett, hittek benne. De néhányan közülük elmentek a farizeusokhoz, és elmondták nekik, hogy Jézus mi mindent cselekedett. Erre a főpapok és a farizeusok összehívták a főtanácsot, és azt mondták: »Mit csináljunk? Ez az ember ugyanis sok csodajelet művel. Ha hagyjuk ezt neki, mindnyájan hinni fognak benne. Akkor eljönnek a rómaiak, és elpusztítják országunkat és nemzetünket.« Egyikük pedig, Kaifás, aki abban az esztendőben főpap volt, azt mondta nekik: »Ti nem tudtok semmit, s arra sem gondoltok, hogy jobb nektek, ha egy ember hal meg a népért, mint ha az egész nemzet elveszik!« Ezt pedig nem magától mondta, hanem, főpap lévén abban az esztendőben, megjövendölte, hogy Jézus meg fog halni a nemzetért, és nemcsak a nemzetért, hanem hogy az Isten szétszórt gyermekeit egybegyűjtse. Attól a naptól tehát elhatározták, hogy megölik őt. Ezért Jézus már nem járt nyilvánosan a zsidók közt. Elment onnan a puszta melletti vidékre, egy Efraim nevű városba, és ott tartózkodott a tanítványaival együtt.

A Lázár feltámasztásáról szóló részre következik egy beszámoló arról, ahogyan a zsidók, a farizeusok és a főpapok reagálnak arra. Látjuk, hogy a visszahatás nem egyforma. Vannak olyanok, akik most hisznek Jézusban, mások pedig elhatározzák, hogy megölik őt. Ez pedig bebizonyítja, hogy nem igaz, hogy minden csodára egyenesen a hit következik – ahogyan sokan mondják, „ha látom a csodát, akkor hiszek”. Igaz is amit Jézus az egyik példázatban mond: „Ha Mózesre és a prófétákra nem hallgatnak, még ha a halottak közül támad is fel valaki sem fognak hinni!” (Lk 16,31). A főpap Kaifás Jézus halálába beleegyezik, államérdeket pártol. Szavaival mást akart kifejezni, de akaratlan Istennek a szócsője lett, közvetíti Isten akaratát: Jézus meg fog halni az emberek megváltásáért. Jézus haláláról nem csupán az emberek döntenek, ha az Atyaisten nem engedné, nem történné. Ahogyan látjuk Lázárnál, hogy betegsége és halála nem csúszik ki az Atya és Jézus kezéből, így Jézus halála sem. Ebben a fejezetben sok jelkép már utal Jézus halálára és temetésére, pl. a sírbarlang, a pólyák, a kendő; és az idő adatai. Az Atya sem fogja hagyni szeretett Fiát a sírban, Jézus fel fog támadni, az első a halottak közül, hogy mi is vele együtt feltámadjunk.
Feladat a mai napra: Kérdezzem Istentől, hogy mutassa meg, milyen szándéka van velem ezen a napon, hogyan lehetek helyes eszköze.

2018. szeptember 28., péntek

Szeptember 28


Jn 11,38-44                  (Lázár, jöjj ki! S az, aki halott volt, kijött.)
Jézus, lelkében még mindig megindulva a sírhoz ment. Egy barlang volt az, és kővel volt befedve. Jézus így szólt: »Vegyétek el a követ!« Márta, a megholt nővére azt mondta neki: »Uram, már szaga van, hiszen negyednapos!« Jézus azt felelte neki: »Nem azt mondtam neked, hogy ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét?« A követ tehát elvették. Jézus pedig fölemelte szemeit, és így szólt: »Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál engem. Én ugyan tudtam, hogy mindenkor meghallgatsz, csak a körülálló népért mondtam, hogy higgyék, hogy te küldtél engem.« Miután ezeket mondta, hangosan ezt kiáltotta: »Lázár, jöjj ki!« S az, aki halott volt, kijött. A keze és a lába pólyába volt csavarva, és az arcát kendő födte. Jézus azt mondta nekik: »Oldozzátok ki, és hagyjátok elmenni!«

A mai idézetben hallunk arról, ahogyan Jézus feltámasztja a meghalt Lázárt a halálból. A rész három elemből áll: az első, Jézus megy a sírhoz és kéri, hogy vegyék el a követ; a másik, Jézus imádkozik az Atyához és a harmadik, Jézus szólítja Lázárt a sír barlangjából. Minden rész szándeka, hogy erősítse a Jézusba vetett hitet. Mártának a kifogása, hogy a halottnak már szaga van és az, hogy a halott oszlása már megkezdődött, de ez hangsúlyozza a csodának a nagyságát. Ha az előbbi fejezetben arról volt szó, hogy sohasem történt meg vakon született gyógyítása, ki hallott már arról, hogy egy már feloszlott halott újra életre kelt volna? Jézus hangosan mondja az Atyához hálaadó imádságát nem magáért, hanem - ahogyan kifejezi -. a körülálló népért. Jézus nem könyörög az Atyához Lázár feltámasztásáért, bizonyos benne, hogy az Atya mindig meghallgatja. (Tanuljuk tőle ezt a bizalomteljes imádságot, amit kérünk az Atyától, meghallgatásra talál.) Hogy Jézus felkiáltására a halott kijön a sírbarlangból, megmutatkozik Jézusnak a halottak fölötti hatalma, és ez annak a mondatnak a teljesítése, amelyet Jézus a fejezet elején mondott a tanítványainak: „Ez a betegség nem válik halálára, hanem Isten dicsőségére, hogy megdicsőüljön általa az Isten Fia.” Lázár feltámasztása nem arra céloz, hogy higgyük, hogy Jézus képes feltámasztani holtakat, hanem, hogy ő maga a feltámadás. Jézus küldetése nem az, hogy visszahívja az embereket ebbe a világba, mint Lázárt. Jézus azért jött, hogy egy örök életet adjon.
Feladat a mai napra: Kifejezem Jézusnak hálaadó imádságomat mindazért, ahol már tapasztaltam, hogy szólítása életre kelt engem vagy életet adott. Sőt hangosan is, ha látom, hogy valakinek van szüksége rá.

2018. szeptember 27., csütörtök

Szeptember 27


Jn 11,28-37                       (Jézus a lelke mélyéig megrendült)
Miután ezt mondta, elment és hívta a nővérét, Máriát, és odasúgta neki: »A Mester itt van és hív téged.« Amikor az meghallotta ezt, gyorsan fölkelt, és hozzá sietett. Jézus ugyanis még nem ért a faluba, hanem azon a helyen volt, ahol Márta eléje ment. A zsidók pedig, akik a házban vele voltak és őt vigasztalták, amikor látták, hogy Mária gyorsan fölkelt és kiment, utánamentek, mert azt gondolták: »A sírhoz megy, hogy ott sírjon.« Amikor Mária odaért, ahol Jézus volt, és meglátta őt, lábaihoz borult, és azt mondta neki: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem.« Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült. Megkérdezte: »Hová tettétek őt?« Azt felelték neki: »Uram, jöjj és lásd!« Jézus könnyezett. Erre a zsidók megjegyezték: »Íme, mennyire szerette őt!« De voltak köztük, akik így szóltak: »Ő, aki megnyitotta a vak szemeit, nem tehette volna meg, hogy ez meg ne haljon?«

A mai idézetben arról hallunk, hogy Mária és a gyászolók találkoztak Jézussal. Márta meghívta nővérét, hogy menjen Jézushoz. Úgy fogalmazott: „A Mester itt van és hív téged.” Nem tudjuk, hogy Jézus ezt mondta volna Mártának. És bár nem is mondta pontosan így, de Márta szavai mégis igazak: Jézus hív mindenkit magához. A mai imádságban maradhatunk egy darabig ezeknél a szavaknál, mi Mesterünk is itt van és hív minket, hív engem, hogy jöjjek hozzá. Mária nem hagyta, hogy kétszer mondja, gyorsan felkelt és sietett Jézushoz. Ebből sejthetjük, vajon mit jelentett Jézus számára. „És meglátta őt, lábaihoz borult”, kifejezte neki a megillető tiszteletet, amely a hitének a kifejezése is volt. Ugyanazokat a szavakat mondta mint nővére Márta, de csak az első részt. Még nem jutott el a teljes hithez. Most inkább fájdalom, gyász töltötte el. Jézus nem maradt kívülálló, részvéttel osztozott fájdalmukban. Jézus nagyon emberien megmutatkozott. „Jézus pedig, látva, hogy sír, és hogy a vele érkező zsidók is sírnak, a lelke mélyéig megindult és megrendült.” És „Jézus könnyezett”. Bár Jézus előtte már tudta, hogy mi fog történni, most együttérzett a gyászolókkal. De Jézus nem elsősorban a halott miatt rendült meg, hanem a halál hatalma ellen is irányult megindulása. Isten megrendül, amikor az ember bármilyen halál hatalma (a testi de még inkább a lelki) alatt van. Jézus azonban pont ezért jött, hogy feloszlassa a halál hatalmát.
Feladat a mai napra:  Arra figyelek, mennyire vagyok képes a másik emberrel együtt érezni. Kifejezem valakinek együttérzésemet.

2018. szeptember 26., szerda

Szeptember 26


Jn 11, 17-27                      (Én vagyok a föltámadás és az élet)
Amikor Jézus odament, megtudta, hogy már négy napja a sírban van. Betánia pedig Jeruzsálem közelében volt, mintegy tizenöt stádiumra. Ezért a zsidók közül sokan elmentek Mártához és Máriához, hogy vigasztalják őket testvérük miatt. Márta, amint meghallotta, hogy Jézus jön, eléje ment, Mária pedig otthon maradt. Márta akkor így szólt Jézushoz: »Uram, ha itt lettél volna, nem halt volna meg a testvérem. De tudom, hogy most is, bármit is kérsz Istentől, Isten megadja neked.« Jézus azt felelte neki: »Testvéred fel fog támadni.« Márta így szólt hozzá: »Tudom, hogy feltámad a feltámadáskor, az utolsó napon.« Jézus azt mondta neki: »Én vagyok a föltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha. Hiszed ezt?« Márta azt felelte neki: »Igen, Uram, hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, aki a világba jön.«

Ebben az idézetben a középpontban áll Jézus Mártával való beszélgetése. Miközben Jézus odaért Betániába, Lázár már meghalt és sírba helyezték. Márta, amikor hallotta, hogy Jézus jön, nem várt, hogy házához érkezzen, hanem eléje ment. Minél hamarabb szeretne Jézussal találkozni. Ez fejezi ki, mennyire fontos volt neki Jézus. Az Márta szavainak a jellemzője, hogy kifejezik a Jézusba vetett nagy hitét. Bár Jézus csak testvére halála után érkezett meg, nem vette el tőle hitét. Szemére sem vetette Jézusnak késését. Még mindig hiszi, hogy Jézus tehet valamit, de nem magától. Márta tudomással bír Jézusnak az Istennel való külön kapcsolatáról. A holtak feltámadását az utolsó napon hiszi, amely akkor már az apokaliptikából szármázó, a zsidók hitéhez tartozott. Jézus pedig még egy szinttel tovább akarja vezetni hitét. Az igazi feltámadás Jézus személyhez van kötve: „Én vagyok a föltámadás és az élet.” Ezekkel az „én vagyok” szavakkal helyezi magát Isten helyére, csak Isten, aki van, mondhatja ezt. Az 5. fejezetben Jézus még általánosan beszélt arról, hogy Isten megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában, és a halottak fölötti hatalmát (vö. 5,21-30). Most nyíltan megmondja, hogy ő az „én vagyok”. A vele való találkozásban kapja az ember már most az élet és a feltámadás ajándékát: „Aki hisz bennem, még ha meg is halt, élni fog és mindaz, aki él és hisz bennem, nem hal meg soha.” A hit az egyetlen feltétel ahhoz, hogy kapjuk ezt az ajándékot. „Hiszed ezt?”. Márta a nagyszerű hitvallásához nem kér csodát. Nem mondja Jézusnak: Támaszd fel testvéremet, akkor hiszem. Feltétlenül hisz Jézusban és bevallja, hogy ő a Krisztus, az Isten Fia.
Feladat a mai napra: A mai napra viszem magammal ezt a mondatot: „Én vagyok a föltámadás(od) és az élet(ed).” Elgondolkozom azon, mit jelent ez a nap folyamán.

2018. szeptember 25., kedd

Szeptember 25


Jn 11,8-16                          (hogy majd higgyetek)
A tanítványok azt mondták neki: »Mester, most akartak a zsidók megkövezni, és ismét odamégy?« Jézus azt felelte: »Nem tizenkét órája van a napnak? Aki nappal jár, nem botlik meg, mert látja ennek a világnak a világosságát. Aki pedig éjjel jár, megbotlik, mert nincs világossága.« Ezt mondta, azután így szólt hozzájuk: »A barátunk, Lázár elaludt, de megyek, hogy felkeltsem őt az álomból.« A tanítványok erre azt mondták: »Uram, ha alszik, meg fog gyógyulni.« Jézus azonban a haláláról szólt, azok pedig azt gondolták, hogy az álom nyugalmáról beszél. Ezért Jézus nyíltan megmondta nekik: »Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek. De menjünk hozzá!« Tamás, akit Ikernek neveznek, így szólt a többi tanítványhoz: »Menjünk mi is, és haljunk meg vele együtt!«

Amikor Jézus mondta a tanítványoknak, hogy Júdeába, Betániába Lázárhoz akar menni, ők megpróbálták lebeszélni róla. Meg akarták akadályozni, hogy Jézus veszélybe kerüljön. Attól féltek, hogy a zsidók meg fogják ölni Jézust. Jézus pedig magyarázta nekik, hogy most még nincs oka a félelemre. Amíg számára nappal van, azaz amíg tart az idő, melyet az Atya meghatározott számára, addig senki sem árthat neki. Erre csak akkor lesz lehetőség, amikor elérkezik a sötétségnek, a szenvedésnek az ideje. Most még segíthet Lázárnak. Átvitt értelemben beszélt tanítványainak Lázár haláláról. Így nem csoda, hogy csak nehezen értették meg, miről beszélt. Ez a fajta félreértés a János evangéliumban jellemző Jézus és a tanítványai közötti beszélgetésre. Majd a következő fejezetekben, amikor Jézus utolsó napjait, óráit leírja az evangélista, megmutatkozik egyre jobban. Miközben a tanítványok nem, vagy csak alig értik, mi történik, Jézus tisztán tud az eseményekről. Amit mond nekik, arra szolgál, hogy higgyenek. „Lázár meghalt, és örülök miattatok, hogy nem voltam ott, hogy majd higgyetek” . Ahogyan már a második fejezetben a Kánai menyegzőn történt csoda a tanítványok hitét eredményezte „Kinyilatkoztatta dicsőségét, és tanítványai hittek benne” (2,11), most ismét Jézus cselekvése a hithez akar vezetni. Tamás közlése megmutatja, hogy ő sem értette meg, miről van szó. Jézus nagy türelemmel viseli tanítványai értelmetlenségét. Ez azonban jó hír nekünk, velünk is türelmesen bánik, amikor sokszor nem értjük őt.
Feladat a mai napra: Jézus példáját követve türelmesen bánok azzal, akit nem értek vagy aki nem érti, amit mondtam.