Róm 8,31-39 (Ki szakíthat el minket Krisztus szeretetétől?)
Mit
mondjunk tehát mindezek után? Ha Isten velünk, ki ellenünk? Ő, aki tulajdon
Fiát sem kímélte, hanem odaadta értünk, mindnyájunkért, ne ajándékozna vele
együtt mindent nekünk? Ki lenne vádlója Isten választottjainak? Isten az, aki a
megigazulást adja; ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki
meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közbenjár értünk? Ki
szakíthat el minket Krisztus szeretetétől? Nyomorúság vagy szorongatás? Éhség,
mezítelenség, veszedelem, üldözés, vagy kard? De mindezeken győzedelmeskedünk
azáltal, aki szeret minket. Abban ugyanis biztos vagyok, hogy sem halál, sem
élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem jövendők, sem erők,
sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat minket Isten
szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.
Szent Pál szavai mögött
Jézus szeretetének egy személyes tapasztalata áll. A Galatákkal megosztja
levélben tapasztalatát: „Élek én, de már nem én, hanem Krisztus él bennem.
Amit pedig most a testben élek, azt az Isten Fiában való hitben élem, aki
szeretett engem, és önmagát adta értem” (Gal 2,20). Pál ebben a Krisztusi
szeretetben élt, és tudta, hogy nem csak egy konkrét pillanatról volt szól,
amikor felfedezte Jézus szeretetét, hanem hogy Jézus állandóan, minden
szituációban szeret minket. Éppen ezért mondja ekkora bizonyossággal, hogy
Isten szeretetétől semmi nem szakíthat minket. Nem mondhatjuk, hogy Pál élete
könnyű lett volna. Sok mindenen ment keresztül, ahogyan felsorolta a
Korintusiaknak írt második levelében: „...többször voltam börtönben.
Módfelett sok verésben volt részem, sokszor forogtam halálveszélyben. A zsidóktól öt ízben kaptam egy híján negyvenet, háromszor megbotoztak, egyszer megköveztek.
Háromszor szenvedtem hajótörést, egy nap és egy éjjel a nyílt tengeren
hányódtam” (2 Kor 11,24-25). Ezekben a kemény helyzetekben Jézus
szeretetébe kapaszkodott és így megerősödött benne az a tudás, hogy Isten
szeretete soha nem hagyja el őt, nem hagy el minket. A legigazibb valóság Isten
szeretete, amely akkor is valódi, ha éppen nem érezzük. Kérjük Jézustól a
kegyelmet, hogy mi is, mint szent Pál, személyesen megtapasztaljuk szeretetét,
és ebben a hitben éljünk, ahol már nem is szükséges, hogy állandóan érezzük azt.
Feladat a mai napra: A mai nap veszélyes helyzeteiben megkapaszkodom
Isten biztos szeretetében.