XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. június 12., szerda

Június 12.



Ef 4,7.11-16                       (Ennek a testnek a feje: Krisztus)
Mindegyikünk Krisztus ajándékozásának mértéke szerint részesült a kegyelemben. ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal. ő az, aki az egész testet egybefogja és összetartja a különféle ízületek segítségével, hogy a tagok betöltsék az erejükhöz szabott feladatkört. Így növekszik a test, és építi fel saját magát a szeretetben.

„Krisztus "az Egyház testének a Feje" (Kol 1,18). Ő a teremtés és a megváltás forrása. Fölemelkedvén az Atya dicsőségébe, "övé az elsőség mindenben" (Kol 1,18), főként az Egyházban, mely által kiterjeszti uralmát mindenre: (KEK 792)
„Egyesít minket az Ő húsvétjával: minden tagnak törekednie kell arra, hogy hasonlóvá váljék Őhozzá, "amíg Krisztus ki nem alakul bennünk" (Gal 4,19). "Ezért fölvétetünk az Ő életének misztériumaiba, (...) mint test a főhöz társulunk szenvedéseihez, együtt szenvedvén Vele, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk."” (KEK 793)
„Gondoskodik növekedésünkről (vö. Kol 2,19): Annak érdekében, hogy mint Fejünkhöz föl tudjunk hozzá nőni (vö. Ef 4,11-16), Krisztus ellátja Testét, az Egyházat ajándékokkal és szolgálatokkal, melyek által előbbre segítjük egymást az üdvösség útján.” (KEK 794)
„Krisztus és az Egyház tehát a "teljes Krisztus". Az Egyház egy Krisztussal. A szentek ennek az egységnek nagyon elevenen tudatában vannak: "Ujjongjunk tehát és adjunk hálát, mert nem csupán kereszténnyé, hanem Krisztussá lettünk. Értitek-e, testvérek, fölöttünk a Fő, Isten kegyelmét? Csodálkozzatok, örvendjetek, Krisztussá lettünk. Ha ugyanis Ő a Fő, és mi a tagok; akkor a teljes ember Ő és mi. (...) Krisztus teljessége tehát a Fő és a tagok. Mi a Fő és a tagok? Krisztus és az Egyház." (Szent Ágoston: In Ioannis evangelium tractatus 21, 8). "A mi Megváltónk egy személynek bizonyul a szent Egyházzal, melyet fölvett." (Nagy Szent Gergely: Moralia in Iob. Prefatio 6, 14). "A Fő és a tagok szinte egy és ugyanaz a misztikus személy." (Aquinói Szent Tamás: Summa Theologiae III). A szent hittanítók által tanított hit és a hívők egészséges hitérzéke nyivánul meg Szent Johanna bíráihoz intézett szavában: "Jézusról és az Egyházról azt gondolom, hogy egyek, és hogy ebből nem kell kérdést csinálni". (Szent Johanna: Dictum: Procès de comdamnation.)” (KEK 795)
Feladat a mai napra: Időt szánok arra, hogy elbeszélgessek Jézussal törekvéseimről, miként próbáltam az utóbbi időben hasonlóvá válni hozzá a szeretetben. Hol követtem inkább a világ nézetét, mint Jézus tanítását? Kérem segítségét, hogy igazságban és szeretetben élhessek.