Jel 21,1-5 (Mária - az Egyház eszkatológikus képe)
Új eget és új földet láttam. Az első ég és az első
föld ugyanis elmúltak, és tenger sincs többé. Akkor láttam, hogy a szent város,
az új Jeruzsálem alászállt az égből, az Istentől. Olyan volt, mint a
vőlegényének fölékesített menyasszony. Akkor hallottam, hogy a trón felől
megszólal egy hangos szózat, ezt mondva: „Íme, Isten hajléka az emberek között!
Velük fog lakni és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl
szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem
fáradság, mert az elsők elmúltak.” Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme,
újjáteremtek mindent!” Majd hozzám fordult: „Írd fel: ezek a szavak hitelesek
és igazak.”
„Az Egyházról, eredetéről, küldetéséről és rendeltetéséről mondottakat nem
fejezhetnénk be jobban, mint hogy tekintetünket Szűz Máriára irányítjuk, hogy
benne szemléljük, mi az Egyház a maga misztériumában a "hit
zarándokútján", és mi lesz az eljövendő hazában, útjának végén, ahol
"a szent és oszthatatlan Szentháromság dicsőségében" és "minden
szentek közösségében" várja az, akit az Egyház mint
Urának Anyját és tulajdon Anyját tisztel. "Amint Jézus Anyja a mennyben
testében és lelkében már megdicsőülten mintaképe és kezdete annak az Egyháznak,
melynek az eljövendő világkorszakban kell teljessé válnia, ugyanúgy ezen a
földön mindaddig, amíg el nem jön az Úr napja, a biztos remény és vigasztalás
jeleként ragyog Isten zarándok népe számára."” (KEK 972) Ezért irányítsuk
ma tekintetünket Máriára! Tekintsünk rá mint „Isten hajlékára az emberek között!” Szemléljük benne örök otthonunkat!
Fontos, hogy a szürke mindennapokban mindig újból emeljük fel tekintetünket a
földi sodrásból az ég felé. Azért fontos, hogy Mária szerető tekintetére,
arcára nézzünk, hogy ne süllyedjünk el az élet nehézségeiben, fáradtságaiban. Igaz,
hogy a bajok, nehézségek földi életünkhöz tartoznak, viszont már most találhatunk
biztos reményt és vigasztalást Máriában. Már itt, „e siralom völgyében”,
vigasztal és felénk nyújtja jóságos kezét, hogy letöröljön szemükről minden
könnyet. „Tehát mi szószólónk, a te irgalmas szemeidet fordítsd reánk és a
számkivetés után mutasd meg nekünk Jézust, méhednek áldott gyümölcsét.
Irgalmas, kegyes, édes szűz Mária. Ámen.”
Feladat a mai napra: Visszatekintek
a hétre és összegyűjtöm a kapott kegyelmeket, és hálát adok értük. Megpróbálom felfedezni,
miként tapasztaltam Mária jelenlétét és segítségét ezen a héten, és vajon
megváltozott-e a vele való kapcsolatom. Megköszönök neki mindent.