Jn 21,17-22 (Az egyházi hivatal szentségi természete)
Majd
harmadszor is megkérdezte tőle: „Simon, János fia, szeretsz?” Péter
elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így
válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.” Jézus ismét
azt mondta: „Legeltesd juhaimat!” „Bizony, bizony, mondom neked: Amikor fiatal
voltál, felövezted magad, s oda mentél, ahova akartál. De ha majd megöregszel,
kiterjeszted karod, s más fog felövezni, aztán oda visz, ahova nem akarod.” E
szavakkal jelezte, hogy milyen halállal dicsőíti majd meg Istent. Majd
hozzátette: „Kövess engem!” Péter hátrafordult, s látta, hogy az a tanítvány,
akit Jézus kedvelt, s aki a vacsorán a keblére hajolt és megkérdezte tőle:
„Uram, ki árul el?” - az követi. Amikor meglátta, Péter Jézushoz fordult: „Hát
vele mi lesz, Uram?” Jézus így válaszolt: „Ha azt akarom, hogy maradjon, míg el
nem jövök, mi gondod vele? Te kövess engem!”
„Az egyházi
hivatal szentségi természetével belsőleg összefügg szolgálati jellege. A
hivatalviselők ugyanis, mivel teljesen Krisztustól függenek, aki a küldetést és
a tekintélyt adja, valóban "Krisztus szolgái" (vö. Róm 1,1),
Krisztus mintája szerint, aki értünk szabadon magára öltötte a "szolga
alakját" (Fil 2,7). Mivel a szó és a kegyelem, melyeknek szolgái, nem az
övék, hanem Krisztusé, akik mások javáért bízta rájuk, szabadon lesznek
mindenki rabszolgáivá (vö. 1Kor 9,19).” (KEK 876)
„Ugyanígy, az
egyházi hivatal szentségi természetéhez tartozik kollegiális jellege. Az Úr
Jézus már nyilvános működése kezdetén megalkotta a Tizenkettőt mint "az új
Izrael csíráit és a szent hierarchia" kiindulópontját. Az együtt
kiválasztottak együtt kapták a küldetést is; és testvéri egységük az összes
hívő testvéri közösségének szolgálatára lesz; mintegy tükröződése és
tanúságtétele lesz az isteni Személyek közösségének (vö. Jn 17,21-23). Ezért minden egyes Püspök szolgálatát a Püspöki kollégiumon belül
végzi, közösségben Róma püspökével, Szent Péter utódával és a kollégium
fejével; a papok szolgálataikat az egyházmegye presbitériumán belül végzik
püspökük vezetése alatt. (KEK 877)
„Végül az
egyházi szolgálat szentségi természetéhez tartozik, hogy személyes jellege
legyen. Jóllehet Krisztus szolgái közösségben cselekszenek, mindig személyes
módon járnak el. Mindegyikük személyesen kapja a meghívást - "Te kövess
engem" (Jn 21,22, vö. Mt
4,19.21; Jn 1,43) - ,hogy a közös
küldetésben személyes tanú legyen, aki személyesen vállal felelősséget az
előtt, aki a küldetést adja, az "Ő személyében" és személyekért
cselekedvén: "Én megkeresztellek téged (...)"; "Én föloldozlak
téged bűneidtől (...)."(KEK 878) Elmélkedjünk ma azon, hogy mennyire
fontos a személyes kapcsolat Jézussal minden Krisztus-hívő számára, de
különösen a klerikusok számára, hogy hűségesen gyakorolják szolgálatukat.
Feladat a mai napra: Olyan papért imádkozom, akiről tudom,
hogy éppen nehézségekkel küzd.