XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2013. szeptember 7., szombat

Szeptember 7



Gal 5,18-26                     (Boldogságunk, ha a Szentlélek vezet bennünket)

Vezessen benneteket a lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek. A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már előbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket művelnek, nem öröklik Isten országát. A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. Ezek ellen nincs törvény. Akik Krisztus Jézushoz tartoznak, keresztre feszítették testüket szenvedélyeikkel és kívánságaikkal együtt. Ha a Lélek szerint élünk, viselkedjünk is a Léleknek megfelelően. Ne törtessünk kihívóan s egymásra irigykedve hiú dicsőség után.
A tízparancsolat, a hegyi beszéd és az apostoli katekézis leírják az utakat, amelyek elvezetnek a mennyek országába. Mi pedig a Szentlélek kegyelmétől támogatva, mindennapi cselekedeteink révén lépésről lépésre kötelezzük el magunkat irántuk. Krisztus szavaitól megtermékenyítve lassan gyümölcsöt hozunk az Egyházban Isten dicsőségére. (KEK 1724). A mai idézetünkben Szent Pál arra buzdít minket, hogy tanuljuk megkülönböztetni a lelkeket: melyik a Szentlélek kézírása, és melyek a test kívánsága. Sokszor tapasztalunk magunkban belső buzdításokat, indíttatásokat. De vajon melyik jön a Szentlélektől és melyik nem? Egyrészt fontos megfontolni, milyen motiváció rejlik mögötte. Miért akarom azt megtenni, mi a szándékom? Legtöbbször azonban a tapasztalat útján tanuljuk megkülönböztetni az indíttatásokat, miután már megtettük. A belőle fakadó gyümölcs határozza meg, melyik lélektől voltak: Ha szeretet, béke, öröm, hála, türelem, stb. származik belőle, akkor biztos a Szentlélektől volt, és akkor legközelebb is érdemes megtennem az ilyen fajta buzdításokat. Ha pedig lehangoltságot, haragot, keserűséget, szitkozódást, szakadást támaszt, akkor nem a Szentlélektől volt, hanem a gonosz kísértése. Akkor a legközelebb kerülni kell ilyen indíttatásokat. Ez néha bizony azt jelenti, hogy keresztre kell feszítenem ezeket a kívánságokat, hiszen csak a boldogtalanságra vezetnek el. A boldogság abból fakad, hogy jó kapcsolat alakul ki a környezetemmel, és mélyen tudom, hogy az Isten akaratát teljesítem, úgymond a legjobb részemet fejlesztem ki. Boldogságom egyben egy fajta gyönyörködés is, hogy mennyi szépség fejlődik ki bennem. De nem önmagamban gyönyörködöm végsősorban, hiszen tudom, hogy nem én hoztam ezeket létre, hanem Istenben, aki engem gyönyörűnek teremtett és sok szépséget rejtett el bennem. Ez ismét csak a hála és a dicsőítés gyümölcsét termi, és azt a mély vágyat, hogy egészen az Ő rendelkezésére bocsássam magam.
Feladat a mai napra: Megfigyelem, milyen gyümölcsöket tapasztaltam a mai nap folyamán a lelkemben azzal kapcsán, amit éltem, akivel találkoztam, amit mondtam, tettem. Kifejezem Istennek mély hálámat a Szentlélek ajándékáért.