Lk 11,37-43 (Adjátok oda inkább, ami benne van.)
Alighogy befejezte a beszédét, egy farizeus meghívta
lakomára magához. El is ment, és asztalhoz ült. Amikor a farizeus látta, hogy mielőtt
evett, nem mosta meg a kezét, megütközött. Az Úr azonban így szólt hozzá: „Ti
farizeusok, a pohár és a tál külsejét tisztogatjátok, de belül tele vagytok
kapzsisággal és gonoszsággal. Balgák! Nem az alkotta a külsőt is, aki a belsőt
alkotta? Adjátok oda inkább, ami benne van a rászorulóknak, és akkor tiszták
lesztek egészen. De jaj nektek, farizeusok, mert tizedet adtok a mentából,
rutából és az összes kerti veteményből, de semmibe veszitek az igazságot és az
Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek,
farizeusok! Szeretitek a főhelyeket a zsinagógában és a köszöntéseket a
piacon.”
A mai idézetben
azt halljuk, hogy egy farizeus meghívta Jézust lakomára és megütközött, hogy
Jézus nem mosta meg a kezét, mielőtt enni kezdett. Erre Jézus egy elég kemény
beszéddel reagált. Ha ezt úgy olvassuk, mint egy személyes feddést, elmenne
minden kedvünk attól, hogy mi is meghívjuk Jézust magunkhoz, és inkább a
félelmet erősítené bennünk Jézussal szemben. „Ha Jézus jön hozzám és ilyen kőkeményen
mindent elmond rólam, akkor inkább, ne is szóljon hozzám”- gondolhatnánk akkor.
Pedig Jézus sem itt sem máskor soha nem megszégyeníteni akar. Inkább olyan
keretként szolgál ez a meghívás Lukács számára, ahol Jézus általánosan szólhat
a farizeusokhoz és rámutathat arra, mi az, ami hamis a vallásosságukban.
Először Jézus azt kritizálja, ahogyan a külső tisztaságra törekszenek, de a
szív tisztaságra nem figyelnek, és tele vannak gonoszsággal. „Adjátok oda inkább, ami benne van a
rászorulóknak, és akkor tiszták lesztek egészen.” A szeretet az
igazi út a tisztasághoz: ha a másikra figyelünk, és azt adjuk neki, amire
szüksége van. De pont a szeretet hiánya az a második kifogás, amit Jézus a
farizeusok magatartásában kifogásol: „de semmibe veszitek az igazságot és az Isten szeretetét.” Bár igaz,
hogy mi már nem tartjuk be ezeket a tisztaságra, tisztálkodásra vonatkozó
törvényeket, más a keresztény vallásgyakorlat; mégis fontos, hogy mi is újra és
újra megvizsgáljuk ezt. Mennyire figyelünk mi is csak a külsőségekre, és nem a
bensőkre? Hányszor csak kötelességet teljesítünk, előírásnak teszünk eleget
(pl. elmegyünk misére), de nincs személyes kapcsolatunk az Úrral? Köszönjük
Uram, hogy szavaiddal mindig nagyobb szeretetre akarsz elvezetni minket.
Feladat a mai napra: Segítek egy rászorulónak.