Lk 14,7-11 (aki magát megalázza, az felmagasztaltatik)
A
meghívottaknak egy példabeszédet mondott, mert észrevette, hogyan válogatják az
első helyeket. „Amikor lakodalomba hívnak - kezdte -, ne telepedjél le a
főhelyre, mert akadhat a hivatalosak közt nálad előkelőbb is. Ha ez megérkezik,
jön, aki meghívott benneteket és felszólít: Add át a helyedet! És szégyenszemre
az utolsó helyet kell elfoglalnod. Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el,
és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja
neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész
vendégsereg előtt. Mert aki magát felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát
megalázza, az felmagasztaltatik.”
Jézus ezt a példabeszédet nemcsak az akkori meghívottaknak mondja, hanem
ugyanúgy nekünk is szól. Aki került már olyan helyzetbe, hogy kiválasztott egy
jó helyet egy ünnepi asztalnál, majd később át kellett adnia ezt a helyet
másnak, talán tudja, milyen kínos is ez. Mennyivel jobb, ha a házigazda fogad,
és ezt mondja neked: Barátom, menj
följebb! Jézus viszont ezzel nem azt akarta mondani, hogy azért keressük az
utolsó helyet, hogy ezzel kivívjuk az emberek tiszteletét, hanem hogy egyedül
Isten legyen az, aki megadja nekünk a megtiszteltetést. Arra int itt inkább
Jézus, hogy ne keressük az emberi megtiszteltetést és ne magunknak követeljünk
meg bizonyos pozíciókat. Mert aki magát
felmagasztalja, az megaláztatik, aki magát megalázza, az felmagasztaltatik. Jézus
az igazi alázatosságra ösztönöz minket. Ahol maga Isten a házigazda, nem mi
határozzuk meg a helyünket, hanem Isten jelöli azt ki. Az igazán alázatos az,
aki tudja, ki ő Isten előtt, hogy magától semmit sem tud felmutatni, hanem
mindenét Istentől kapta. De azt is tudja, hogy Isten nagyon szereti és nagyra
becsüli őt. Aki ebben a tudatban él, tényleg képes szabadon az utolsó helyet
választani magának. Fedezzük fel ma újra, mennyire becsesek vagyunk Isten
szemében (vö. Iz 43,4) és engedjük, hogy ő adja meg nekünk a megtiszteltetést.
Feladat a mai napra: Arra figyelek, hogy a mai napon hol fontosabb
számomra az, amit az emberek mondanak
rólam, mint az, amit Isten gondol, hogy ki vagyok számára.