Jn 20,1-9 (Az üres sír)
A
hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a
sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon
Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik:
„Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik
tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik
tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s
látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a
sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét
befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most
már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.
Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a
halálból.
„"Miért
keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, föltámadott" (Lk 24,5-6).
A húsvéti események között az első elem, amit megtalálnak, az üres sír.
Önmagában még nem jelent közvetlen bizonyítékot, mert azt, hogy Jézus holtteste
nincs a sírban, másképp is lehetett magyarázni. Ennek ellenére az üres sír
mindenki számára lényeges jel volt. Megtalálása a tanítványok részéről az első
lépést jelentette a föltámadás tényének fölismeréséhez. Így voltak elsősorban a
szent asszonyok, majd Péter. "A tanítvány, akit Jézus szeretett" (Jn
20,2), állítja, hogy amikor bement a sírba és fölfedezte a "lehelyezett
gyolcsokat" (Jn 20,6), látott és hitt. Ez föltételezi, hogy az üres sír
láttán megbizonyosodott arról, hogy Jézus testének távolléte nem lehet emberi
mű, és Jézus nem egyszerűen visszatért a földi életbe, mint Lázár.” (KEK 640)
A mai napon
kérdezzük magunktól: hol keressük az élő Krisztust? Vajon előfordul, hogy néha
a halottak között, bár már tudjuk, hogy nincs ott? Ezért muszáj a sírhoz menni,
futni, hogy lássuk és higgyünk ebben a misztériumban, Péterhez és Jánoshoz
hasonlóan. „Most már a másik tanítvány is
bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt.” Otthon is maradhattak
volna, de vajon akkor is eljuthattak volna a hithez? Mária Magdolna szavára
azonban elindultak a sírhoz, hogy saját szemükkel győződjenek meg róla. De
valójában miről? Az üres sírról? Mit jelentett az üres sír? Mit láttak? „Ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a
kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön
összehajtva más helyen.” A szépen összehajtott kendő pedig arra utal, hogy
nem rabolták el Jézus holttestét. A gonosztevők nem szoktak maguk után rendet
hagyni. Inkább Isten működésére utal, amely rendet teremt, újat alkot: „Nézzétek: én valami újat viszek végbe, már
éppen készülőben van; nem látjátok?” (Iz 43,19) Kérjük a Szentlelket, hogy
segítsen felfedezni életünk jeleit, hogy lássuk, a halál helységei már üresek,
hogy Isten ott is munkálkodik és újat teremt.
Feladat a mai napra: Azokra a
jelekre figyelek, amelyek az életről, a feltámadásról szólnak.