XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. július 11., péntek

Július 11.



Mt 13,24-30                       („gyümölcsöket teremni”)

Más példabeszédet is mondott: „A mennyek országa hasonlít ahhoz az emberhez, aki jó magot vetett a földjébe. Amikor szolgái aludtak, jött az ellensége, és konkolyt szórt a búza közé, aztán elment. A vetés szárba szökött és kalászt hányt, de a konkoly is felütötte a fejét. A szolgák elmentek a gazdához és megkérdezték: Uram, ugye jó magot vetettél földedbe? Honnét került hát bele a konkoly? Az így válaszolt: Ellenséges ember műve. A szolgák tovább kérdezték: Akarod, hogy elmenjünk és kigyomláljuk? Nem - válaszolta -, nehogy a konkolyt gyomlálva vele együtt a búzát is kitépjétek! Hagyjatok, hadd nőjön mind a kettő az aratásig! Aratáskor majd szólok az aratóknak: Előbb a konkolyt szedjétek össze, kössétek kévébe és égessétek el, a búzát pedig gyűjtsétek csűrömbe!”

„Az Úr ajándékához hűségesen tud „gyümölcsöket is teremni”. Az evangelizáló közösség mindig figyel a gyümölcsökre, mert az Úr azt akarja, hogy termékeny legyen. Gondoskodik a búzáról, és nem veszíti el a békéjét a konkoly miatt. Amikor a magvető látja, hogy a konkoly kihajt a búza között, nem siránkozik, nem is esik pánikba. Megtalálja a módját, hogy a szó egy új konkrét helyzetben testesüljön meg, és új élet gyümölcsét teremje. Bár ezek a gyümölcsök tökéletlennek és befejezetlennek látszanak. A tanítvány a Jézus Krisztus melletti tanúságtétellel képes felajánlani és kockára tenni egész életét, egészen a vértanúságig, azonban nem arról álmodik, hogy megszabadul ellenségeitől, hanem inkább arról, hogy azok is meghallják az igét, és az ige megmutatja a maga szabadító és megújító erejét.” (EG 24)[1] Kérdezzünk magunkat a mai imádságban, mikor szeretnénk inkább kigyomlálni a konkolyt, minthogy Istenre bízni? Mikor foglalkozunk inkább a rosszal, azzal, ami nem jó, nem sikerült, nem helyes, ahelyett hogy a pozitív és növendő gyümölcsökre irányítanánk a figyelmünket? A lelki élet egyik alapelvét ebben a kontextusban is komolyan kell vennünk, hogy nem szabad a bűnnel, a gonosszal sokat foglalkozni, vagy a gonosz lélekkel akár párbeszédet kezdeni. Ebben az ember hamar lesz a vesztes. Megfelelőbb, hogy mindig újra Istenre, az ő szavára fókuszálunk. Így, bármilyen tökéletlennek, rossznak is tűnhet a terület vagy hatalmasnak a konkoly, Isten mindig új lendületet fog adni, hogy vele együtt tovább tevékenykedjünk Isten országáért és jó magokat vessünk.
Feladat a mai napra: A „búzára” figyelek: Hálát adok a pozitívért, a jóért, a növekedésért, amelyet magamban és a hozzám közel álló embertársaimban fedezek fel.


[1] Ferenc Pápa. (2014). Evanglii Gaudium. Az evangélium öröme kezdetű apostoli buzdítása. Budapest: Szent István Társulat.