XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. július 30., szerda

Július 30.



Zsolt 139,13-14                (csodálatosan megalkottál)

Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.
Áldalak, amiért csodálatosan megalkottál, és amiért csodálatos minden műved.

„Te formáltad bensőm. Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál!” - milyen jó lenne, ha a zsoltárosnak ezeket a szavait mi és kortársaink is szívből elmondhatnák. Hiszen a biológia, a tudományos magyarázat az ember létrejöttéről még nem elegendő. Két sejt összeolvadása és fejlődése nem magyaráz meg mindent. A hit szemszögéből nézve tudjuk, hogy Isten az ember alkotója. Isten hozott létre minden emberi lényt, akarta és kísérte formálódását az első pillanattól kezdve. Ez a valóság a zsoltáros számára nem csupán valami teoretikus tudás, hanem élő tapasztalata. Szinte belehelyezkedik abba, ahogyan Isten formálta őt anyja méhében. Isten alkotásával, amely nem más, mint ő maga, egészen meg van elégedve: Csodálatosan megalkottál. Vajon bennünk is megvan-e ez a csodálat saját lényünkkel, testünkkel és lelkünkkel szemben? Tudnánk ezt mi is teljes szívünkből mondani, vagy vannak dolgok, amelyeket nem találunk elég szépnek, jól sikerültnek önmagunkon? Biztos mindenkinek eszébe jut valami, ami nem annyira tetszik önmagán. És itt felmerül a kérdés, kivel, mivel hasonlítjuk össze magunkat, azzal a képpel-e, amely szerint Isten alkotott minket, vagy inkább a világ elképzeléseivel, a mai kor szépségideáljával. Éppen ez utóbbi miatt, hány kortársunk szenved, hányan vetik alá magukat fájdalmas procedúráknak, különböző szépségműtéteknek. Pedig a valódi problémára nem ezek jelentenek megoldást. Isten szeretetének a megtapasztalása tud csak igazi választ adni: úgy, ahogy vagyok, szeretve vagyok, Isten így akart engem, ilyennek szeret engem. Saját magunk elfogadása – tudatában lenni annak, hogy csodálatosak vagyunk - az egyetlen út az igazi szabadsághoz. A mai imádságunkban fedezzük fel újra saját szépségünket csakúgy, mint a másik ember szépségét, mert Isten minden alkotása csodálatos: ”csodálatos minden műved”.
Feladat a mai napra: Engedem, hogy Isten megmutassa számomra azoknak az embereknek a szépségét, akikkel a mai napon személyesen találkozom.