Lk 1,78-79 (lépteinket a béke útjára irányítsa)
Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat
minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik
sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára
vezérelje.
December 24 az előkészület
napja szokott lenni, sajnos sokszor nem annyira az utolsó lelki felkészülésé,
mint inkább a karácsonyi ünnepre való utolsó tennivalók intézésé. Ritkán marad
idő, hogy megálljunk és megkérdezzük magunkat, mire készülünk, kit várunk?
Vajon várunk-e még valamit, vagy már szépen elterveztünk mindent? Nyitottak
vagyunk-e arra, hogy Isten meglépjen ma minket érkezésével? Hogyan szeretnénk,
hogy meglátogasson minket? Mint a
napkelet, mint felkelő Napunk? Az
igazi karácsonyi ünnep nem kezdődhet alkonyat előtt. Sőt tulajdonképpen éjfél előtt sem.
Mert Jézus születése az éjszakában történt. A sötétségben született az, aki maga
a fény, a világ világossága. A Benediktusban jelen időben mondjuk, hogy Istenünk könyörülő irgalmában meglátogat minket a Napkelet a magasságból,
hogy a sötétben és a halál árnyékában ülőknek ragyogjon. Minden nap, ma
este különös módon, amikor megünnepeljük 2014 karácsonyát, a szeretet és béke
ünnepét. Ma a karácsonyi fény, Jézus Krisztus, be akarja ragyogni világunk
sötétségét. És úgy tűnik a hírek alapján, – vagy inkább az a tény -, hogy napjainkban még mindig bőven sötétség van a földön, és
még mindig sokan a halál árnyékában ülnek. Mintha a várt világ békéje újra visszahúzódott volna a távolba. Az Isteni béke azonban
közel van: aki elfogadja Jézust, a Krisztust, a Megváltót, annak szívében elkezd
ragyogni a fény, a szeretet, amely annak lépteit a béke útjára kezdi irányítani.
Feladat a mai napra: Jézus elé helyezem mindazokat az embereket és
szituációkat, akikért különösen szeretném kérni, hogy ragyogja be őket a
karácsonyi fény.