Jel 7,2-4.9-14; 1 Jn 3,1-3; Mt 5,1-12a
A
tömeget látva fölment a hegyre. Leült, a tanítványai odajöttek hozzá, ő pedig
szólásra nyitva ajkát így tanította őket: ,,Boldogok a lélekben szegények, mert
övék a mennyek országa. Boldogok, akik sírnak, mert ők majd vigasztalást
nyernek. Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet. Boldogok, akik éhezik
és szomjazzák az igazságot, mert ők majd jóllaknak. Boldogok az irgalmasok,
mert ők majd irgalomra találnak. Boldogok a szívükben tiszták, mert ők látni
fogják Istent. Boldogok a békeszerzők, mert őket Isten fiainak fogják hívni.
Boldogok, akiket az igazság miatt üldöznek, mert övék a mennyek országa.
Boldogok vagytok, amikor gyaláznak és üldöznek titeket, és hazudozva minden
rosszat mondanak rátok miattam. Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy
a mennyekben; így üldözték ugyanis a prófétákat is, akik előttetek voltak.
A mai vasárnapon Mindenszentek ünnepe van.
Ezen a napon mindazokra a keresztényekre emlékezik Anyaszentegyházunk, akik az
életszentség útján jártak, de akiket hivatalosan nem avattak boldoggá vagy
szentté. Hisszük, hogy ők is ahhoz a sereghez tartoznak, akik a Jelenések
könyve szerint „a nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a
Bárány vérében.” Talán kicsit furcsán hangzik számunkra ez a megfogalmazás,
hogy fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. Tudjuk azonban, hogy
ezek képi hasonlatok. A fehér ruha arra emlékeztet, melyet minden ember a
keresztségben kapott, és jelképe az új életnek, vagyis hogy meghalt a bűnnek és
Krisztust öltötte magára. Hogy ez a ruha nem maradt tiszta, a bűn valóságát
jelzi. Egyedül Krisztus, Isten Bárányának drága vére képes lemosni rólunk a bűn
szennyét, és megtisztítani lelkünket, hogy méltók lehessünk arra, hogy Isten
trónja elé álljunk. A „nagy szorongattatás” úgy hangzik, mintha
mindegyik valamilyen üldöztetésen ment volna keresztül. Nem kell azonban
borzalmas eseményekre gondolni, hanem csak a mindennapi életre, amelyben ezek
az emberek helytálltak, amelyben Krisztus és az evangélium követésére
törekedtek, nem voltak megalkuvók a világgal szemben, és nem kerestek maguknak
kiskapukat, hanem növekedtek Isten és az embertársak iránti szeretetben és
békében. Megtisztultak a sok apró kihívás és megpróbáltatás által, és egyre
jobban Krisztus képmására formálódtak a Szentlélek segítségével. Isten minket
is, és minden embert meghívott az életszentségre, mert azt akarja, hogy
közösségben legyünk Vele: „Ezután akkora sereget láttam, hogy meg sem
lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott
a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal. Hangos
szóval kiáltották: „Üdv Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!”
Isten ebbe a közösségbe hív minket, az örök boldogságba. Ennek útját pedig
Jézus jelöli meg nekünk a mai evangéliumban, amikor a hegyi beszédben a „nyolc
boldogságot” tárja elénk. Maga is ezen az úton jár, és bennünket is biztosít
arról: boldogok vagytok, ha engem követtek és kitartotok az utamon, mert tiétek
lesz a Mennyek Országa.
Feladat a mai napra: Mit jelent számomra az életszentség? A nyolc
boldogság fényében átgondolom és adott esetben újjá tervezem életemet.