Iz 44,1-5.21.26-28a (én valósítom meg hírnököm tervét)
1Most mégis halld, szolgám,
Jákob, Izrael, akit kiválasztottam! 2Ezt mondja az Úr, aki
teremtett, aki anyád méhében alkotott, a gyámolod: Ne félj szolgám, Jákob,
Jesurun, akit kiválasztottam. 3Mert elárasztom vízzel a tikkadt
mezőt, és bővízű patakokkal a kiaszott földet. Kiárasztom lelkemet utódaidra,
és áldásomat gyermekeidre. 4Úgy sarjadzanak majd, mint a fű a forrás
közelében, mint a fűzfák a vízfolyások mellett. 5Az egyik így szól
majd: „Én az Úré vagyok”, a másik meg Jákob nevét viseli. Ez azt írja kezére:
„Úr”, az meg Izrael nevével dicsekszik. 21Gondolj ezekre, Jákob, és
arra, hogy a szolgám vagy, Izrael! Én alkottalak, a szolgám vagy. Nem
feledkezem el rólad, Izrael. 26Én teljesítem be szolgám szavát, és
valósítom meg hírnököm tervét. Én mondom ki: Jeruzsálem legyen lakottá! És:
Júda városai épüljenek föl! S romjaikat valóban helyreállítom. 27Én
parancsolom meg az óceánnak: Száradj ki! És elapasztom folyóidat is. 28Én
mondom Cirusznak: Pásztorom vagy! Teljesíted majd mindenben akaratomat.
A nép szívéhez szóló küldetés
nem életem egy része vagy díszítőeleme, amit elhagyhatok, nem függelék vagy
csupán egy életem sok összetevője közül. Olyasvalami, amit nem tudok kitépni
önmagamból, hacsak nem akarom tönkretenni magamat. Küldetés vagyok ezen a földön, ezért vagyok ebben a világban. Fel
kell ismernünk, hogy meg vagyunk bélyegezve a megvilágosításra, megáldásra,
éltetésre, felemelésre, gyógyításra, szabadításra vonatkozó küldetésünk által.
Ezekben mutatkozik meg a lélekben gyógyító, a lélekben mester, a lélekben
politikus – mindaz, aki gyökeresen úgy döntött, hogy a többiekkel és a
többiekért van. Mindazonáltal, ha valaki szétválasztja a kötelességét és a
magánéletét, minden elszürkül, és állandóan az elismerést fogja keresni vagy
védekezni fog. Megszűnik nép lenni. (Ferenc pápa, Evangelii
Gaudium 273)
Feladat a mai napra: Azon elmélkedek és beszélek
Jézussal, hogyan élem meg a mindennapokban, hogy "küldetés vagyok".