Róm 6,8-11 (A megigazulás)
"Ha Krisztussal
meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is. Tudjuk, hogy Krisztus föltámadt
a halálból, többé nem hal meg, a halál nem lesz többé úrrá rajta. Halálával
egyszer halt meg a bűnnek, élve azonban Istennek él. Ezért tekintsétek
magatokat is úgy, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek Istennek Jézus
Krisztusban."
A Szentlélek kegyelmének megvan a hatalma ahhoz, hogy
megigazulttá tegyen bennünket, azaz megtisztítson bűneinktől és közölje velünk
Isten igazságát a Jézus Krisztusba vetett hit
és a keresztség által. (KEK 1987). A Szentlélek hatalma
által részesülünk Krisztus szenvedésében meghalván a bűnnek, és részesedünk az
ő föltámadásában új életre születvén; tagjai vagyunk az ő testének, ami az
Egyház; arra a szőlőtőre oltott szőlővesszők vagyunk, aki Ő maga: "A Szentlélek által Isten részeseinek
neveznek minket. (...) A Lélek közlése által válunk részesévé az isteni
természetnek (...). Mert nem más okból istenülnek meg azok, akikben Ő jelen
van." (Szt.
Atanáz). (KEK 1988). A Szentlélek kegyelmének első műve
a megtérés, mely munkálja a megigazulást Jézus prédikációja szerint az
evangélium kezdetén: "Tartsatok bűnbánatot, mert közel van a mennyek
országa!" (Mt 4,17). A kegyelem indítására az ember Isten felé fordul és
elfordul a bűntől, így fogadja a magasságból érkező bocsánatot és igazságot.
"A megigazulás (...) nem egyszerűen a bűnök megbocsátása, hanem a belső
ember megszentelése és megújítása." (KEK 1989).
A megigazulás eloldja az embert a bűntől, mely ellentmond Isten szeretetének,
és megtisztítja szívét a bűntől. A megigazulás a bocsánatot fölkínáló Isten
irgalmasságának kezdeményezését követi. Megbékélteti az embert Istennel.
Megszabadít a bűn rabszolgaságából, és meggyógyít. (KEK 1990). A
megigazulás ugyanakkor Isten igazságosságának elfogadása a Jézus Krisztusba
vetett hit által. Az igazságosság itt az isteni szeretet egyenességét (minden
hamisság nélküliségét; ford. megj.)
jelenti. A megigazulással együtt szívünkbe árad a hit, a remény és a szeretet,
és képessé válunk arra, hogy engedelmeskedjünk az isteni akaratnak. (KEK 1991).
A megtérés nem azt jelenti, hogy életünkben csak egyszer térünk meg, és
onnantól kezdve már nem fordulunk el Istentől, hanem minden nap szükségünk van
az alázatos megtérésre, arra a belső magatartásra, hogy szükségünk van Isten
kegyelmének befogadására, hiszen nem vagyunk tökéletesek.
Feladat a mai napra: A mai napon kérem a Szentlelket, hogy segítsen
újra szívből megtérni az Úrhoz.