XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

2014. szeptember 7., vasárnap

Szeptember 7.



Ez 33,7-9; Róm 13,8-10; Mt 18,15-20
Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy »kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
A mai évközi 23. vasárnapon egy részletet hallhatunk Jézus negyedik beszédéből, a Máté evangéliumból, amelyben leginkább az Egyház vezetőinek viselkedését szabályozza. Aki Jézust akarja követni, legyen egyszerű, keresse az egységet Istennel és hittestvéreivel. Jézus tudja, hogy az emberek közötti egység nagyon törékeny dolog. Az egység Isten ajándéka, és csak ott jöhet létre, ahol az emberek nyitottak Isten iránt. Gyakran tapasztalhatjuk saját környezetünkben, mennyire törékeny az egység. Legnagyobb ellensége az önzés. Aki csak saját érdekét keresi, aki saját kis szubjektív nézetéből ítél meg mindent, az előbb utóbb konfliktusba kerül olyanokkal, akik másképp gondolkodnak és működnek. Állandóan egymásnak súrlódnak a különféle elképzelések, értékek, célok, míg robbanásig feszül a légkör. Az egység csak azoknak a szívében születik meg, akik tudatosan ki tudnak lépni önmagukból, megnyitják szívüket Isten iránt és Őrá szegezik tekintetüket. Isten az, aki az imádságban meg tudja változtatni a nézőpontunkat, ki tudja tágítani a horizontot, érzékennyé tudja tenni szívünket mások iránt, kiengesztel, békét ad, segíti, hogy el tudjuk fogadni önmagunkat és másokat mindazzal, amink van, és ami vagyunk. Jézus követőit ez az imádságos, Isten iránti nyitott szív jellemzi. Ott maga az Isten van jelen. A mai vasárnapon, érdemes őszintén fontolóra vennem, milyen légkörben élek embertársaimmal. Mennyire jellemzi azt a béke, egyetértés vagy inkább a feszültség. Mennyire vagyok nyitott mások iránt, mennyire tudok engedni nézetemből? Vagy mennyire kell mindig annak történnie, amit én akarok és gondolok. Az emberekkel való kapcsolatunk és bánásmódunk tükre az Istenkapcsolatunknak is. Bár néha azt gondoljuk, hogy Istennel békében élünk, annak dacára, hogy konfliktusban élünk az emberekkel. De ne áltassuk magunkat. Arról árulkodik ez, hogy valamit még nagyon nem tudunk elfogadni. Ha az emberek felé nem tudunk nyitni, Isten felé sem vagyunk nyitottak. Az egység iránti vágyat azonban Isten helyezte belénk. Kérjük a Szentlélektől az egység ajándékát és azt a kegyelmet, hogy az egység eszközeivé lehessünk.
Feladat a mai napra: A mai napon a rózsafüzér imádságomat különösképpen az egységért ajánlom fel, családomban, környezetemben, az egyházban, társadalmunkban, a világban.