Bölcs 9,13-19;Filem 9b-10.12-17; Lk
14,25-33
Abban
az időben amikor Jézust nagy népsokaság követte, ő hozzájuk fordult, és így
szólt: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját, anyját, feleségét, gyermekeit,
fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem lehet az én tanítványom. Aki
tehát nem hordozza keresztjét, és nem így követ, nem lehet az én tanítványom.
Ha valaki közületek tornyot akar építeni, vajon nem ül le előbb, hogy
kiszámítsa a költségeket, hogy van-e miből befejeznie? Mert ha az alapokat
lerakta, de (az építkezést) befejezni nem tudta, mindenki, aki csak látja,
gúnyolni kezdi: »Ez az ember építkezésbe fogott, de nem tudta befejezni.« Vagy,
ha egy király hadba vonul egy másik király ellen, előbb leül és számot vet,
vajon a maga tízezer katonájával szembe tud-e szállni azzal, aki húszezerrel
jön ellene? Mert ha nem, követséget küld hozzá még akkor, amikor messze jár, és
békét kér tőle. Tehát mindaz, aki közületek nem mond le mindarról, amije van,
nem lehet az én tanítványom.”
Érdekes
és életbevágóan fontos kérdést vet fel számunkra is a mai Olvasmány a
Bölcsesség könyvéből: „Melyik ember képes fölismerni Isten akaratát, és ki
tudja elgondolni, mit kíván az Úr? Hisz a halandók
gondolatai bizonytalanok, és terveink ingatagok. Csak nagy nehezen derítjük ki,
ami a földön van, és üggyel-bajjal értjük meg, ami kézenfekvő. Hát akkor az égi
dolgokat ki tudná kifürkészni? Ki ismerte föl valaha is akaratodat, ha te nem
adtál neki bölcsességet, és nem küldted el neki a magasból szent lelkedet?” Igen, hányszor
bajlódunk mi is azzal, hogy nehezen értjük meg az Úr akaratát az adott
pillanatban. Nem halljuk, hogy mit akar mondani, úgy érezzük, hogy távol van
tőlünk, pedig sokszor azért történik ez, mert beleesünk abba a hibába, hogy
valami teljesen másra, új dologra gondolunk, pedig Isten akarata mindig
összefügg alapvető igazságokkal: először is, hogy mindenekelőtt szeressük és
szolgáljuk őt teljes szívünkből, elménkből és minden erőnkből, és úgy szeressük
embertársainkat is, mint önmagunkat. Másodszor, hogy komolyan vegyük
életállapotbeli kötelességeinket, és ennek fényében hozzuk meg mindennapi
döntéseinket. Ezeket figyelembe véve már nem olyan nehéz felismerni, hogy Isten
mit vár tőlünk a jelen pillanatban, hiszen minden, ami ezt szolgálja, jó és
kedves Isten előtt.
Az
evangéliumban Jézus még egy dologra felhívja figyelmünket: fontos a sorrend!
Kemény szavakkal fejezi ezt ki: „Aki hozzám jön, de nem gyűlöli apját,
anyját, feleségét, gyermekeit, fivérét és nővéreit, sőt még saját magát is, nem
lehet az én tanítványom.” A gyűlölet szó héber nyelven nem teljesen
ugyanazt jelenti, mint a magyar nyelvben. Nem a szó szoros értelmében kell
gyűlölnünk a családtagjainkat, ez ellenkezne Isten szeretet-parancsával, hanem
azt akarja, hogy Istent helyezzük mindenki előtt az első helyre. Tudja ugyanis,
hogy milyen erősek a családi kötelékek. A család nagyon befolyásolhatja az
egyes tagok életét, és nem egyszer történt, hogy különféle földi érdekek miatt
megakadályozták, hogy Isten hívásának valaki eleget tegyen. Aki komolyan
követni akarja Jézust, az sokszor ellenállásba ütközik, nem mindenki ért egyet
vele, sőt, lehet, hogy valaki ellenségesen, gúnyosan reagál. Nem az embereket kell
ilyenkor gyűlölnünk, hanem azokat a rossz szándékokat, törekvéseket, amelyek el
akarnak választani minket Istentől. Merjünk hát Jézus mellett dönteni, és Isten
akarata szerint cselekedni életünkben.
Feladat a mai napra: Alaposan megfontolom életállapotomat és döntéseimet
úgy igazítom, hogy Isten akarata szerint cselekedjek.