Én 2,8-14 (minden jóság, ami a dolgokban és az e világi tapasztalatokban van,
„végtelen fokban van meg Istenben)
8Csitt! A szerelmem!
Nézzétek, ő jön ott, ugrál a hegyeken és szökell a dombokon! 9Szerelmem olyan, mint a gazella, a fiatal
szarvas a hasonmása. Nézzétek, már itt áll házunk falánál, benéz az ablakon,
nézelődik a rácson át. 10Aztán köszön,
s így szól szerelmesem: 10Kelj föl,
kedvesem, gyere szépségem! 11Nézd,
elmúlt a tél, elállt az eső, elvonult. 12A
föld színén immár virágok nyílnak, itt van a szőlőmetszés ideje, és gerlice
hangja hallatszik földünkön. 13Már
színesedik az első fügetermés, hajtanak a szőlők s jó illatot árasztanak. Kelj
föl, kedvesem, gyere szépségem! 14Sziklák
hasadékában fészkelő galambom, rejtekhelyeden, a szirtek szegélyezte ösvényen
mutasd meg arcodat, hadd halljam hangodat, mert szépen cseng a hangod, és bájos
az arcod.
234. Keresztes Szent János azt tanította,
hogy minden jóság, ami a dolgokban és az e világi tapasztalatokban van,
„végtelen fokban van meg Istenben, (...) eminenter, vagyis jobban mondva, ezek,
amikről itt szó van, mindegyike maga Isten” (Cántico espiritual). Nem azért,
mintha a világ korlátozott dolgai valóban isteniek lennének, hanem mert a
misztikus megtapasztalja azt a szoros kapcsolatot, amely Istent minden
létezőhöz fűzi, és ezért „úgy érzi, hogy ezek a dolgok azonosak Istennel”
(Cántico espiritual). Ha megcsodálja egy hegy nagyságát, nem tudja elkülöníteni
Istentől, és úgy érzi, hogy ezt a belső csodálatot, melyet megél, az Úrra kell
vonatkoztatnia: „A hegység magas, gazdag, terjedelmes, szép, festői,
virágdíszes és illatos. Ilyen hegység az én számomra az én Kedvesem. A magányos
völgyek nyugalmasak, kellemesek, üdék, árnyékosak, édes vízben gazdagok,
fáiknak változatossága s a madarak kellemes éneke örömmel és élvezettel töltik
el az ember érzékeit, üdülést nyújtanak, pihenőül szolgálnak magányukban, és
csend van bennük. Ilyen völgyek számomra az én Kedvesem” (Cántico espiritual). (Ferenc pápa „Áldott légy” kezdetű
enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Keresztes Szent János így fogalmazza
tapasztalatát: „Ilyen hegység az én számomra az én Kedvesem.” Ma én is megfogalmazhatom
a természettel való Istentapasztalatomat: „Ilyen ... az én számomra az én
Istenem.”