Zsid 10,19-25 (a keresztény lelkiség egyesíti a pihenés és az ünneplés értékét)
19Testvérek, Krisztus véréért
megvan tehát a reményünk, hogy beléphetünk a szentélybe. 20Ezt az élethez vezető új utat a függönyön,
vagyis saját testén keresztül nyitotta meg nekünk. 21Főpapunk
is van, akit az Isten a népe fölé rendelt. 22Járuljunk
hát hozzá igaz szívvel, hitből fakadó bizalommal, hiszen a szívünk megtisztult
a rossz lelkiismerettől, és testünket is tiszta víz mosta le. 23Tartsunk ki rendíthetetlenül reménységünk
megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette. 24Legyen
gondunk rá, hogy szeretetre és jótettekre buzdítsuk egymást. 25Összejöveteleinkről ne maradjunk el, mint
némelyek szoktak, hanem annál inkább bátorítsuk egymást, minél közelebb érzitek
a napot.
237. A vasárnap, a szentmisén való részvétel
különösen fontos. Ez a nap, miként a zsidó szombat, alkalmat kínál az embernek,
hogy gyógyítsa az Istenhez, önmagához, másokhoz és a világhoz fűződő
kapcsolatait. A vasárnap a feltámadás napja, az új teremtés „első napja”,
melynek első gyümölcse a feltámadott Úr embersége, az egész teremtett valóság
végső átalakulásának biztosítéka. Továbbá ez a nap „hirdeti az ember örök
megpihenését Istenben” (A Katolikus Egyház Katekizmusa, 2175). Ily módon a
keresztény lelkiség egyesíti a pihenés és az ünneplés értékét. Az ember
általában a terméketlen és szükségtelen dolgok közé sorolja a szemlélődő
megpihenést, és megfeledkezik arról, hogy így munkájából, melyet végez, a
legfontosabbat távolítja el: az értelmét. Az a feladatunk, hogy beillesszünk
munkánkba a befogadás és ingyenesség dimenzióját, amely valami más, mint puszta
nemcselekvés. Ez egy másik módja a cselekvésnek, amely lényegileg hozzánk
tartozik. Ily módon az emberi tevékenység védelmet nyer nemcsak az üres
aktivizmussal, hanem a féktelen mohósággal és az elszigetelt tudattal szemben
is, amely arra készteti, hogy csak személyes hasznát keresse. A heti pihenés
törvénye a munkától való tartózkodásra kötelezett a hetedik napon, „hogy ökröd
és szamarad is pihenjen, s hogy szolgálód fia és az idegen is felüdüljön” (Kiv
23,12). A pihenés látókörünk kiszélesítése is, amely lehetővé teszi, hogy ismét
elismerjük mások jogait. Így a pihenés napja, melynek középpontja a szentmise,
az egész hetet bevilágítja fényével, és arra indít, hogy felvállaljuk a
természetről és a szegényekről való gondoskodást. (Ferenc pápa „Áldott légy”
kezdetű enciklikájából, a közös otthon gondozásáról)
Feladat a mai napra: Elmélkedem azon, hogyan lehet a holnapi
vasárnap egyszerre a pihenés és ünneplés napja számomra, illetve közösen a
családommal együtt.