Lk 19,41-44
Amikor
közelebb érve megpillantotta a várost, megsiratta. „Bárcsak te is felismernéd - mondta -
legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől.
Jönnek napok, amikor sánccal vesz körül ellenséged, bekerít és mindenfelől
ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt, akik falaid közt élnek, és nem
hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted fel látogatásod idejét.”
Miután végig szemléltük Jézus passióját,
figyelmünk egy másik jelenetre irányul. Jézus lelki fájdalmának még egy mély
dimenziója van. Jézus, amikor közelebb
érve megpillantotta a várost, megsiratta. „Bárcsak te is felismernéd - mondta -
legalább ezen a napon, ami békességedre volna. De el van rejtve szemed elől. A passió előtti napokban történt ez. Jézus
akkor már tudta, hogy lassan lejár az ideje, keresztre fogják feszíteni, mert a
főpapok, farizeusok és írástudók egyre jobban fellázadtak ellene, és a népet is
felhergelték ellene. Amikor Jeruzsálemhez közeledett, és megpillantotta a „béke
városát”, megsiratta. Mély fájdalom hasított a szívébe az
emberek vaksága miatt: mert nem
ismerted fel látogatásod idejét. A
te Istened ide jött közéd, mert meghallotta jajkiáltásodat, mert megkönyörült
nyomorúságodon, és te nem ismerted fel, hogy ő látogatott el hozzád, hogy ő
gyógyította betegeidet, ő adta vissza a vakoknak a látást, ő hirdette utcáidon
a szegényeknek az örömhírt, ő kínálja fel neked az örök életet! Bárcsak te is felismernéd - mondta -
legalább ezen a napon, ami békességedre volna! Jézus szívében az Atya mély fájdalma tükröződik vissza. A szülő
fájdalma ez, aki mérhetetlenül szereti gyermekét, és a legjobb nevelés ellenére
is ahhoz a határhoz ér, ahol már nem avatkozhat be gyermekének az életébe, mert
szabad akarata van. Nem kényszerítheti őt a jóra. Egy szülő legnagyobb fájdalma
az lehet, amikor látja, hogy mi lenne jó a gyermeknek, felkínálja neki, de a
gyermek szembefordul, elutasítja, és viselkedésével saját kárát fokozza. Gyakran
előfordul, hogy ilyenkor a szülő haraggal és visszautasítással válaszol a
gyermek viselkedésére, mert nem érti meg gyermekét, és tehetetlennek érzi magát.
Az Atya tudja, hogy mi lesz ennek a következménye. Jézus megjövendölte, hogy jönnek napok, amikor sánccal vesz körül
ellenséged, bekerít és mindenfelől ostromol. Eltipornak gyermekeiddel együtt,
akik falaid közt élnek, és nem hagynak benned követ kövön, mert nem ismerted
fel látogatásod idejét.” A
vakságnak következménye van, amitől Isten nem óv meg minket. Az embernek
hordoznia kell döntéseinek következményeit. Isten azonban nem fordít hátat
nekünk! Jézusban láthatjuk a Mennyei Atya végtelen szeretetét: Egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz
benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen. (Jn 3,16) Mindig ad újrakezdési lehetőséget annak, aki meg akar térni.
Feladat a mai napra: Türelmet gyakorlok önmagammal és az emberekkel
szemben.