XVI. Benedek pápa:

"Fontos emlékeznünk arra, hogy a legnagyobb karitatív tevékenység éppen az evangelizáció, azaz „az Ige szolgálata”. Nincs jótékonyabb, azaz karitatívabb cselekedet a felebarát iránt, mint megtörni Isten Igéjének kenyerét, az evangélium jó hírének részesévé tenni, bevezetni őt az Istennel való kapcsolatba: az evangelizáció az emberi személy legnemesebb és legátfogóbb fejlődését segíti elő."
( XVI. Benedek pápa. Nagyböjti üzenet 2013).

Jelen elmélkedés témája:

A következő elmélkedéseket a Ferenc Pápa "Gaudete et exsultate" című apostoli buzdításából vesszük.
A „Gaudete et exsultate” kezdetű apostoli buzdítás, a keresztény ember életszentségre szóló jézusi meghívottságából indul ki, és miközben rámutat a jelen kor veszélyes útvesztőire, kijelöli az evangéliumok ajánlotta utat. Az életszentségre meghívottság mindenkinek szól!

2017. október 20., péntek

Október 20.



Lk 18,28-30                       (Nézd, mi elhagytuk mindenünket)
Most megszólalt Péter: „Nézd, mi elhagytuk mindenünket, amink volt és követtünk téged.”  Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek: Senki sem hagyja el házát, feleségét, testvéreit, szüleit vagy gyermekeit az Isten országáért, hogy ne kapna ezen a világon sokkal többet, az eljövendő másvilágban pedig az örök életet.”

A jó kereskedő nem azt látja, amit veszít, hanem amit nyer egy üzleten. És itt Jézus arról biztosítja Pétert, hogy sokkal többet fog nyerni, mint amennyit elveszített. Sokszor láthatjuk a színészeket, akik egy-egy szerepért mennyi erőfeszítést, lemondást vállalnak (pl.: ha korábban kövérek voltak, képesek soványra lefogyni, vagy fordítva). Az atléták, a focisták úgyszintén nem a merev napi ritmusra figyelnek, mint inkább arra, amit ezáltal nyerni fognak: a korona, a kupa, vagy aranyérem az, ami a szemük előtt lebeg. Olyan kincsek ezek, melyekért minden képességünket latba vetjük, de életünk végén mégsem vihetjük őket magunkkal. Mikor Istent helyezzük a szívünk közepébe, mint életünk kincsét, akkor nyerünk a legtöbbet, hiszen ő a szeretet és jelenléte mindent átalakít. Egy fiatalasszony mesélte nekem, hogy mióta elkezdett imádkozni és közeledni Jézushoz, érzi, hogy sok minden kezdett a helyére kerülni benne. Férje észrevette ezt, és megkérdezte, mi történik vele, hiszen már nem viselkedik olyan fölényesen vele, érzi, hogy jobban szereti, hogy nagyobb békével kezeli az otthoni problémákat. És mindezt, amire a férje rákérdezett, ő maga észre sem vette, viszont, így van ez, a körülöttünk élők észreveszik, milyen is a mi életünk. Vagyis akik legtöbbet nyernek azok éppen a szeretteink, a körülöttünk élők, így még ezen a világon többet kapunk. És ráadásul ez a kincs az örökkévalóságra szól. Az Isten, Jézus szeretete az életünkben, mikor másokért adjuk önmagunkat, és ezzel az igazság, a béke, a  szolidaritás a testvériség alapjait teremtjük meg, melyek egy örökkévalóságig tartanak. Mindennek ellenére, Márk, akinél szintén megjelenik ez a tanítás, üldöztetésről is beszél. Más struktúrákat teremteni, következetesen az igazság szerint élni konfliktusokhoz és üldöztetésekhez is vezet. De Jézus ezzel nem fenyegetni akar: A mennyben gyűjtsetek kincset, ahol nem rágja moly és nem marja rozsda, s ahol nem törnek be és nem lopják el a tolvajok! Ahol a kincsed, ott a szíved is. (Mt 6,20-21)
Feladat a mai napra:  Amióta elkezdted követni Jézust, hallgatni szavára és megpróbálni aszerint élni, mi az a több, amit nyertél?