ApCsel
6,8-15 (bölcsességével
és a Lélekkel beszélt)
István
kegyelemmel és erővel eltelve nagy csodákat és jeleket művelt a
nép körében. Erre a libertinusok, cireneiek, alexandriaiak,
kilikiaiak és ázsiaiak zsinagógájából némelyek ellene
támadtak, és vitatkozni kezdtek Istvánnal, de bölcsességével és
a Lélekkel szemben, amellyel beszélt, nem tudtak ellenállni. Erre
embereket fogadtak fel, hogy állítsák: „Hallottuk, amint káromló
szavakkal illette Mózest és az Istent.” Felizgatták a népet, a
papokat és az írástudókat, úgyhogy rárontottak, megragadták és
a főtanács elé hurcolták. Ott hamis tanúkat szólaltattak meg,
akik állították: „Ez az ember folyvást a szent hely és a
törvény ellen beszél. Hallottuk, amint mondta: Az a názáreti
Jézus romba dönti ezt a helyet és megváltoztatja a Mózestől
ránk hagyott szokásokat.” A főtanács tagjai mind őt figyelték,
és olyannak találták arcát, mintha angyalé volna.
Miután
az Apostolok cselekedete beszámol a hét diákonus kiválasztásáról,
azt követően többet halluk kettőjükről, Istvánról és
Fülöpről. De kevésbé a szolgálatukat írják le, mert nem ezért
választották ki, hogy a görög testvérek özvegyeiknek az
asztaloknál szolgáljanak, hanem azért, hogy ez a két tanítvány
hirdesse az evangéliumot. Talán érdekes lenne, ha többet
tudhatnánk ezekről a csodákról és jelekről, amelyeket István
művelt a nép körében. Az Apostolok
cselekedeteinek szerzője azonban
fontosabban tartott kiemelni, hogyan tette meg ezeket István:
kegyelemmel és erővel eltelve, vagyis
Isten bölcsességével és lelkével. Azon nem kell csodálkozni,
hogy István bátor cselekedete és tanúságtétele, amit Jézus
névében tett, nem csak elfogadásra talált, hanem ellenállásra
és elutasításra is. Vele ugyanaz történik, amint Jézussal
történt röviddel ezelőtt. Mivel az ellenfelei, amikor vitatkozni
kezdtek Istvánnal, nem tudtak ellenállni bölcsességével
és a Lélekkel szemben, amellyel beszélt,
más eszközökhöz kellett nyúlniuk: Az izgatáshoz, a hamis
vádhoz, a hazugsághoz. Ugyanazt próbálják állítani István
ellen, mint amivel Jézust is elítélték: istenkáromlás. Számukra
egyértelmű volt, hogy továbbra is meg kellene szüntetni, és
akadályozni a Názáreti Jézus tanításának az elterjedését.
Isten azonban próbált Istvánon keresztül utat készíteni
szívükhöz, hogy megnyissák szívüket az új, és igaz
tanításának. Maga István arca is Isten üzenete volt számukra.
Hogyan lehetne valaki istenkáromló, ha arca olyan, mint az angyalé?
Mint Jézus mai tanítványai, ellenállással és elutasítással
kell számolnunk. Hogyan készüljünk fel az ellenfelekkel való
találkozásra, és vitára? Kérjük ehhez mindig újra Isten
bölcsességét és a Szentlélek segítségét és meglátjuk
magunkat mint Isten eszközét, ahogyan rajtuk keresztül el akarja
juttatni üzenetét azokhoz, akik nem hisznek őbenne.
Feladat
a mai napra: Arra figyelek,
hogy milyen az arckifejezésem a mai napon, és engedem, hogy Jézus
rajtam keresztül megmutassa szeretetét, talán a mosolyomon,
jóságos tekintetemen keresztül.