Mt 17,1-9 (AZ
ORSZÁG ELŐVÉTELEZÉSE: A SZÍNEVÁLTOZÁS)
Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot
és Jánost, a testvérét, és fölvitte őket külön egy magas hegyre, és színében
elváltozott előttük. Ragyogott az arca, mint a nap, a ruhái pedig fehérek
lettek, mint a napsugár. És íme, megjelent nekik Mózes és Illés, s beszélgettek
vele. Péter ekkor azt mondta Jézusnak: »Uram, jó nekünk itt lenni! Ha akarod,
csinálok itt három sátrat, neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet.« Amíg
beszélt, íme, fényes felhő árnyékolta be őket, s íme, a felhőből egy hang
szólt: »Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok« Ennek
hallatán a tanítványok arcra borultak és igen megijedtek. Jézus odament,
megérintette őket és azt mondta: »Keljetek föl, és ne féljetek!« Amikor
fölemelték a szemüket, senkit sem láttak, csak Jézust egymagát. Amint lejöttek
a hegyről, Jézus megparancsolta nekik: »Senkinek se beszéljetek a látomásról,
amíg az Emberfia a halottak közül föl nem támad.«
„Attól a naptól fogva, amikor Péter megvallotta, hogy Jézus a Krisztus, az
élő Isten Fia, a Mester 'magyarázni kezdte tanítványainak: Jeruzsálembe kell
mennie, (...) sokat kell szenvednie, megölik, de harmadnapon föl fog támadni'
(Mt 16,21). Péter visszautasítja ezt a bejelentést; a többiek sem tudták
fölfogni. Ebben az összefüggésben áll Jézus színeváltozásának titokzatos eseménye,
egy magas hegyen három kiválasztott tanú: Péter, Jakab és János előtt.”[1]
„Jézus egy pillanatra megmutatta isteni dicsőségét, megerősítvén így Péter
hitvallását. Azt is megmutatja: Jeruzsálemben el kell szenvednie a kereszten a
halált, hogy bemehessen 'dicsőségébe' (Lk 24,26). Mózes és Illés hegyen látták
Isten dicsőségét; a Törvény és a Próféták megjövendölték a Messiás
szenvedéseit. Jézus szenvedése az Atya akarata; a Fiú Isten szolgájaként
cselekszik; a felhő a Szentlélek jelenlétének jele: 'Az egész Szentháromság
megjelent: az Atya a hangban, a Fiú az emberben, a Szentlélek a fényes
felhőben': 'Te színedben elváltoztál a hegyen, s amennyire képesek voltak rá,
tanítványaid látták dicsőségedet, Krisztus Istenünk, hogy ha majd keresztre
feszítve látnak, megértsék, hogy szenvedésed önkéntes volt; és hirdessék a
világnak, hogy Te valóban az Atya ragyogása vagy.'”[2]
„A nyilvános élet küszöbén: a keresztség, a húsvét küszöbén: a
színeváltozás. Jézus keresztsége 'föltárta az első újjászületés misztériumát':
keresztségünket; a színeváltozás 'a második újjászületés szakramentuma':
föltámadásunk. Már most részesedünk az Úr föltámadásában a Szentlélek által,
aki Krisztus Testének szentségeiben működik. A színeváltozás megízlelteti
velünk Krisztus dicsőséges eljövetelét, 'aki átalakítja gyarló testünket, hogy
hasonlóvá tegye megdicsőült testéhez' (Fil 3,21). De a színeváltozás azt is
mondja, hogy 'sok szorongatáson át (...) kell bejutnunk Isten országába'
(ApCsel 14,22): 'Ezt Péter még nem értette akkor, amikor Krisztussal akart a
hegyen élni. Ezt az életet, Péter, a halála utáni időre tartotta fönn. Most
pedig ő maga mondja: Jöjj le a hegyről, hogy a földön fáradozzál, a földön
szolgálj, a földön megvessenek és keresztre feszítsenek. Lejön az élet, hogy
megöljék; lejön a kenyér, hogy éhes legyen; lejön az út, hogy útközben
elfáradjon; lejön a forrás, hogy szomjazzon - te pedig vonakodsz a
fáradságtól?'”[3]
Feladat a mai napra: Azzal a tudattal élem meg a mai napon a
nehézségeket, szenvedéseket, a fáradságot, hogy nem ezeké lesz az utolsó szó, hanem
hogy ezeken keresztül mehetek csak át az Isten országába.